Bevezető
Ahogy arra számítani lehetett, a Samsung Innov8 által hozott felbontásnövekedés elérte a többi gyártót is, minek eredménye az LG KC910 Renoir nevű készüléke - így is el lehetne kezdeni a cikket, de lássuk be, nem lenne célszerű. Gondoljunk inkább bele, hogy jelenleg milyen készülékeket lehet kapni, amik 8 megapixeles képérzékelővel vannak megáldva: van ugye a Samsung Innov8, mint az első európai gép, valamint a gyártó Pixon nevű modellje, mely azonos felbontással, de más típusú képérzékelővel van ellátva. Kapható továbbá a Sony Ericsson C905 típusjelzésű modellje, valamint cikkünk tárgya, az LG új üdvöskéje. Ezzel be is zárult a sor, négy készülék három gyártótól. Nincs hiányérzetünk?
Nekem bizony van, konkrétan két gyártó hiányzik a felsorolásból, a sokak által alfának és omegának tartott Nokia, valamint az öt legnagyobb között szereplő Motorola. Utóbbi tudjuk, hogy anyagi és egyéb gyengélkedései miatt nem tud előrukkolni ilyen felbontással, bár a Kodakkal között partnerszerződés miatt biztosra vehetjük, hogy ami késik, az nem múlik. Ellenben nem tudni, hogy mi a helyzet a Nokiával, aki nemrég mutatta be legújabb multimédiás csodáját, az N97-et, ami még mindig a lassan veteránnak számító 5 megapixeles képérzékelővel lesz megáldva. A fanatikusok valószínűleg ebben is kedvenc gyártójuk nagyságát látják, mondván: a finnek nem állnak be a sorba. A helyzet azonban kicsit elgondolkodtatóbb, én személy szerint nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy anyagi/technológiai korlátokba ütközött a legnagyobb mobilgyártó, a kérdés tehát továbbra adott. Az viszont elgondolkodtató, hogy az LG a harmadik gyártó, mely elő tudott rukkolni egy efféle megoldással. Annyiszor elmondtuk, hogy lassan közhellyé válik, de ismét el kell: nem árt odafigyelni a kisebb koreai vállalatra is.
LG KC910 Renoir - a név két dolog miatt is érdekes. Egyrészt azért, mert a közvetlen elődnek számító Viewty a KU széria tagja volt, de úgy tűnik, hogy a 990-es jelző után a gyártó úgy gondolta, hogy szériát vált, átpártolt tehát a KC szériába, melynek egyedüli említésre méltó tagja az 5 megapixeles KC550 - mint az a két modellnévből látszik, a felbontás és a típusszám között nincs összefüggés. A másik kérdés viszont az, hogy miért kellett felhasználni a 19. századi impresszionista/klasszicista festőművész nevét egy fotós mobilhoz? Az világos, hogy a gyártó szereti hírességek nevével fémjelezni készülékeit, de a dolognak sajnos kicsit bulvárszaga van, elvégre sem híres motorversenyzőnknek, sem Pierre-Auguste Renoirnak nincs köze a fotózáshoz, utóbbiról pedig a potenciális vásárlók többsége valószínűleg annyit tud, amennyit művészettörténetből a fejébe tuszkoltak anno - tehát nem sokat. Nem akarok feleslegesen háborogni, de valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki szerint ez a művészet olcsósítása, egy francia festő műveit pakolni egy mobiltelefonra háttérképnek, micsoda gondolat... azaz gondolat egy fenét: ez a valóság.
Csomagolás, külső
A tesztkészüléket az XXL GSM-től kaptuk, köszönjük. A közepes méretű, kellően igényes doboz magán a masinán kívül egy két részből álló hallójáratos fülhallgatót, hálózati töltőt, adatkábelt, valamint egy nagyon furcsa ceruzát rejtett. Utóbbi talán még viccesebb, mint az Omnia mellé kapott szemceruza kinézetű dolog, a Renoir stylusa ugyanis egy apró bőrtokban bújik meg, magára a készülékre pedig azt tudjuk felkötni.
Az első dolog, ami eszünkbe jut a Renoirról az az, hogy milyen könnyű. Ennek oka minden bizonnyal a kevésbé minőségi anyagokban keresendő, mert bár kézben tartva az újdonság tényleg elképesztően könnyűnek tűnik, igazából nem az, hiszen 128 grammot nyom. A készülékház nem mondható különösebben robusztusnak, a 14 mm-es vastagság mellé 107.8 mm-es magasság és 55,9 mm-es szélesség társul. Visszatérve az anyaghasználatra: műanyag műanyag hátán, ráadásul a közepes fajtából, valahogy nem illik egy ilyen kaliberű készülékhez.
Az előlap tetején a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamerát, közvetlenül alatta pedig a fényérzékelőt találjuk, mindkettő el van rejtve, első ránézésre nehéz is észrevenni őket. Középen terpeszkedik a 3 hüvelyk átlójú, 240 x 400 pixeles felbontású, meglehetősen puha plexivel ellátott érintőkijelző. Színmélysége 18 bit, a képminőség kiváló, az érzékenység közepes, egy iPhone után meglehetősen furcsa lehet a Renoirt nyomkodni. Az előlap nagyon csillogós, ennek is köszönhető, hogy az itt látható képeken enyhe kékes árnyalatba pompázik - ez az égbolt tükröződésének köszönhető, maga a masina alapvetően inkább szürkés/ezüstös színű. Alul három gomb található, a szélsők a híváskezdeményező/befejező páros, a középső pedig a menübe repít minket.
A hátlap annak ellenére is meglehetősen minimalista beütésű, hogy itt található a készülék legnagyobb reklámértékű szolgáltatása, nevezetesen a 8 megapixeles képérzékelőhöz tartozó autofókuszos optika, melyet Schnelder-Kreuznach neve fémjelez. Tőle balra egy másik fényérzékelő, valamint a Xenon villanó üldögél.
A masina tetején a hátlap levételéhez szükséges gombot találjuk, jobb oldalon a hangerőszabályzó gombpáros, a billentyűzár gombja, valamint az exponálóbillentyű található. Alulra nem került semmi, a mikrofon ugyanis a képernyő alatt lévő gombok mellé került. Baloldalt a microSD foglalatot, a töltő/headset/adatkábel csatlakozóját, valamint a stylus/csuklópánt rögzítési helyét láthatjuk.
Menü, szoftverek
A menürendszert a Prada/Viewty vonalról már ismerhetjük, épp ezért nem is szeretnék túl sokat írni róla. A készenléti képernyő alján négy szoftveres gombot találunk, az ikonok jelentése elég egyértelmű, a baloldali a tárcsázóképernyőre, a két középső a telefonkönyvbe és az üzenetekbe, a jobb szélső pedig a menübe vezet. Utóbbi fölött van egy W feliratú gomb is, ez a Widgeteket hozza elő, melyeket szabadon kidobálhatunk a gyári háttérképként szolgáló Renoir festményre. Pozitívum viszont, hogy ha sok Widgetet pakolunk ki, a képernyő vertikálisan görgethetővé válik, tehát akárhány dolog kifér, nincs korlátozás.
A főmenü ikonos felépítésű, négy oldala van, melyek között a jobb oldalon lévő vertikális ikonsor segítségével tudunk váltani. A felső a kommunikációs rész, innen elérhetünk mindent, ami a telefonálással/üzenetkezeléssel kapcsolatos - többek között az e-mail klienst is. Az oldalsó csíkon eggyel lejjebb lépve a multimédiás fülre jutunk, valamint innen érhetjük el a fájlkezelőt és a játékokat is. Ezekből 3 + 2 darab került a gépre, a bónuszok nem is igazi játékok, hanem a beépített mozgásérzékelőt (giroszkóp) használó alkalmazások: szerencsekerék és kockadobálás, szuper. Előbbi háromhoz pedig íme ugyanennyi név: Asphalt 3, Bubble Bash, Diamond Twister. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a játékok alatt találjuk a Google Maps alkalmazást is, mely bár hasonlóan szórakoztató, sokkal hasznosabb tud lenni, mint a felsorolt játéktrió.
A menürendszer harmadik füle az alkalmazásoké. Itt találjuk az egészen jól használható webböngészőt, a Google keresőt, a naptárat, a teendőlistát, az ébresztőórát, a jegyzettömböt, a szabad belső memória erejéig venni képes hangrögzítőt, az alapfunkciós számológépet, a mértékegység- és valutakonvertert, a világórát, a stoppert, valamint a Jogging buddy nevű havert, aki amolyan személyi edző, vagy mi - na jó, nem teljesen, csak futásnál méri a teljesítményünket, már ha nem sajnáljuk szétrázni az LG 8 megapixeles csodáját.
Az utolsó fül a beállításoké, erről túl sokat nem is lehet írni, mindent elérhetünk, ami kell. A Bluetooth és a WiFi külön ikont kapott, ezeket tehát bámulatos gyorsasággal be tudjuk kapcsolni, ha a szükség úgy hozza.
Telefonálás, adatkommunikáció
Az adatkommunikációs repertoár túlzás nélkül mondhatom, hogy teljes. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), a masinát tehát a világ bármely pontján használhatuk. Adatátvitelre GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t és 7,2 Mbps sebességű HSDPA-t is használhatunk, a választás értelemszerűen nem a miénk, a masina az épp elérhető legnagyobb sebességű szolgáltatást fogja használni. Videótelefonálni az előlapi kamera segítségével érdemben tudunk, adatátvitelre pedig a felsorolt szabványok mellett a már említett WiFi-t és Bluetooth-t is használhatjuk - előbbit ugye internetezésre, utóbbit pedig fájlok küldésére vagy headset csatlakoztatására is, a KC910 szerencsére nincs korlátozva ebből a szempontból, még a sztereó fejhallgatók is támogatottak. GPS-vevő is található a gépben, navigációra nem, Google Maps-es pozicionálásra viszont tudjuk használni, a helyzetünket nagyon gyorsan kiadja, mivel aGPS-kompatibilis is.
Telefonálás közben semmilyen problémám nem akadt, a hangminőség kiváló volt, egyedül az volt furcsa, hogy a hangerőszabályzó gombok egy kicsit mélyen ülnek, de pár hívás után belőttem, hogy hol vannak, így nem okozott gondot a hangerő piszkálása. A telefonkönyv érdekes módon mindössze 1000 nevet tud tárolni, ezekhez viszont fénykép és több extra mező is tartozik. A nevek között a görgetőrutin segítségével tudunk haladni, ez nem csak itt, hanem az egész menürendszerben elérhető, meglepően jól működik - ha ez nem lenne elég, a jobb oldalon található csúszka segítségével gyorsan elérhetjük az abc kívánt betűit, a tárcsázás tehát nem vesz sok időt igénybe. A hívásnaplóban egyesített nézetben, valamint külön-külön is megtekinthetjük a tárcsázott/fogadott/elmulasztott hívásokat, a Renoir mindegyikből az utolsó 40-et tárolja el nekünk.
Az üzenetkezelésről már volt szó, az e-mail kliens legfeljebb 1 MB-os csatolt fájlokkal boldogul, a hitelesített IMAP szervereken viszont szerencsére nem akad fent. Az SMS-ek és az MMS-ek egy helyre kerülnek, utóbbiak a 100 MB-os belső memóriába kerülnek, csak úgy, mint az elektronikus levelek. A szövegbevitelnek három módja van: numerikus és qwerty gombsor, valamint kézírásfelismerés. Utóbbi nem jobb, mint más gyártók megoldásai, előbbi kettő viszont jól használható, mivel a masina rezgéssel konstatál minden egyes megnyomott billentyűt. A numerikus nézetnél a gombok elég nagyok ahhoz, hogy akár BKV-n is használni lehessen őket.
Multimédia
A kamera tehát 8 megapixeles, a legnagyobb elérhető felbontás 3264 x 2448 pixel, de amennyiben spórolni szeretnénk a hellyel, választhatunk 5, 3, 2 és 1 megapixeles felbontást, valamint VGA és QVGA fotót is. Beállítási lehetőségekből rengeteg van, kis túlzással minden olyan funkciót elérhetünk, amit egy kompakt digitális fényképezőgépen, bár manuális expozícióbeállítások természetesen nincsenek. Előre definiált módok viszont vannak, szám szerint öt darab, minden bizonnyal az éjszakait fogjuk a legtöbbet használni. Az expozíció-korrekció mértéke +/-2 FÉ, a lépésköz 0,5-es. Az érzékenységet ISO 100 és ISO 1600 között tudjuk állítani, ISO 400-ig még használható is a dolog, fölötte viszont egy zajtenger lesz a képünk, ez tehát inkább mókusvakítás, sem mint érdemi funkció. A makró fókuszt külön kell beállítani, csak úgy, mint az arcfelismerő autofókuszt, mosolyra exponálás nincs. A JPEG-tömörítésnek három fokozata van, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, bekapcsolhatunk vonalakat a fotózás megkönnyítése érdekében, plusz van szoftveres képstabilizátor és "ellenfényes fotó" mód is, utóbbit nem próbáltam ki, mivel nem szeretem az efféle szoftveres okosságokat - minden bizonnyal egy utólagos kontrasztkiegyenlítésről van szó. A vaku ugye Xenonos, sajnos tesztfotó nem készült, de ennek ellenére elmondhatom, hogy kellemes erősségű, ráadásul vörösszem-csökkentő módot is tud, elővillantással. Végül, de nem utolsó sorban szót kell hogy ejtsek arról, hogy a masinában található GPS-vevő segítségével fotóinkra úgynevezett Geo-tagginget is rakhatunk, ami azt jelenti, hogy az EXIF-adatok közé a gép elmenti a készítés helyének koordinátáit is, így Google Mapsben pontosan megnézhetjük, hogy hol készült a fénykép. Ó, majd elfelejtettem: van touch focus is, ami annyit tesz, hogy a gép oda fókuszál, ahova a képernyőn bökünk. Mókás, ám a valóságban kevésbé hasznos funkció.
 |  |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |  |
A képminőségtől finoman szólva sem vagyok elájulva. Persze egy ilyen kategóriás eszközről nem lehet negatívan beszélni, tény ami tény, a Renoir jelenleg ott van a legjobb fotósmobilok táborában, ám érzésem szerint az azonos felbontással rendelkező gépeknél egy fokkal gyengébb minőségű képeket készít. Ennek legfőbb oka, hogy a dinamikatartomány nagyon alacsony, ha egy árnyékos területet fotózunk, az ég száz százalék, hogy ki fog égni, ami lássuk be, nem túl természetes jelenség. A zajszint már ISO 100-on (ami az EXIF-tábla szerint ISO 67) is elég magas, ami a vonalélességre is nagyon rossz hatással van - ellenben érthető, hogy a készüléket miért egy impresszionista festőről nevezték el, ha kicsit feltoljuk az érzékenységet, simán lőhetünk olajfestmény-hatású fotókat. Pozitívum viszont, hogy a színek nagyon szépek, kromatikus-aberráció nincs, valamint a optika látószöge is egész nagynak mondható, legalábbis mobilos berkekben.
Videókat legfeljebb 640 x 480 pixeles felbontásban rögzíthetünk, plusz van széles VGA mód is, mely 640 x 384 pixeles felbontást takar. Felvétel közben bekapcsolhatunk éjszakai módot, valamint szoftveres zajszűrést a mikrofonnak. Egy rövid tesztvideó ide kattintva érhető el. Fontos megjegyeznem, hogy a Renoir boldogul a DivX tömörítési AVI fájlokkal, valamint a H.264 kodekkel is, tehát egy megfelelő méretű memóriakártya társaságában elvileg alkalmas egérmozizásra is. Említést tennék továbbá a képnézegető szoftverről is: egy elsőre fapadosnak tűnő, de meglehetősen jól használható alkalmazásról van szó, mely nélkülöz mindenféle varázslatot (ujjal nagyítás és társai), a képek között gombokkal tudunk váltani, az egyedüli automatikus dolog a forgatás, ami ugye a giroszkóp segítségével történik.
A masinában található FM-rádió és zenelejátszó szoftver is, utóbbi természetesen fut a háttérben is, bár ilyen állapotban érdemben kezelni nem tudjuk, a gyári Widget ugyanis csak a zene leállítására szolgál, számot léptetni vagy tekerni nem tudunk. A program zenéink között ID3 tagek alapján tud szűrni, megjeleníti az albumborítókat, tud tekerni, viszont nem tartalmaz hangszínszabályzót. A hangminőség kihangosítva és a gyári fülessel egyaránt kiváló, de ha idegenkedünk a hallójáratos megoldásoktól, bármilyen 3,5 mm-es jack csatlakozóval ellátott fül/fejhallgatót használhatunk, mivel a hosszabbító ilyen kimenettel büszkélkedik.
Akkumulátor, összegzés
A hátlap alatt megbújó akkumulátor kereken 1000 mAh-s, cserélhető. A masinát használattól függően 1-2 napig képes életben tartani, zenehallgatás és sok telefonálás mellett biztos, hogy naponta kell majd tölteni. A beszélgetési idő a gyári adatok szerint három és fél óra.
Összegzés: az LG KC910 alapvetően nem egy rossz készülék. Végfelhasználói ára jelenleg bruttó 97.000 forint, amiért egy közepes anyagokból összerakott, 8 megapixeles optikával ellátott, meglehetősen okos érintőkijelzős masinát kapunk. Tény, hogy a menürendszer nem sokat változott a Viewty-hoz képest, de ettől még egy jól használható megoldásról van szó, arról nem is beszélve, hogy jelenleg az LG versenyzője az egyetlen 8 megapixeles mobil, amihez 100.000 forint alatt hozzájuthatunk - ugyanakkor persze az is igaz, hogy ennek megfelelően ő csinálja a leggyengébb minőségű képeket az egész mezőnyből. Ilyenkor lenne jó, ha létezne plecsnink a Tetszett és az Ajánlott között, pont félúton. De egye fene, most felfelé kerekítek:
A Mobilaréna a kultúráért rovatunk a specifikáció után található.
 |
| LG KC910 Renoir |
Bocha
Az LG KC910-et az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
| LG KC910 Renoir | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM/UMTS | |
| Méret | 107,8 x 55,9 x 14 mm | |
| Tömeg | 128 gramm | |
| Színvariációk | Fekete/szürke | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 3 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 240 x 400 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 262.000 | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 1000 | |
| SMS memória / max. MMS méret | ? / 300 KB | |
| Belső memória | 100 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSD (SDHC-kompatibilis) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps) | |
| UMTS / HSDPA | van / 7,2 Mbps | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | van (802.11b/g) | |
| USB | 2.0 | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
| GPS vevő | van (aGPS is) | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | T9 | |
| Szoftverek | ||
| Platform | LG érintésvezérelt | |
| WAP / HTML böngésző | 2.0 / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | 3 + 2 rázogatós | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Google Maps, Muvee Studio | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 8 megapixeles, autofókuszos, Xenon vaku | |
| Másodlagos kamera | van | |
| Videófelvétel | van (640 x 480 pixel) | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | nincs | |
| FM-rádió | van | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1000 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | 350 óra | |
| Beszélgetési idő | 3,5 óra | |
| Egyebek | ||
| Mozgásérzékelő szenzor | ||
Pierre-Auguste Renoir
Örömmel jelentem be, hogy útjára bocsátjuk a Mobilaréna a kultúráért című rovatunkat, melynek első részében a híres francia festő, Perre-Auguste Renoir munkásságát mutatjuk be. Rendszeres olvasóink bizonyára emlékeznek a HTC Sedna cikkben található csillagászati szösszenetre - mely a Mobilaréna az űrkutatásért rovatunk hírnökének tekinthető -, vagy épp a Toshiba G910 kapcsán leírt balga UFO történetekre. Reméljük, hogy mostani - kicsit komolyabb hangvételű - áttekintésünk segít egy kis levegőhöz jutni a tucatmobiltelefonok tengerében - nekem segített, igazából ezért is írtam meg. Hölgyeim és uraim: Pierre-Auguste Renoir.
Pierre-Auguste Renoir (Limoges, 1841. február 25. – Cagnes, 1919. december 3.) francia impresszionista festőművész, a szépség és a női érzékiség ünneplője.
Renoir munkáscsaládban született, apja szabó, anyja szabósegéd volt. Mikor 3 éves volt, a család Párizsba költözött, majd a Louvre közelében talált szállást, ami akkor nem csak múzeum volt, hanem irodákat és lakásokat is magában foglalt. A művész 13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni, 15 éves korában pedig már olyan jó eredményeket ért el, hogy a manufaktúrában tapasztalt munkásoknak való, igényes feladatokat bíztak rá. Béréből önállóan meg tudott élni, sőt, jutott szülei támogatására is. Szabadidejében gyakran látogatta a Louvre-t. A gépi festési eljárások bevezetése miatt azonban 17 éves korában a manufaktúra bezárt. Ezután Renoir alkalmi munkákból élt, többek között nemesek címereit festette.
1861-1864 között Charles Gleyre svájci festőnél tanult festészetet. Azonban hamarosan más példaképeket keresett magának, mint mestere: véletlenül találkozott Gustave Courbet-vel és Diaz de la Pena-val, akik arra biztatták, hogy a való életből merítsen magának témát. Barátságot kötött az impresszionista Claude Monet-val, Alfred Sisley-vel és Frédéric Bazille-lal és közösen festett velük a szabadban. 1864-ben első ízben elfogadtak tőle egy képet a párizsi Salon számára. 1868-ban ugyanott sikert aratott a Liza napernyővel c. képével, amelynek modellje Renoir 1865 és 1871 közötti szerelme, Lise Tréhot volt. A szabadtéri festészetben szerzett tapasztalatai jó hatással voltak műtermi munkáira is. A kritikusok felfigyeltek képei frissességére és természetességére - képeire vevőket ennek ellenére nem igazán talált, a hatvanas évek végén olyan szegénységben él, hogy gyakran ennivalóra sem futja. Az 1870-es porosz–francia háború idején önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz, de szerencséjére a hadszíntértől távol állomásozott egységével. 1871-ben a fővárosba visszatérve a Párizsi Kommün forgatagába került. A felkelők hadkötelesnek nyilvánították, menekülni próbált, de akkor az ellenfél fogságába esett.
A kommün bukása után újra felvette a kapcsolatot barátaival, Monet-val és Sisley-vel, az 1870-es években sok nyarat töltött velük és Édouard Manet-val. Ebből az időből származik egy ismert képe, amely a Monet családot ábrázolja az argenteuil-i házuk kertjében. Ezt a témát Manet-val párhuzamosan, egymás mellett dolgozva festették meg egy-egy vásznon. Renoir szívesen ábrázolt társadalmi eseményeket, az életöröm megnyilvánulásait képein. Az egyik leghíresebb ilyen képe a Bál a Moulin de la Galette-ben.
[+]
The Theater Box, 1874, Pierre-Auguste Renoir, Courtauld Institute Galleries, London
Monet-től és a többi impresszionistától eltérően Renoir továbbra is törekedett szerepeltetni képeit a hivatalos Salon kiállításán, de emellett 1874-től nagy lelkesedéssel részt vett az impresszionisták első, majd a későbbi, 1876-os és 1877-es kiállításain is. Ekkoriban sikerült képeket eladnia Paul Durand-Ruel és Père-Martin műkereskedőknek. Durand-Ruel, az impresszionisták nagy támogatója, pénzt adott neki egy műterem bérlésére. Renoir bevételei azonban még mindig olyan csekélyek voltak, hogy alig tudták fedezni létfenntartását. Az 1870-es évek közepétől jobbra fordult helyzete, mert megismerkedett Victor Cocquet vámtisztviselővel és Georges Charpentier kiadóval, ők pedig megbízták őt portrék és egy nagyobb táblakép megfestésével. A befolyásos Madame Charpentier sokaknak ajánlotta őt ismeretségi körében, és annyi felkérést kapott portrék készítésére, hogy azok időnként már terhessé is váltak számára. 1881-1882-ben három nagyobb utazást is tett Algériában és Olaszországban. 1881-es útja után, ahol egy 1400 körül a festészetről írott könyvet is tanulmányozott, nagy érdeklődéssel fordult Raffaello freskói és Jean-Auguste-Dominique Ingres művészete felé. Ezzel kezdődött úgynevezett „Ingres korszak”, vagy másképpen „száraz periódusa”. Renoir teljesen új irányba fordul művészetében: a spontaneitástól a kidolgozottabb formák felé. Ennek ellenére megmaradt műveiben az életöröm teljessége. Az impresszionizmustól a klasszicizmus felé, a színektől a formák felé fordult.
[+]
Dance at Le Moulin de la Galette (Le Bal au Moulin de la Galette), 1876, Pierre-Auguste Renoir
1883 körül alkotói válságba esik. Közönsége és a kritika részéről érdektelenséget érez, és maga is úgy nyilatkozik, hogy művészi zsákutcában érzi magát. Ezeknek az éveknek a munkája az 1887-es Nagy fürdőzők című képében csúcsosodik ki, amelyhez évekig végzett előtanulmányokat. Az 1880-as évek végén már újra örömet okoz számára a színek játéka, elfordulása az impresszionizmustól azonban végleges marad. 1885-ben születik meg kedvesétől, az 1880-as évek elején megismert Aline Charigot-tól első gyermeke, Pierre Renoir, aki később színészként vált ismertté. Második fia, Jean Renoir filmrendező lett. 1892-től jelentkeznek nála a reumás artritisz első jelei. A földközi-tengeri klíma kedvezően hat egészségére, ezért 1907-ben végleg letelepszik egy nagy kerttel rendelkező vidéki házban Cagnes-sur-Mer-ben, Nizza mellett, mely ma múzeum. Betegsége ellenére folyamatosan fest, életvidámságát betegsége idején is megőrzi, haláláig szinte minden nap festett. Fokozatosan tolószékbe kényszerül, ecsetjét kezéhez kötözteti, mert tartani már nem bírja. Pïerre-Auguste Renoir 1919-ben, 78 éves korában hunyt el, tájképek, csendéletek, portrék, tánc- és családi jelenetek képeinek ezreit hagyva maga után. Sírja az essoyes-i temetőben, Aube megyében, Champagne vidékén található.
[+]
The Large Bathers,, 1887, Philadelphia Museum of Art, Philadelphia, Pa.
Perre-Auguste Renoirról 2008-ban mobiltelefont neveznek el.
Forrás: Wikipedia
