Doboz, külső

Meglepően visszafogott dobozban érkezett a masina, fehér a csomag, három LG felirattal és két G2 megjelöléssel, ez minden. Nincsen rajta fotó, specifikáció, funkciólista, a termék úgyis eladja magát. A tartozékok között nincs meglepetés, töltőfej, adatkábel és füles található a pakk aljában. Ez utóbbi egy QuadBeat 2 nevű, hallójáratos kialakítású, apró távirányítót is tartalmazó headset, amely egészen szépen szól, minőséginek érződik minden porcikája.

[+]

A telefon kifejezetten jól néz ki. Nem mondanám, hogy az LG modelleknek van egy jól felismerhető, egységes formanyelve, de így legalább nem kell ragaszkodni semmi olyanhoz, ami egy idő után unalmassá válna. A G2-nél a legfontosabb, hogy mivel nincsenek gombok az oldalán, ezért az előlap szélén végigfutó ezüstös kerettől hátrafelé egyből elkeskenyedhet a készülékház. Emiatt pedig kifejezetten kecses eszköz benyomását kelti az egyébként 5,2 inches kijelzővel felvértezett masina. Annyira vékony az előlapon a káva, hogy szinte nincs is, ennek köszönhető, hogy csak 2 milliméterrel nagyobb a készülék, mint a majdnem 5 inches Samsung Galaxy S4. A kijelző körüli káva mérete csupán 2,65 milliméter, ez pedig az úgynevezett Dual Routing megoldásnak köszönhető, az áramkörök egy részét alulra és felülre helyezték a mérnökök, így kevesebb helyet foglal a maradék oldalt.

[+]

A kijelző egyébként is megérdemli a figyelmet, az LG ezen a fronton hagyományosan erős versenyző. A technológia ezúttal (is) True HD-IPS, a felbontás 1080 x 1920 pixeles, a betekintési szög végtelen, a fényerő nagyon combos, a tükröződéseket egész jól kiirtották, direkt napfényben is olvasható tud maradni a panel. A kijelző felett szenzorok kaptak helyet, illetve egy értesítési led, amely több színben is képes villogni annak megfelelően, hogy milyen elmulasztott eseményünk van, eddig zöldet, kéket, fehéret és pirosat láttam. Van előlapi kamera is, a szoftver pedig a Samsung eszközökhöz hasonló módon igyekszik figyelni a tekintetünket és nem kapcsolja le a kijelzőt, amíg úgy érzékeli, hogy mi azt nézzük.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlapon nincsenek gombok, mindent az érintőkijelzőn keresztül érünk el, ennek alsó sorába kerülnek az Android rendszerről ismert, virtuális vezérlőbillentyűk. Remek okosság, hogy ezek sorrendje változtatható, illetve egy negyedik gomb is bevehető a buliba, ami lehet a QuickMemo funkció gyors elérését lehetővé tevő ikon, vagy az értesítési tálca lehúzását indukáló gomb. Ami egy 5,2 inches kijelzőnél nem elvetélt elképzelés.

[+]

A G2 oldalai szinte teljesen simák, a telefon nem megbontható. A microSIM egy oldalsó fiókon keresztül juthat be a készülék belsejébe, valami tűszerű izével a mellette levő lukat kell becélozni, ami nálunk a kiscsaládban (a nejem és én) mintegy 30 perces "add ide, most én próbálgatom" műsorszámot eredményezett, de végül sikerült a művelet. Nincs viszont memóriabővítés, 16 és 32 gigabájtos verzióban kerül forgalomba a G2, kizárólag felhőszolgáltatásokkal tudjuk ezt a kapacitást megnövelni. Illetve mivel MHL kompatibilis az USB aljzat, ezért pendrive ráköthető.

[+]

A hátlap műanyag, gömbölyített, s itt vannak a híres gombok. Felül egy olyan panel keletkezett, amely a kamerával indít, lentebb a hangerő fel és lefelé irányú billentyűi közé ékelődik be kissé kidomborodva a kijelzőt lezáró és feloldó gomb. Kellett egy-két nap, mire megszoktam, hogy mi után mi jön, de aztán már annak is örültem, hogy például lezárt kijelző mellett a lefelé gombot hosszan nyomva a kamera, a felfelé irányt préselve a jegyzetfüzet alkalmazás indul el. Azonban mivel a telefon sokszor csak egy asztalon fekszik az ember mellett és néha mindenki feloldja fél kézzel, hogy volt-e valami esemény, ezért arra is kellett az LG-nél gondolni, hogy ilyenkor nem kéne talán a hátlapi gombok miatt emelgetni a mobilt. Így megoldották azt, hogy a lezárt kijelzőre kettőt ugyanoda koppintva megtörténik a feloldás, s így le is lehet azt zárni, bár érdemes ilyenkor az állapotsávot kopogtatni, lévén máshol vélhetően valami ikon, illetve widget van és akkor az adott funkció el fog indulni.

[+]

Az a helyzet, hogy ezt a hátlapi gombtrükköt könnyű megszokni. Nem mondom, hogy pár nap után fura volt visszaállni a klasszikus megoldásra egy bármilyen másik telefon kézbevételét követően, de a duplakoppintásos módszert mindenkinek át kéne vennie, mert az nagyon kellemes kis fícsör, magától sosem indul el, és én már akkor is ezt választottam, ha egyébként a támasztó ujjam pont a hátsó gomboknál helyezkedett el. Nem kell egyébként attól tartani, hogy az asztalra tett telefont megnyomva a hátlapon levő gombok működésbe lépnek, annyira ugyanis még a középső billentyű sem dudorodik ki. A G2 összeszerelési minősége hibátlan, a csatlakozók alulra kerültek, itt van a 3,5 mm-es jack és a microUSB is, valamint két kicsike hangfalnak látszó rés, ebből az egyik mikrofont rejt, a másikon valóban hang távozik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!