Android Wear

A Google okosórás rendszere meglepően primitív - legalábbis más, korábban ismert megoldások összetettségéhez képest. Persze ez csak a látszat, de nekem végig az volt az érzésem, hogy sokkal-sokkal több menüpontot, gesztust és funkciót szeretnék látni, mint amennyit a rendszer enged. Alapvetően úgy indulhatunk el a használatbavétel egyáltalán nem rögös útján, ha a legalább 4.3-as Androidot futtató telefonunkra letöltjük a Google Play Áruházból az Android Wearnek elnevezett appot. Ez még egyként nem lesz elég (és erről nemigen értesít a kezelőfelület, csak szimplán nem találja meg az órát), frissítenünk kell a Google Keresőt is, ha esetleg nem tettük volna ezt meg eddig.

Innentől viszont megy minden, mint a karikacsapás, a telefon megtalálja az órát, létrejön a Bluetooth kapcsolat (ami viszonylag stabil, egy-két alkalommal szakadt csak meg, de rövid úton újra egymásra talált a két masina) az órán végigjátszhatunk egy gyors demonstrációs folyamatot (ide húzd az ujjad, oda tedd a kezed), a telefonon pedig láthatjuk, hogy milyen alkalmazások vannak fent az LG kütyüjén. És el is ugorhatunk az alkalmazásbolt “órás” részlegébe, hogy felturbózzuk a G Watch képességeit. Itt van egy csomó apróság (mondjuk a foci világbajnokság kapcsán megénekelt SofaScore, a Wunderlist, a Google Keep, a Runtastic, hogy csak ismertebbeket említsek), de ezek nem órán futó minialkalmazásokat takarnak, hanem a komplett appokat, amelyek egyébként képesek az Android Wear platformot kezelni. Magyarán letöltök mondjuk egy időjárás appot, akkor azt a telefonon elindítva az órára is átkerül részben. Ezt a meccset a telefonom és az órám lefocizzák egymás között, ha az app képes arra, hogy ne csak egy kutyaközönséges notifikációt küldjön, hanem vannak hozzá más típusú, az órára optimalizált képernyők és lehetőségek, akkor az innentől kezdve beépül az óra funkciói közé.

Alapesetben a G Watch az időt mutatja. Van egy sereg számlap, a telefonos kliens segítségével is válthatunk köztük, de magán az órán is meg lehet ezt tenni. Az óra látszódhat halványan folyamatosan, ha magunk felé döntjük a csuklónkat, akkor viszont teljes fényerőn kapjuk az időre vonatkozó információt. Ilyenkor ha van további tervünk, akkor az “Ok Google” mondat kimondása után adhatunk parancsokat a csuklónknak. Ha két ujjunkat a kijelzőre tesszük (mintha lefednénk azt), akkor manuálisan is visszatehetjük alvó állapotba az órát. Ha van valami értesítésünk, akkor az ilyenkor is halványan látszik, amikor új notifikáció érkezik, akkor a G Watch rezeg, méghozzá igencsak érezhető módon.

Az órának nincs menürendszere. Az értesítések egymás után jönnek ha lentről felfelé húzzuk az ujjunkat. Ami nem érdekes, azt ujjunk jobbra történő csúsztatásával tudjuk elsöpörni (és soha többé nem látjuk újra az órán), ha balra mozdulunk, akkor az értesítéssel kapcsolatos opciókba csöppenünk bele. Ez egyelőre a legtöbb esetben annyi, hogy megnyithatjuk a telefonon az appot, ami az értesítést küldte. Ilyen az Instagram, a Facebook, de még az SMS is. Néha már van további opció, mondjuk a Google saját szolgáltatásainál (időjárás, navigáció, GMail) vannak egyéb extrák is. Bejövő levélre például lehet válaszolni valami sablonnal (igen, nem, köszönöm, ilyesmi), vagy be is diktálhatunk egy szöveget. Mivel egy LG G3-mal próbálgattam az órát, ezért meglepve vettem észre, hogy a Smart Notice értesítései is átjönnek a G Watch felületére, például 30%-os töltöttségnél a kapcsolódó riasztás esetén rögtön aktiválhatom is az óra segítségévek a G3 energiatakarékos üzemmódját. Gondolom csak idő kérdése, hogy az ismertebb alkalmazások új verzióiba már bekerüljön az Android Wear támogatása és akkor nem csak arról lesz szó, hogy egy 70 ezres kütyü annyit tud, hogy notifikál.

Ha az “Ok Google” paranccsal, vagy egyszerűen a számlapra való ujjnyomással felkeltjük az óra érdeklődését személyünk iránt, akkor a rendszer elkezdi figyelni, hogy mit mondunk. Tök jól ért magyarul, túlságosan is, a “send” parancsot, amit email és SMS kapcsán kéne használni rendre úgy értette, hogy “szent”. Jelen állapotában konkrétan egyetlen parancsot sem lehet biztosan kiadni így akkor, ha magyar nyelvre van állítva a telefonunk, egyszerűen mázli kell hozzá, hogy megérti-e angolul a rendszer, vagy sem. A megoldás egyszerű, ha a telefonunkban levő Google Now-t átkapcsoljuk angolra, akkor hirtelen elkezdi megérteni a parancsokat még az én meglehetősen kelet-európai akcentusommal is az óra és szépen végre is hajtja őket. Lehet kérni navigációt (ilyenkor az órán mutatja a következő fordulót), megnézhetjük a lépésszámláló állapotát (a Google Fit ugyanis benne van az órában), feljegyezhetünk valamit a naptárba, küldhetünk SMS-t, emailt, beállíthatunk ébresztést, indíthatunk stoppert és elindíthatunk már telepített alkalmazásokat is. Ha valamit nem fog fel a rendszer, akkor indít egy Google keresést, az első három találat címszavait látjuk, a többit a telefonunkon kell megnézni. A navigáció egyébként külön vicces, ha nincs lezárva a telefonunk kijelzője amikor kiadjuk a parancsot, akkor látszik, hogy elindul a Google Maps, rákeres a célra, megtervezi az útvonalat és aztán átadja az órának az egészet. Gond akkor van, ha mondjuk nincs elérhető útvonal (Hűvösvölgy helyett Buford lett a cél), ilyenkor a telefon már jelzi, hogy vége a dalnak, az óra viszont beragad, de úgy, hogy amíg újra nem indítjuk, addig nem ért meg további hangparancsokat. Látszik, hogy van még mit csiszolni a dolgokon.

Ha nincs kedvünk társalkodni egy karórával (ami nem is válaszol, mert nincs rajta hangszóró), az szerintem teljesen érthető. Én még egyedül is idétlenül éreztem magamat ilyenkor. Amikor felizgatjuk az órát, akkor nem csak hanggal adhatunk ki parancsot, hanem lefelé gördítve eljutunk az alkalmazásokhoz és a beállításokhoz. Itt elindítható a világóra, az iránytű, az utólag telepített Google Keep, vagy bármi más, amit felraktunk az órára. Az alapfunkcióknak (SMS és email küldése, naptárhoz adás, óra és ébresztő beállítása, lépésszámláló mutatása, navigáció indítása) azonban nincs a felületen ujjal indítható verziója, ezek csak hangparanccsal aktiválhatók. És mint láttuk, ezek egyelőre csak akkor működnek, ha a telefonunk Google Now szoftverének nyelvét angolra állítjuk. Egyébként jellemző az egész androidos világra, hogy azért van már alternatív megoldás. Itt van példának okáért a Wear Mini Launcher nevű, a Play Áruházból elérhető app, ami pont azt oldja meg, ami a Wear legnagyobb baja, hogy nincs egy ikonos menü az alkalmazásokkal. Külön vicces, hogy ezt nem onnan lehet letölteni, ahol az órára egyébként letölthető szoftvereket listázza a telefonra felrakott, elvileg erre hivatott app, hanem csak úgy fent van a Play Áruházban. Sebaj, a lényeg, hogy az app segítségével kapunk egy egyszerű opciót, az óra jobb felső sarkából átlósan húzva az ujjunkat felbukkan egy ikonos menü azokkal a funkciókkal, amiket már felraktunk. Sajnos egy csomó minden még így is hiányzik, de azért így egy fokkal kellemesebb az összkép.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!