Megújult a djuice - első benyomások
Megújult a djuice. Erről már sokan hallhattak, főleg azért, mert tegnap Magyarország szinte összes televíziócsatornája egy időben sugározta azt a három perces reklámfilmet, melyből egyértelműen látszik, hogy itt valami merőben új dolog van készülőben. Mivel nem biztos, hogy tegnap este mindenki a televízió előtt ült, alant is megtekinthető az anyag, melynek megnézése a cikk elolvasásához feltétlenül ajánlott. Máshogy megfogalmazva: aki nem nézi meg, az nem tud velünk tovább jönni.
Biztosra veszem, hogy most többen sokkos állapotban ülnek monitoruk előtt, nem véletlenül: a reklámfilm újszerű, provokatív, közvetlen és egész hihető, a mi véleményünk legalábbis ez. Ugyanakkor kétségeink is vannak vele kapcsolatban, melyeket természetesen nem rejtünk véka alá. Biró Balázs, a djuice új vezére rögtön a film elején azt mondja, hogy "a djuice holnap kiválik a Pannonból és független márka lesz". Ez véleményünk szerint erős ferdítés, vagy legalábbis annak tűnhet, ha nem vagyunk tisztában a háttérinformációkkal. A djuice mától valóban külön márka, azonban a Pannonból (pontosabban Telenorból) nem válik ki, továbbra is a céghez tartozik, akár azt is mondhatnánk, hogy a leányvállalatuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a reklámfilmben Balázs az emberek arcába hazudott, a djuice-t ugyanis teljes mértékben kiszervezték az anyavállalatból, a törökbálinti irodaházból a belvárosba, a Nyugati pályaudvar mellé költöztek. A nagyjából 20 embert számláló cégmag ennek megfelelően kikerül a multik bürokráciával átitatott világából, az elkövetkezendő két és fél évben gyakorlatilag kötetetlenül mozoghatnak, a lényeg, hogy nyereséget produkáljanak. Biró Balázsnak pedig saját elmondása szerint egyedül a Telenor vezetője felé van beszámolási kötelezettsége. Ettől függetlenül kicsit visszásnak érezzük ezt a kommunikációt, mely a djuice-t mint negyedik mobilszolgáltatót állítja be: természetesen nem azok, még virtuális szolgáltatónak sem nevezhetjük őket, gyakorlatilag a Postafon-hoz hasonló brandként működnek, saját vezetőséggel, viszonteladói és support hálózattal. Persze a Posfatonnál jóval magasabb szinten mozognak.
A djuice a Telenor hálózatát fogja használni, az előfizetőik tehát 20-as körzetszámmal lesznek elérhetők. A technikai oldalon is vannak közös területek, a telefonos ügyfélszolgálat a Telenorral egy helyen fog üzemelni, viszont a djuice-os ügyfelekkel külön fognak foglalkozni, tehát ha felhívjuk a djuice call centerét, akkor kizárt, hogy "sima" telenoros emberekkel kelljen beszélnünk, dedikált emberek állnak majd a djuice előfizetőinek rendelkezésére. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint a szolgáltatók üzleti/kiemelt ügyfeleinek supportját, az üzleti partnerek ugyanis más ügyfélszolgáltati telefonszámot hívnak fel, mint a "sima" előfizetők. Ezen felül az értékesítés is teljesen külön kerül, a Pannon/Telenor üzletekben ezentúl nem lehet djuice-os cuccokat vásárolni, azt ugyanis külön értékesítési pontokban (úgynevezett djuice cafékban) lehet majd megtenni. Ezekből jelenleg mintegy három tucatnyi épül szerte az országban, de a szám a jövőben nőni fog. Nagyon fontos tudni, hogy a djuice kizárólag a 26 év alatti fiatalokat célozza meg, aki 25-nél idősebb, az nem lehet a djuice ügyfele, pont. Aki már az, de "kiöregszik", maradhat a cég ügyfele, viszont más típusú szolgáltatásokat kap, mint a 26 év alatti bázis. A djuice tehát tényleg a fiatalokat célozza meg.
MyLife: társadalmi felelősségvállalás
A djuice különválása önmagában még nem különösebben felkavaró tényező. Mi a dolog lényegét nem is ebben, hanem a MyLife fantázianevű programban látjuk, mely gyakorlatilag arra készteti a djuice fiatal ügyfeleit, hogy azok lássanak, tapasztaljanak, tanuljanak, próbálkozzanak. Tehát éljék az életüket.
A djuice ügyfelei a jövőben kapni fognak egy RFID (rádiófrekvencián kommunikáló) chippel ellátott matricát vagy kulcstartót. Nem kell rosszra gondolni, a vállalat nem akarja megfigyelni az ügyfeleit, a két formátumra azért esett a választásuk, mert ezeket a fiatalok mindig maguknál hordják - feltéve, hogy a matricát felragasztják mondjuk a telefonjukra vagy a bérletükre. Maga a chip két funkciót lát el: a régi djuice kártyához hasonlóan feljogosítja tulajdonosát, hogy a kijelölt üzletekben kedvezménnyel vásároljon, a szolgáltatásban részt vevő eseményekre a normál árnál olcsóbban jusson be. Ehhez jön hozzá egy pontgyűjtő akció, mely merőben más, mint az eddig látott piaci modellek: itt nem csak a vásárlások után kapunk pontokat, ráadásul azokat nem arra tudjuk elkölteni, hogy vegyünk magunknak valami promóciós terméket. Itt jön képbe a számunkra szimpatikus rész, a közösségformáló, társadalomért felelősséget vállaló hozzáállás, pontot ugyanis akkor kap az ember, ha úgymond "éli az életét". A dolog a jelek szerint kiválóan lesz súlyozva, a fiatalokat a kultúrális események látogatására, a közösségi és alkotó munkák végzésére és tanulásra buzdítja. Ha például elmegyünk egy koncertre, kapunk érte 20 pontot a kártyánkra, de ha lerakunk egy középfokú nyelvvizsgát, 100 ponttal gazdagodunk. A portfólió nagyon széles, ha például barátainkkal úgy döntünk, hogy kitakarítjuk a lakhelyünkhöz közeli játszóteret, és mindezt videóval dokumentáljuk, akár több száz pont is ütheti a markunkat - dokumentálni muszáj, mert a djuice mindent leellenőriz, nehogy az legyen, hogy az önkormányzat épp felújítja a játszóteret, valaki meg bezsebeli érte a pontokat. Hasonlóan érdekes példa, hogy ha egy sokat bicikliző ember tekerés közben eltöri a kezét, majd erről beviszi az orvosi zárójelentést, szintén pontot kaphat, mintegy kompenzációként. A kapott pontokkal pedig különféle értékes nyereményekre lehet licitálni, "akinek több pontja van, az nyer egy iPodot" alapon, de később ez a dolog még szinte biztos, hogy bővülni fog fix áras akciókkal stb. - tehát a pontok levásárolhatókká fognak válni.
A djuice egy szórakozóhelyet is nyit, melynek neve U26 (under 26). A helyszín a Nyugati pályaudvar mellett lévő Eiffel Irodaház alja, gyakorlatilag efölött található a djuice központja. A helyszín kávézó, találkozási pont, szórakozóhely és bolt funkcióját is betölti, plusz természetesen djuice viszonteladói pontként is üzemel. Ez a központja a djuice-nak, az ígéretek szerint ide kell majd jönni a kér(d)ésekkel, ötletekkel, panaszokkal. Az értékesítés az országszerte elhelyezett djuice cafékban zajlik majd, ilyeneket a bevásárlóközpontokban lehet majd találni, kávézóként, djuice boltként és ingyenesen használható internetkávézóként fognak üzemelni. Az U26-ra visszatérve: a djuice ide mindenféle programot is szervez. Lesznek ingyenes koncertek, melyeknél a djuice júzerek választhatják ki, hogy kiket látnának/hallanának szívesen, plusz bárki szervezhet oda bármit, ha leegyezteti a djuice-szal. Ha tehát egy friss zenekar szeretne koncertet szervezni, a djuice ingyenesen biztosít erre lehetőséget, adott esetben még promótálja is a dolgot. Nekünk tetszik az elképzelés, reméljük, hogy úgy fog megvalósulni, ahogy azt a cég alkalmazottai elképzelték. A vásárlásos kedvezménnyel kapcsolatban mondjuk komoly fenntartásaink vannak: egyrészt furcsa, hogy miért csak a márkás (Springfield, Adidas, Nike stb.) és ebből adódóan relatív drága boltok vesznek részt a programban (a djuice szerint azért, mert ezeket kérték a fiatalok - a mi kérdésünk az, hogy mégis kiket kérdeztek meg), a másik pedig az, hogy az ügyfeleknek mekkora mennyiségben kell célzott reklámokra számítaniuk az adott vállalatoktól. Mert arra a fejünket tennénk, hogy valamennyire kell majd, merő jófejségből egy cég sem ad kedvezményt az áraiból. Ez persze nem is gond, valamit valamiért, a nagy kérdés tényleg a reklámok mennyisége, ezt majd idővel meglátjuk.
Tarifa és készülékajánlatok
Az első oldalon található reklámfilm megtekintése után az embernek az az érzése támadt, hogy a djuice a tarifák kapcsán feltalálta a spanyol viaszt, pedig nem. Annyit csináltak, hogy egyszerűsítették és egységesítették a tarifákat, amit lássuk be, más szolgáltató is megcsinált már, csak a djuice árban alájuk ment. Persze üdvözöljük a lépést, hiszen sok szolgáltató tényleg túlbonyolított tarifarendszerrel szivatja a saját ügyfeleit, de a sajtótájékoztatón elhangzott, nyugat-európai országokhoz hasonlított árazástól azért még így is nagyon messze vagyunk. A szolgáltatásoknál sincs nagy varázslat, annyi történt, hogy a djuice korrektül felmérte a fiatalok igényeit, majd ezek alapján alakította ki a kínálatot. Ez nem jófejség, hanem egy okos üzleti lépés, a kommunikációt tehát egy kicsit túlzónak érezzük ezzel kapcsolatban.
Így fognak kinézni a djuice cafék
A leginkább promótált tarifa a pre-paid konstrukcióban üzemelő kártyás 29, mely tényleg jól áttekinthető: mindig, mindenhova 29 forint/percért telefonálhatunk, az SMS is 29 forint. A számlázás sajnos percalapú, a sajtótájékoztatón rá is kérdeztem a dologra, Biró Balázs pedig azt mondta, hogy próbálták, de ezt nem tudták kiverni a Telenorból - itt azért látszik, hogy a kezük némileg meg van kötve. A többi csomag már előfizetéses, a legérdekesebb talán a djuice myVIP, melyet akkor vehetünk igénybe, ha aktív myVIP felhasználók vagyunk (aki nem ismeri, annak elmondom, hogy ez egy népszerű közösségi oldal, hasonló, mint az iwiw). Az ilyen kártyával rendelkezők egymás között ingyen beszélhetnek, a hívás/SMS mindig 25 forint, a havi előfizetési díj 3600 forint, mely teljes egészében lebeszélhető. A számlás 20 előfizetéses konstrukciónál a percdíj és az SMS ára 20 forint, a lebeszélhető havidíj 2500 forint. A hálónbelül 9-nél hálózaton belül 9, hálózaton kívül 27 forintért beszélhetünk, az SMS szintén 27 forint, a havidíj 3500 forint, teljes egészében lebeszélhető. Az előfizetéses konstrukcióknál ingyenesen választhatunk egy egyébként 500 forintos extra csomagot, melyek az alábbiak:
- 100 MB internetes adatforgalom
- e-mail szolgáltatás a telefonra
- 200 darab SMS hálózaton belül
- 10 MMS belföldön, akár hálózaton kívülre is
- Egy kiválaszott szám félárú hívása
A további választható csomag között találjuk az igazi nagy durranásokat, a határon túlról érkező magyarok valószínűleg nagyon fogják értékelni a havi 1000 forintért igénybe vehető Szomszédország 47 csomagot, mellyel az összes szomszédos országba (!) 47 forintos percdíjért beszélhetünk. Szintén egy ezrest kell fizetnünk a kiválasztott uniós országok díjfelezőjéért (egy uniós országba féláron telefonálhatunk), valamint a 40 darab ingyenes SMS-ért 1-es és 2-es roaming zónából - ez főleg akkor lehet jó, ha a kettesből küldünk, bár már akkor is spórolhatunk, ha az egyes zónából használjuk. Ha a családdal ingyen akarunk beszélni, előfizetésenként 930 forintot kell fizetnünk.
Fontos, hogy a kártyás djuice ügyfelek feltöltött pénze sosem merül le. A djuice mobilinternettel mobilinternetezni is lehet, európai szinthez képest horribilis, itthon olcsónak számító 5 forint/megabájtos áron. A djuice szerint a fiataloknak nincs szükségük korlátlan mobilinternetre, telefonukon gyakorlatilag csak a közösségi oldalakat nézegetik és a chatet használják, mert otthonukban és iskolájukban is van WiFi - épp ezért lesz nekik feltöltőkártyás internet, a részleteket a cég holnapján lehet elolvasni. Plusz mostmár a djuice cafékban is lesz free WiFi, ugyebár.
A tartalomszolgáltatásra a djuice egyáltalán nem ment rá, mivel a felméréseik során úgy tapasztalták, hogy a fiataloknak nincs szükségük ilyesmire - az ilyesmi alatt jellemzően zeneboltot, korlátlan zeneletöltést kell érteni. Az ok a pénztelenség, aminek fényében kissé furcsa, hogy a djuice-os ügyfelek márkás ruhaboltokban kapnak kedvezményt, de ténynek tény, hogy a magyar fiatalok nagyon szívesen szerzik be ingyenesen a zenéket az internetről. Az okok persze egyértelműek: a jövedelmekhez viszonyítva a zenék mindig is drágák voltak, ráadásul az Artisjus sarcolja az adathordozókat, aminek köszönhetően az illegális zeneletöltés nem is illegális. De ez már egy másik történet.
A készülékkínálatban egyértelműen az olcsóságra mentek rá, több Alcatel masina is elérhető lesz náluk, amit szintén üdvözlünk. Persze lesznek drágább masinák is, melyeket a ügyfelek természetesen Telenor SIM-lockkal kapnak meg. Árakat egyelőre nem tudunk, de a jelenlegi készülékkínálat ide kattintva megtekinthető. Fontos, hogy a djuice kínálatában színesebb külsejű készülékek is elérhetők lesznek, a fiatalok tehát választhatnak majd narancssárga/zöld/piros/ilyen-olyan masinák közül is.
Hogy őszinték legyünk, nekünk tetszik a djuice. A kommunikációval kapcsolatban vegyesek az érzéseink, én olyan ingerült még sosem voltam sajtótájékoztatón, mint ma, de a személyes beszélgetés már kevésbé volt nagyszájú és lehengerlő, a tények pedig sok esetben tényleg a djuice mellett szólnak. Az áraik meggyőzők, de ami minket még jobban meghat, az az, hogy a társadalmi felelősségvállalásra, a kultúra és a művelődés népszerűsítésére és a tanulásra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, a djuice szerint az élet nem az alkohol vedeléséből és a bulizásból áll. Meglátjuk, hogy hogyan startolnak, az pedig egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó cikkünk velük kapcsolatban.
Bocha
