Bevezető, tartozékok

Hol vannak már azok a mobilok, amelyek egy hétig mentek egy töltéssel? Kérdezik nagyon sokan, amikor egy beszélgetésben előkerül a kihagyhatatlan téma, és bár megváltást szolgáltató, új akkumulátortechnológia láthatáron sincs, egyszerű optimalizálásokkal végre eljutottunk oda, hogy van néhány olyan okostelefon a piacon, ami könnyedén megy 4-5 napot egy töltéssel. Előrebocsátjuk: mai tesztalanyunk is ilyen.

A Mate 9 mellett sem törpül el a P2, pedig 5,9 helyett csak 5,5 hüvelykes a kijelzője [+]

Sokat segít a helyzeten, hogy a nagy kijelző előnyei miatt az utóbbi években teljesen elfogadottá vált a phabletek méretosztálya, így az egyébként helyigényes lítiumos telepből egészen nagy is befér egy-egy termékbe, lassan a középkategóriás lapkákban is megjelenik a rendkívül kedvező fogyasztással és hőtermeléssel kecsegtető 14 nanométeres gyártástechnológia, és szoftveresen az Android is rengeteget fejlődött, ami a fogyasztással kapcsolatos dolgokat illeti. A felhasználó pedig ebből azt veheti észre a gyakorlatban, hogy ugyan kicsit nagyobb és nehezebb a telefonja, mint két éve, de nem egy, hanem négy napig bírja ki töltő nélkül, és közben semmilyen egyéb kompromisszumot nem kell hoznia funkcionalitás terén.

A hátlapot nem vehetjük le, az óriásakkumulátor kiléte rejtve marad [+]

A Lenovo remekül összeválogatott alkatrészekből dolgozott ezúttal, és készített egy jól összerakott, elegáns és funkciókban gazdag telefont Super AMOLED kijelzővel, híresen takarékos Snapdragon 625 lapkával, valamint bőséges tárhellyel és rendszermemóriával a 100 ezer forint körüli árkategóriába. A kütyü persze nem a semmiből érkezett, a szintén nehézkesen lemerülő Vibe P1 utódaként, ám a sokáig használt fantázianév nélkül került a boltok polcaira a P2, de természetesen nem is a név a fontos, jóval lényegesebb, hogy mit talál a felhasználó a dobozban!

A dobozban szerencsére rengeteg tartozék van [+]

A Lenovónál azonban ezzel nem szoktak gondok lenni, és most sincs ez másképp: a mobilt gyárilag egy átlátszó műanyagtok védi, víztiszta fólia is jár hozzá, és nem maradt ki a microUSB kábel, a headset, a SIM-tű, az OTG-adapter és a 2 amperes, változó feszültségű Rapid Charge töltőfej sem, aminek segítségével nem csak lassan merül, adott esetben villámgyorsan fel is tölt a telefon.

Külső, kijelző

Fizikai méreteit tekintve a P2 nem sokkal nagyobb egy átlagos, 5,5 hüvelykes képátlójú megjelenítővel szerelt phabletnél, viszont jóval tömbszerűbb legtöbb társánál, és 177 grammos tömege is meghaladja az átlagot, optikailag pedig az amúgy sem kicsi alsó-felső kávák méretét rontja, hogy alapértelmezetten fizikai home gomb fölött, a kijelző alsó részén is megjelenik a rendszer vezérléséhez szükséges három billentyű. Az anyaghasználat jellemzően fém, két kisebb műanyag betét értelemszerűen van rajta az antennák miatt, az előlapot pedig természetesen üveg alkotja. Az összeszerelési minőség a legapróbb részletekig menően jó, az oldalsó kapcsoló és a gombok egyáltalán nem lötyögnek, a csatlakozók is minőséginek tűnnek, és a SIM-tálca is olyan finom kattanással megy be a helyére, ahogy annak lennie kell. Őszintén meg tudom érteni azt, aki inkább viseli a következményeit, és nem használja a plasztik tokot.

Remekül van összerakva, az ergonómia sem rossz, de kompaktnak semmiképpen nem mondhatjuk [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Manapság az állandóan aktív kijelző miatt különösen nagy divat lett az AMOLED megjelenítők használata, a P2-be azonban nem emiatt került ilyen típusú panel, ennél a kütyünél következetesen minden az üzemidőről szól, az always-on display pedig ha nem is rettenetesen sokat, de mindenképpen többet fogyaszt, mint egy értesítési led, amit bizonyos időtartományokra időzítve külön kapcsolhatunk, hiszen minek is villogjon fölöslegesen, ha alszunk vagy a táskában van az eszköz. A Full HD felbontás 5,5 hüvelyken 401 ppi-s pixelsűrűséget jelent, és bár a panel alapadottságainak összes előnyét élvezhetjük a remek betekintési szögektől kezdve az élénk színeken át a tökéletes feketékig, sajnos a fényerő csak átlagos, illetve a színhőmérséklet állítgatására sem kapunk lehetőséget a kékfény-szűrésen kívül.

Furcsán hat a fizikai gomb fölött a virtuális sáv, ez utóbbi szerencsére bármikor eltüntethető [+]

Természetesen minden fontos szenzor és egyéb periféria adott, az egyetlen előlapi gombból pedig nem hiányzik a remek hatásfokú ujjlenyomat-olvasó sem. Aki még mindig kételkedne abban, hogy a P2 az üzemidőről szól, az a telefon bal oldalán láthatja meg a végső érvet: rengeteg telefonon láttunk már csúsztatható kapcsolót, a modern okostelefonok köztudatába az iPhone hozta vissza, azonban itt nem némítást vagy rezgést állíthatunk be vele, hanem egy Abszolút energiatakarékos módot, ami ugyan egy pillanat alatt szűkíti telefonálásra, SMS-re, órára, számológépre, naptárra és FM-rádióra a lehetséges funkciókat, de cserébe tényleg több hétig bírja szuflával a telefon.

Két darab nanoSIM-et tehetünk a tálcára, ha lemondunk a tárhelybővítésről [+]

Ezen a kapcsolón kívül csak a nanoSIM-e(ke)t és(/vagy) microSD-t befogadó SIM tálcát találjuk meg, a hangerőszabályzók és a bekapcsológomb jobb oldalt foglal helyet, a felső harmadban, de még elérhető helyen. Type-C csatlakozó helyett megtartották a jól bevált microUSB-t a telefon alján, és szerencsére a 3,5 milliméteres jack is megvan a mobil tetején. A rezgőmotor nem a legcsendesebb, amivel valaha találkoztunk, sőt, kimondottan hangosnak lehet nevezni, de erőteljesen teszi a dolgát, akár egy táskán keresztül is érezni fogjuk hatását. Infraport sajnos nincs, helyette a zajszűrő mikrofon díszeleg fent.

A hátlapon NFC jelölés és márkajelzés díszeleg [+]

A külsővel kapcsolatos egyik legjobb megoldás a hátlapon érhető tetten: a ma szokásos trendekkel ellentétben ugyanis nem kidudorodik, hanem bemélyed a telefonba a kamera, amivel különféle zafírüvegek nélkül is jó eséllyel védve lesz a karcok ellen, jóllehet az optikai képstabilizálásról így le kell mondanunk. A hátlapi vaku kéttónusú, rendkívül erős de összességében inkább meleg a fénye az optimálishoz képest, ez a vakus fotókon látszik igazán. A márkajelzésen kívül egy NFC logo értesít minket arról, hogy ez a technológia sem maradt ki belőle.

Hardver, szoftverezettség

A 100 ezer forint fölötti árkategóriában alapvetően már a Qualcomm Snapdragon 625-nél sokkal erősebb rendszerchipre épülő phableteket lehet találni, a Zenfone 3-nak éppen ezért nincs is sok mentsége erre a lapkára, a Lenovo P2-nek viszont van: a 14 nanométeres csíkszélesség ugyanis előrevetíti a csekély hőtermelést és fogyasztást, amit szerencsére a gyakorlatban is tapasztalhattunk. Közben pedig gyengének nem nevezhető: nyolcmagos, 2 GHz-re skálázott Cortex-A53 processzorához Adreno 506-os IGP és 4 gigabájt rendszermemória tartozik, akadozásokkal csak a legritkább esetben, főleg játékoknál találkozunk, egyébként gyorsan betöltenek az alkalmazások, és a multitaskinggal sincs gond. A belső tároló 32 gigabájtos, ebből körülbelül 23 használható fel szabadon, és bár a sebesség itt sem rossz, a galéria és a fájlkezelő töltögetésein lehet érezni, hogy nem UFS 2.0 lapka dolgozik benne.

A szoftveres kínálat magját az Android 6.0.1 adja, és bár Vibe UI elnevezés ebben a készülékben nem nevezhető aktuálisnak, a kezelőfelület már ismert a korábbi Lenovo készülékekből. Tippeljen egyet a kedves olvasó, mit emel ki a P2 termékoldala! Pontosan, az energiagazdálkodási funkciókat. Ezek egyébként nem kiemelkedőek, beállíthatunk olyan időszakokat, amikor nincs szükségünk azonnali értesítésekre, és nagy teljesítményre, illetve kézzel is kapcsolgathatjuk ezt, 5100 mAh mellett amúgy nemigen szükséges. A három funkciót (vissza, home és alkalmazásváltó) ellátó menüsor bármikor eltüntethető, hogy a teljes kijelzőt ki tudjuk használni, ám ilyenkor a visszalépést és az alkalmazásváltást csak plusz egy ujjmozdulattal tudjuk megoldani. A home szerencsére ott van a gombon, ahhoz nem szükséges alulról előhúzni a virtuális billentyűket.

Már nem Vibe UI-nak hívják, de alapvetően semmi nem változott [+]

Megújult az alkalmazásmenü, továbbra is ábécé szerint rendezi a szoftvereinket, viszont a felső sávba illesztettek egy keresőt, mellé pedig a négy leggyakrabban használt szoftverünknek jutott aprócska ikonja, aminek segítségével nem kell jobbra-balra lapozva kikeresnünk a kívánt programot. A 4 x 5-ös rácsméret nem változtatható, az értesítési panelt duplán lehúzva előtáruló gyorskapcsolók viszont igen: itt rengeteg mód és funkció érhető el, illetve ki/be kapcsolhatunk adatkommunikációs és egyéb extrákat, maximum 13 darabot. Féltett applikációinkat jelszóval védhetjük, ilyenkor egy varázskódot adhatunk meg az összes lezárt, privát térbe tartozó szoftverekhez. Alapvetően nem módosítottak az alapfunkciókat ellátó szoftvereken, viszont olyan érdekességekkel egészítettek ki ezeket, mint például az automatikus hívásrögzítés, blokkolás vagy a szaknévsor a tárcsázóban, illetve az archívumrendszer az üzenetek között.

Egyszerű minden, de túl sok beállítási lehetőség nincs [+]

A beállításokba is kerültek praktikus dolgok: van VR-mód kapcsoló, gyors vaku és kamera hozzáférés, NFC-címkékhez rendelhető módok és egykezes mód is, ami a mobil bal vagy jobb alsó sarkára zsugorítja össze a teljes megjelenített tartalmat, bár érdekes módon a széleket nem feketén hagyja, ahol az AMOLED semmit nem fogyaszt, hanem sötétszürkén világítja meg. Az ujjlenyomat-olvasó működése szinte hibátlan, meg sem kell nyomni a home gombot, lezárt kijelzőnél elegendő ráhelyezni a felismertetni kívánt ujjpercet az érzékelőre, és 10-ből 8-szor azonnali feloldás a jutalom. Ez bármilyen energiahatékonysági séma mellett érvényes.

A Témakezelő bőséges, a megjelenést alaposan testreszabhatjuk [+]

Lenovo készülékről beszélünk, nem maradhatott el a SHAREit és a SYNCit, előbbivel jól ismert módon vihetünk át fájlokat egy másik eszközre WiFi-n keresztül, utóbbival pedig a névjegyeinkről, az SMS-einkről és a híváslistánkról készíthetünk biztonsági mentést. A Témaközponttal szinte az egész kezelőfelületet személyre szabhatjuk, vannak komplett megjelenítési csomagok, de külön lecserélhetjük a tárcsázó, a bejövő hívás vagy az alkalmazásváltó felületét is. Ezeken kívül azonban csak a legfontosabb programok kerültek telepítésre, van egy korrektül működő fájlkezelő, egy iránytű és egy online ügyfélszolgálattal összekötött használati utasítás. A komplett Google-szoftvercsomag persze nem maradt el, a Play Áruházzal pedig mindent villámgyorsan pótolhatunk.

Kamera, video, audio

A kamera kapcsán túl sok extrára ne számítson, aki a középkategória felső szegmensében üzemidőmobilra vágyik, mindenesetre a P2-nek nem kell nagyon szégyenkeznie, hiszen van benne PDAF-autófokusszal működő 13 megapixeles szenzor, kéttónusú ledes villanó és 4K videofelvételi lehetőség, szoftveres téren pedig igyekszik kiszolgálni a profikat és egyszerű kezelhetőséget biztosítani a kezdőknek. Ez utóbbiaknál persze nem véletlen a próbálkozik szó: az automatikus témafelismerés és ehhez társított módok nem mindig működnek igazán jól, és nem csak feltételezi rólunk, hogy szándékunkban áll ételszerűen elfogyasztani az anyacsavart, hanem sokszor olyankor is bekapcsol különböző képmódokat, amikor nem kellene, és nagyon suta lesz a végeredmény.

Remek ötlet, hogy nem kidudorodik, hanem a hátlapba mélyed az optika [+]

A profik főleg az optikai képstabilizátor hiánya miatt érezhetik magukat kínosan, manuális módban nagyon könnyen bemozdulnak az esti fotók, és hiába készülnénk állvánnyal, 2/3 másodpercnél nem is lehet hosszabbra állítani a záridőt. Kézi módban kimaradunk a HDR előnyeiből, és a zársebességen túl az érzékenységet (ISO100 -1600), az expozíció-korrekciót, az előre definiált sémák szerinti fehéregyensúlyt és a kézi fókuszt állíthatjuk. Teljes körű camera2 API támogatás sajnos nincs, így hiába próbálkozunk például a Manual Camerával, a legtöbb jóból kimaradunk, DNG-mentésről ne is álmodjunk.

Furcsa ízlést feltételez rólunk a szoftver [+]

A szoftveres környezet ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de a fókuszálás és az exponálás gyorsan megtörténik, a fenti tesztfotók pedig egyáltalán nem sikerültek rosszul. A vonalélesség bőven átlagon felül, és a részletességgel sincs gond, még a zajosodás mértéke sem feltűnő, a dinamika azonban általában harmatos, időnként találkozunk alulexponált felvételekkel, és a kromatikus aberráció is felüti a fejét egy-két képen. A lencserajzolat jó, a széleken sem torzít durván, még akkor sem zavaró, ha fókuszpontban van a kép valamelyik sarka. A 4K felbontású videózás ebben a kategóriában nem kis előny, 30 fps sebességgel rögzített tesztfelvételünk ide kattintva letölthető. Az előlapi kamera 5 megapixeles, a kijelző felvillantásával próbálja kompenzálni a gyengébb fényviszonyokat, egy próbakép itt nézhető meg.

4K-t felvenni és lejátszani is jól tud a P2 [+]

A Lenovo videolejátszója teljesen egyszerű, készíthetünk pillanatfelvételt a képkockákról, lezárhatjuk a kijelzőt, hogy ne tapicskoljunk rá véletlenül, és ne is forduljon át fölöslegesen, egyébként az AC3 hangsávú és DivX tartalmakon kívül szinte bármit képes lejátszani, még a 4K tartalmak sem izzasztják meg nagyon, legyen szó a mobil által felvett, vagy külsős tartalomról. Zenehallgatáshoz kizárólag a Google Play Zene szolgáltatásait tudjuk használni a gyári felhozatalból, hangszínszabályzó nélkül. Természetesen nem jelentenek neki problémát az mp3, wav és flac fájlok, a dsd-vel és a wma-val viszont nem boldogul el.

Play Zene és FM-rádió képezi a gyári kínálatot [+]

A gyári headset hangminősége az earbudokhoz képest alapvetően rendben van, de zenehallgatásra egyébként sem érdemes túl komoly hangkeltőt illeszteni hozzá: bár kevés alapzajjal és aránylag tisztán szólal meg, dinamikája rendkívül harmatos, mélyei erőtlenek és énekhangjai a háttérbe húzódnak, és nem csak a csúcsmobilokhoz képest vehető ez észre. Az alul lévő mono hangszórót halknak semmiképp nem hívhatjuk, durva hangerőt produkál, de minőségileg ezt sem nevezhetjük átlagnál jobbnak, a mélyek és a részletek teljes hiánya mellett az is fel fog tűnni, hogy 2/3 hangerő fölött már csak a recsegést erősítjük/tompítjuk, túl sok egyebet nem produkál. Legalább van egy headsettel jól működő FM-rádió, ami rögzítésre is képes.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Ha nem szeretnénk microSD kártyával bővíteni a tárolót, akkor a Lenovo P2 két darab nanoSIM-et képes befogadni, a dual standby technológia miatt persze csak addig van mindkét kártya hálózaton, amíg valamelyikkel nem telefonálunk, olyankor ugyanis a másik kártya a hívás végéig lemászik a hálózatról. Mobilinternetezéshez a Cat.6-os LTE modult vehetjük igénybe, amivel 300/50 Mbps-os átviteli ráta válik elérhetővé 4G-n, tesztalanyunkban természetesen B20 is van. Nem maradt ki az NFC és a WiFi sem, 802.11a/b/g/n típusú hálózatokkal van jóban a mobil, a Bluetooth pedig 4.1-es a szokásos A2DP- és LE-támogatással. A microUSB csatlakozó 2.0-s, természetesen az MTP és az OTG is gond nélkül működik, ez utóbbihoz ráadásul adaptert is találunk a dobozban. A navigációs egység gyorsan és pontosan talál jelet, természetesen A-GPS és GLONASS támogatással egészül ki, internet nélkül sem esik kétségbe, ha van hozzá megfelelő szoftveres háttér telepítve.

Az üzemidő önmagáért beszél, remekül teljesített a 14 nanométeres lapka és a hatalmas telep [+]

A beszélgetési hangminőséggel semmi gondunk nem volt a tesztidőszak alatt, a beszédhangszóró erős és tiszta, a másik oldalra pedig zajszűrt, szintén remek minőségű beszédhang jut. A szenzoros felhozatal is teljesnek mondható, van iránytű, giroszkóp, gyorsulásmérő, fény- és távolságérzékelő, illetve mágneses hall szenzor is.

Nem csak perifériákat csatolhatunk USB-n, akár power bankként is bevethetjük a telefont [+]

A burkolat alatti 5100 mAh kapacitású akkumulátor segítségével döbbenetesen jó eredményeket lehet elérni üzemidő szempontjából. A képernyőfotón látható 20 órás érték bizony nem minimumra vett fényerővel, némán, hanem fejhallgatón közepes hang- és fényerővel, online videolejátszással született meg, offline kétórás filmből biztosan meg lehet vele nézni tízet egyhuzamban, én jóval hamarabb fáradtam el a mobilnál. A mindennapi használatban pedig egyszerűen csak alig merül: majdnem egy órányi zseblámpahasználat harapott ki belőle 5%-ot, egy átlagos nap pedig soha nem merült 20%-nál többet, mindezt úgy, hogy sokat volt használva, és az utolsó 20%-ot is ugyanúgy kihasználja, mint az elsőt, 3%-nál kapcsol ki. Ha telefon összes funkcióját igyekszünk kihasználni, még akkor is kényelmesen megvan 4-5 nap, Energiatakarékos módban körülbelül 7-8 napig megy gond nélkül, Ultra Energiatakarékos üzemben több mint egy hónapot saccolt. Az OTG adapter segítségével töltőként is használhatjuk a telefont, valamelyik reggel egy 4100 mAh kapacitású Redmi 3-at töltött fel teljesen, és a nap végéig még a P2 sem kért töltőt. Amikor pedig kér, akkor sem sokáig, a dobozban lévő gyorstöltővel 100 perc kellett 0%-tól 100%-ig.

A Lenovo P2 igazi megváltás lehet azoknak, akik eddig az üzemidőbajnokok között nézelődtek, de hardveresen vagy támogatottság szempontjából nem mertek belevágni a vásárlásba. A P2 ugyanis egy teljesen korrekt középkategóriás telefon, kiegyensúlyozott hardverrel, korrekt kamerával, remek kijelzővel és gyakorlatilag minden földi jóval felszerelve. Mindemellett pedig öt napot megy egy feltöltéssel. Kezdőára 110 ezer forint alatt alakul, és bár ezért az összegért szinte biztosan találunk jobb kamerával, hardverrel vagy barátságosabb méretekkel és tömeggel operáló mobilt, összességében azt mondhatjuk, hogy akinek sokat számít az üzemidő, annak a Lenovo P2 minden konkurens ellenére:

Lenovo P2

szentkuti11

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Lenovo P2 (P2a42)

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	153 x 76 x 8,3 milliméter
	Tömeg	177 gramm
	Színvariációk	arany, grafitszürke
	SIM-foglalat	2x nanoSIM vagy nanoSIM és microSD
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (400 ppi)
	Kijelző típusa	Super AMOLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 625 (MSM8953)
	Processzor típusa	2,0 GHz-es, nyolcmagos Cortex A53
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 506
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 GB (ebből 23,87 GB használható fel)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/1900/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	kétcsatornás, 802.11 a/b/g/n, WiFi hotspot, WiFi direct, DLNA
	USB	microUSB (2.0)
	USB OTG	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0.1 (Marshmallow)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Fájlkezelő, hangrögzítő, Lenovo Companion, témaközpont, SHAREit, SYNCit
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, PDAF autofókusz, kéttónusú, dupla ledes segédfény
	Másodlagos kamera	5 megapixel, fixfókusz
	Videófelvétel	2160p (30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	5100 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő (4G)	akár 768 óra (32 nap)
	Beszélgetési idő (4G)	akár 78 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, oldalsó kapcsoló