Tampere

Helsinkitől 160 kilométerre északra fekszik Tampere. Ez a város leginkább arról híres, hogy itt született a Nokia is, így aztán nem kellett sokat keresgélnie a Huaweinek, amikor az volt a cél, hogy tapasztalattal bíró telekommunikációs mérnököket találjanak. Az itteni laboratóriumot (amely a multimédiáért felelős) Mikko Terho vezeti, aki 29 évet dolgozott a Nokiánál, 1998-tól pedig 4 éven át a Symbian Foundation elnöke is volt. Mikko egy élő legenda, de egyáltalán nem úgy viselkedik, roppant közvetlen és sokat mesélt arról is, hogy szerinte mi okozta a Nokia vesztét és mennyire nem tehetett ellene semmit, hiába adott le számos jelentést arról, hogy a Symbian miért nem lesz versenyképes a trónkövetelőkkel szemben. Külön kitért rá, hogy óriási hiba volt sokáig ragaszkodni a rezisztív kijelzőkhöz is, amelyek felhasználói élményben nem tudták felvenni a kesztyűt a kapacitív megoldásokkal. Egy litván srác megkérdezte tőle, hogy mit szól az új Nokia telefonokhoz, de nem volt lelkes, azt mondta, hogy direkt vett egy Nokia 8-at, de pár perc nyomkodás után megunta és megvált tőle.

A képen Mikko Terho, aki hajlandó volt velem összeállni egy képre, pedig őt csöppet többen ismerik ebben a szakmában [+]

A tamperei labor jóval nagyobb, mint a Helsinkiben levő létesítmény. Nem is láttunk mindent, a vezetett túra az audio témakörét járta körül, itt már nem a prototípusokkal kísérleteznek, hanem a végleges termékeket igyekeznek jobbá tenni. Ezt elsősorban szoftveres tesztekkel végzik, de például a hangszóró kapcsán egy csomó beszállítói változatot beépítenek a termékekbe, ezeket pedig aztán műszerekkel nézik (például valós idejű hőtérképen követik nyomon, hogy mekkora hangerőnél mennyire melegszik a hangszóró és hogyan mozog), majd a megfelelő beszállító kiválasztása után megírják a vezérlőszoftvert és megpróbálják optimálisan megoldani a hőelvezetést is, hogy biztonságosan üzemeljen a modul. Nyilván a formaterv miatt elég sok ponton meg van kötve a kezük.

Ekkora hangszóró kerül a telefonokba [+]

Egy másik teremben a környezeti zajokat szimulálják egy nyolc hangszórós rendszerrel és azt, hogy ezekben hogyan viselkedik a zajszűrés. Ez elsősorban szoftveres trükkök sora, az eredményt pedig az úgynevezett “listening laboratory” munkaállomásain hallgatják vissza. És a tesztbábu fejére különböző mérető és alakú füleket lehet felrakni, amelyek pont olyan tapintásúak, mint az igazi, emberi fülek, hogy megtalálják az optimális beállítást, ami a legtöbb ember számára ideális. Van külön szélkamra is, ahol mesterségesen hoznak létre légörvényt, hogy az így keletkező zajokat is ki tudják aztán szűrni a telefonbeszélgetések hátteréből.

Pótfül [+]

Építettek egy süketszobát is, ahol a többmikrofonos hangfelvétel pontosságát vizsgálják. Ez egy olyan kamra, ahol a padló fölött kifeszített hálón kell állni (hogy ne verődjön vissza a kibocsátott hang), ha csöndben vagyunk, akkor a saját vérnyomásunkat is halljuk, a plafonban levő lámpák helyett pedig optikai kábelek vezetnek be valamennyi fényt a terembe, mert a világítótestek is interferenciát okozhatnak. A kérdésre, hogy mennyire drága egy ilyen szobát megépíteni, csak azt mondta Mikko, hogy nagyon-nagyon sok.

Ő itt a pótfül-gazdatest [+]

A tesztelés maga egyébként elég egyszerű, egy, illetve több hangszóróból lejátszanak egy mintafájlt, amit aztán a madzagon a plafonra lógatott telefonnal felvesznek, de közben a készülék lassan forog. Az eredményeket visszahallgatják, reszelnek a szoftveren, a cél nyilván az, hogy egy olyan, több mikrofonnal rendelkező telefon, mint amilyen a Mate 10 Pro minél jobban vegyen fel térhatású hangot, illetve a mikrofonok közül mindig az legyen leginkább aktív, ahonnan a zajforrás érkezik. A Mate 10 Pro diktafonja ennek megfelelően kimondottan jónak mondható, erről mi is meggyőződtünk a tesztünk során.

Süketszoba. Az ember a saját szívverését is hallja. [+]

Nyilván nem a Huawei az egyetlen gyártó, ahol ilyen létesítményekben zajlanak a különböző vizsgálatok és tesztek, a legtöbb nagy cég hasonló módon próbál minél jobb telefonokat összerakni. A Samsung, a Sony, az Apple és az LG is nagy hangsúlyt fektet ezekre a háttérmunkákra, amelyeket persze nem szoktak hirdetni (ezért is örültünk, hogy a Huawei beengedett minket a laborokba), a B kategóriás gyártókra ez kevéssé jellemző. Egy végleges termék megszületésének folyamata jóval összetettebb annál, hogy innen-onnan összevásárolgatunk alkatrészeket és egy gyárban valahol ezeket egymáshoz illesztik, a Huawei-nél legalábbis biztosan így van.

Bog