Külső
A tartozékok kapcsán nem fukarkodott a gyártó, akkurátusan, kis zacskókba csomagolva kapjuk a töltőt, az adatkábelt és a fülest a telefon mellé. Magán a készüléken is 4-5 fólia testesíti meg a makulátlanság érzését, az LG és a nylonipar háttérben meghúzódó közös ügyleteinek újabb manifesztációjaként.
A GD330 alapvetően szép. Kecsesen fut körbe a kijelző mellett a krómhatású dekorcsík, finoman ívelődik alul, bőrhatású műanyaggal borított a hátlap, és visszafogottan elegáns a vékonyan körgyűrűvel keretezett navigációs gomb is. Mégsem esett tőle hasra senki, három éve, amikor a Samsung D900 belépett a piacra, még sikkantgattunk volna ilyen formaterv láttán, de mára már mindenki megtanult slider telefont rajzolni, úgyhogy a GD330 egy teljesen középszerű valami, konstatálod, hogy egy telefon, de nagyon senkit nem csábít a közelebbi ismerkedésre.
A fedlapon terpeszkedő 2,2 inches kijelző 240x320 pixelen szállítja az információt, a fekete alapú menürendszernek hála nem mindig olvashatóak a feliratok, szerencsére fehérre is állítható. A képernyő alatt tökéletesen eklektikus filozófiával kifundált kezelőszervek találhatóak. A navigációs gomb olyan, mint amilyennek lennie kell. Gombszerű, könnyű eltalálni az irányokat, ez rendben van. Balról és jobbról három-három funkciógomb keretezi a köröcskét (hoppá, a kör keretezése, csak szólok), alul a híváskezelő billentyűk érintősnek látszanak, de nem azok, felettük a törlés és a gyorsmenü gombjai igazi gomboknak tűnnek, s azok is. De amik legfelül vannak, azok katasztrofálisak. Két érintésvezérelt billentyű, elég csak egészen kicsit hozzájuk közelíteni, s máris önálló életre kel a menürendszer, ez egyszerűen borzalmas. Sokat szórakoztam vele, mennyi érintés kell nekik, de tényleg az van, hogy én még nem is érzem, hogy hozzáérnék, máris teszi a dolgát. Túlérzékeny, mint egy szépségversenyről kieső üresfejű liba.
A hátlap egyszerű, ugyanaz a borítás terpeszkedik rajta végig, ami az előlapon a kijelző felett kezdődik el. Rücskös, de nem rossz érzés megfogni. Egy lukat azért vágtak rajta a mérnökök, itt néz ki a kamera. Oldalt az LG saját szabványú csatlakozója (jár is érte a morgás, ideje lenne microUSB-re áttérni), a hangerőt szabályozó gombok, másik oldalt pedig a microSD ajtócskája és a kamerához tartozó exponáló billentyű fedezhető fel. Az összeszerelési minőség koreai szinten van, a csúszka szintúgy, ezeket talán nem is kell külön részletezni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
