Miért pont Finnország?

A Huawei mindent megtesz azért, hogy lerázza magáról a kínai gyártó imázsát és globális vállalatként határozza meg magát. De nem csak ezért hoztak létre világszerte 15 olyan központot, ahol a kutatásfejlesztéssel foglalkoznak különböző témakörök mentén, hanem így sokkal inkább tudnak alkalmazkodni a nemzetközi piachoz és elvárásokhoz, Párizsban van például a designer központ, San Franciscóban a felhasználói felületet reszelgetik, Shanghai ad otthon a tesztelési laboratóriumnak, a finneknél pedig több helyszínen is akadnak létesítmények. És adódott a lehetőség, hogy ide el is visznek, hogy megmutogassák a dolgokat.

Az első Huawei telefonok... 2005-ből [+]

Helsinki nem egy óriási város, viszont Finnország oktatása és telekommunikációs múltja miatt elég erős az egy főre eső mérnökök számában. A főváros közepén bújik meg a prototípusokkal foglalkozó labor, ami korábban a Nokiáé volt (ahogyan az itt dolgozók jelentős részének is van hasonló múltja), de a bejáratnál sincs semmi hivalkodó, egy kis Huawei logó van a ház oldalán mindössze. Bent pedig a pinceszinten zajlik a munka, ahol körbe is vezettek bennünket.

Nemzetközi sajtócsapat a Helsinkiben levő labor bejárata előtt [+]

Nyilván az ember azt gondolja, hogy ide belép, aztán a nyakába szakad az űrtechnológia, de pont ezzel teljesen ellentétes az élmény. Kaptunk rögtön két szakmai vezetőt (egy finn és egy kínai ember személyében), akik minden teremben röviden összefoglalták, hogy mi zajlik az orrunk előtt, szerencsére volt arra is mód, hogy kérdéseket tegyünk fel. És jött velünk egy PR-os hölgy is, akinek leginkább az volt a szerepe, hogy egyben tartsa a csoportot, ő zárta mögöttünk az ajtókat, ha már mindenki átjutott, nehogy valakinek eszébe jusson a saját szakállára elkolbászolni. Videózni nem lehetett, fotózni viszont igen, de ennek nem óriási ipari kémkedés elleni okai voltak, egyszerűen nem volt idő és tér arra, hogy mozgóképekkel bíbelődjön a csoport.

Érkezik a tesztfolyadék a prototípus kijelzőjére [+]

Ez egy különleges labor, mert nem a kész termékekkel foglalkoznak, hanem pont az a dolguk, hogy meghatározzák a következő telefonok felépítését, a felhasznált anyagokat, technológiákat és kiválasszák azokat a beszállítókat, akiktől az alkatrészek érkeznek. Az egyik teremben például a burkolatokat tesztelik. Többek között azt, hogy milyen anyaggal érdemes bevonni az érintőkijelzőt, hogy az a legkevésbé gyűjtse az ujjlenyomatokat és taszítsa a zsírt. Nagyon finom szögben megdöntik a telefont és cseppenként öntenek rá folyadékot, hogy lehessen követni, hogy mennyire könnyen gördül le a nedvesség a burkolatról. Épp egy Mate 10 volt befogva a satuba, felette vékony csövekből jött a folyadék, aztán a motor leheletnyit elforgatta a készüléket és lehetett látni, hogy miképp csordul le a rácsepegtetett nafta a kijelzőről.

12 000 fps-t tud rögzíteni ez a kamera [+]

Ennél sokkal drasztikusabb módszerekkel tesztelik a készülékek ütésállóságát, meghatározott magasságokról egy gép ejti le a telefonokat, a becsapódást pedig 12 ezer fps-t rögzíteni képes kamerával veszik fel és elemzik ki az eredményeket. Egy másik eszközzel nézik azt is, hogy a kijelző üvege milyen ütést bír ki, ezt egy nagyon hasonló géppel szimulálják, mint amit mi is használtunk akkor, amikor fóliák ellenállóságát videóztuk le. Itt hajlítgatja (vagy legalábbis próbálja) egy műszer a készülékházat, hogy a végeredmény ne görbüljön el, ha az ember a farzsebében tartja a mobilt és adott esetben ráül. Ha mégis baja lesz, akkor 3D-s röntgenkép készül és rámennek mikroszkóppal, hogy megtalálják, hogy hol és hogyan fáradt el az anyag.

Abban a kamrában egy csomó telefon próbálja túlélni a hőingadozást [+]

Különböző, óriási kazánokra emlékeztető gépekben tesztelik azt is, hogy mit bír ki a telefon a hőingadozások kapcsán. Felforrósítják, majd hirtelen lehűtik ezeket a gépeket, miközben mindenféle műszerekkel vizsgálják, hogy mennyire marad egyben a burkolat, egy másik gép pedig egy maghatározott séma alapján nyomkodja a kijelzőt, hogy a szoftveres hibákat is kiszúrják és megkereshessék annak hardveres okát. Nyilván sokkal szélesebb spektrumú hőingadozást szimulálnak itt, mint amit aztán a hivatalos specifikációban vállalnak, de pont az a lényeg, hogy végül azt írják rá, amit minden körülmények között elvisel a telefon. Ugyanilyen módon nézik a páratartalom változtatásával kapcsolatos eredményeket is.

Röntgenkép az alaplapról [+]

Van egy teljesen besötétíthető szoba, ahol a kijelzők képességeit vetik alá teszteknek. Betekintési szögeket vizsgálnak (egy kar forgatja egy kamera előtt a telefont és méri a fénysűrűséget), a színhőmérsékletet hasonló módszerrel ellenőrzik, arra is van műszer, hogy szellemképes lesz-e a kijelző, ha gyors animációk futnak rajta.

Hálózati süketszoba: a rádióhullámok se ki, se be, a bábun tesztelik a vételi tulajdonságokat [+]

A legkomolyabb teremben a telefonok hálózati képességeit tesztelik. Ez egy teljes mértékben szigetelt szoba, ahová kintről nem juthat be térerő, bent viszont olyan hálózatot szimulálnak, amilyenhez csak kedvük szottyan, középen pedig van bent kvázi egy mellszobor, ami tele van érzékelővel és azt vizsgálják, hogy a rádióhullámok miképp terjednek a fülhöz tett, beszélgetést, illetőleg adatforgalmat bonyolító telefon környezetében. Ezt rengeteg műszerrel analizálják, hogy aztán az információkat a végleges készülékek tervezésekor felhasználják. Itt dől el, hogy hová kell tenni az antennakilépő csíkokat a fém burkolaton, illetve itt határozzák meg azt is, hogy hol kell erősebben szigetelni a telefont annak érdekében, hogy a felhasználó minél kevésbé legyen kitéve a rádióhullámok hatásainak.

Tampere

Helsinkitől 160 kilométerre északra fekszik Tampere. Ez a város leginkább arról híres, hogy itt született a Nokia is, így aztán nem kellett sokat keresgélnie a Huaweinek, amikor az volt a cél, hogy tapasztalattal bíró telekommunikációs mérnököket találjanak. Az itteni laboratóriumot (amely a multimédiáért felelős) Mikko Terho vezeti, aki 29 évet dolgozott a Nokiánál, 1998-tól pedig 4 éven át a Symbian Foundation elnöke is volt. Mikko egy élő legenda, de egyáltalán nem úgy viselkedik, roppant közvetlen és sokat mesélt arról is, hogy szerinte mi okozta a Nokia vesztét és mennyire nem tehetett ellene semmit, hiába adott le számos jelentést arról, hogy a Symbian miért nem lesz versenyképes a trónkövetelőkkel szemben. Külön kitért rá, hogy óriási hiba volt sokáig ragaszkodni a rezisztív kijelzőkhöz is, amelyek felhasználói élményben nem tudták felvenni a kesztyűt a kapacitív megoldásokkal. Egy litván srác megkérdezte tőle, hogy mit szól az új Nokia telefonokhoz, de nem volt lelkes, azt mondta, hogy direkt vett egy Nokia 8-at, de pár perc nyomkodás után megunta és megvált tőle.

A képen Mikko Terho, aki hajlandó volt velem összeállni egy képre, pedig őt csöppet többen ismerik ebben a szakmában [+]

A tamperei labor jóval nagyobb, mint a Helsinkiben levő létesítmény. Nem is láttunk mindent, a vezetett túra az audio témakörét járta körül, itt már nem a prototípusokkal kísérleteznek, hanem a végleges termékeket igyekeznek jobbá tenni. Ezt elsősorban szoftveres tesztekkel végzik, de például a hangszóró kapcsán egy csomó beszállítói változatot beépítenek a termékekbe, ezeket pedig aztán műszerekkel nézik (például valós idejű hőtérképen követik nyomon, hogy mekkora hangerőnél mennyire melegszik a hangszóró és hogyan mozog), majd a megfelelő beszállító kiválasztása után megírják a vezérlőszoftvert és megpróbálják optimálisan megoldani a hőelvezetést is, hogy biztonságosan üzemeljen a modul. Nyilván a formaterv miatt elég sok ponton meg van kötve a kezük.

Ekkora hangszóró kerül a telefonokba [+]

Egy másik teremben a környezeti zajokat szimulálják egy nyolc hangszórós rendszerrel és azt, hogy ezekben hogyan viselkedik a zajszűrés. Ez elsősorban szoftveres trükkök sora, az eredményt pedig az úgynevezett “listening laboratory” munkaállomásain hallgatják vissza. És a tesztbábu fejére különböző mérető és alakú füleket lehet felrakni, amelyek pont olyan tapintásúak, mint az igazi, emberi fülek, hogy megtalálják az optimális beállítást, ami a legtöbb ember számára ideális. Van külön szélkamra is, ahol mesterségesen hoznak létre légörvényt, hogy az így keletkező zajokat is ki tudják aztán szűrni a telefonbeszélgetések hátteréből.

Pótfül [+]

Építettek egy süketszobát is, ahol a többmikrofonos hangfelvétel pontosságát vizsgálják. Ez egy olyan kamra, ahol a padló fölött kifeszített hálón kell állni (hogy ne verődjön vissza a kibocsátott hang), ha csöndben vagyunk, akkor a saját vérnyomásunkat is halljuk, a plafonban levő lámpák helyett pedig optikai kábelek vezetnek be valamennyi fényt a terembe, mert a világítótestek is interferenciát okozhatnak. A kérdésre, hogy mennyire drága egy ilyen szobát megépíteni, csak azt mondta Mikko, hogy nagyon-nagyon sok.

Ő itt a pótfül-gazdatest [+]

A tesztelés maga egyébként elég egyszerű, egy, illetve több hangszóróból lejátszanak egy mintafájlt, amit aztán a madzagon a plafonra lógatott telefonnal felvesznek, de közben a készülék lassan forog. Az eredményeket visszahallgatják, reszelnek a szoftveren, a cél nyilván az, hogy egy olyan, több mikrofonnal rendelkező telefon, mint amilyen a Mate 10 Pro minél jobban vegyen fel térhatású hangot, illetve a mikrofonok közül mindig az legyen leginkább aktív, ahonnan a zajforrás érkezik. A Mate 10 Pro diktafonja ennek megfelelően kimondottan jónak mondható, erről mi is meggyőződtünk a tesztünk során.

Süketszoba. Az ember a saját szívverését is hallja. [+]

Nyilván nem a Huawei az egyetlen gyártó, ahol ilyen létesítményekben zajlanak a különböző vizsgálatok és tesztek, a legtöbb nagy cég hasonló módon próbál minél jobb telefonokat összerakni. A Samsung, a Sony, az Apple és az LG is nagy hangsúlyt fektet ezekre a háttérmunkákra, amelyeket persze nem szoktak hirdetni (ezért is örültünk, hogy a Huawei beengedett minket a laborokba), a B kategóriás gyártókra ez kevéssé jellemző. Egy végleges termék megszületésének folyamata jóval összetettebb annál, hogy innen-onnan összevásárolgatunk alkatrészeket és egy gyárban valahol ezeket egymáshoz illesztik, a Huawei-nél legalábbis biztosan így van.

Bog