Hirdetés
Külső, kezelés
A Z1 két színben létezik, lányoknak a rózsaszín, srácoknak a kékes árnyalat dukál. És itt mindenképpen tennék egy megjegyzést, mert ugyan értem, hogy bizonyos életkorban a színek számítanak a gyerekeknek és motiválhatják őket abban, hogy hordják is büszkén a masinát, de azért nem minden gyerek rózsaszín, vagy éppen kék árnyalatra vágyik, bőven elférne a kínálatban egy semlegesebb szürke, vagy fekete verzió is. Hozzánk a gyártó a fiús vonalat juttatta el, ami szemből nézve nem annyira rikító, de maga az óratest elég feltűnő, ráadásul nem mondhatnánk, hogy különösebben filigrán lenne. Simán van akkora, mint a nagyobbik Galaxy Watch3, persze a szíj szűkebbre állítható, de azért elég bumfordi, aminek egyrészt az az oka, hogy elég jól bírja az akku, másrészt pedig a kijelző fölé magasodnak a peremek, hogy jobban védjék a megjelenítőt a sérülésektől.
Hát, azért ez nem kicsi, mellette a Galaxy Watch3 [+]
Maga a kijelző sem méretében, sem minőségében nem ér fel a drágább órák szintjére, csupán 1,3 inches, felbontása viszont 240x240 pixel, ami bőven elég a funkcionalitáshoz. Ez egy TFT panel, direkt napfény alatt kissé karcsú a láthatóság, de nem invertálódnak a színek oldalról sem, normál körülmények között bőven megfelel, noha automatikus állításra nem képes, mert nincs a masinán fényérzékelő. Egy elég látványos kamera viszont van a kijelző felett, ezzel fogunk tudni videóhívásokat lebonyolítani, de simán lehet vele fotózgatni is, nyilván nem arra készülve, hogy mobilfotós versenyeket fogunk nyerni a képekkel.
[+]
Az órán nincsenek gombok. Amik oldalt gombnak tűnek, azok puszta dekorációs betétek, bal felől még egy coelhos életbölcsességet is sikerült rányomtatni az óra szélére, mely szerint “make friends”. Egyetlen gombot mégis fogunk találni az óratesten, méghozzá a hátlapon, ott lehet ugyanis bekapcsolni a szerkezetet, ezt nem könnyű megnyomni, de pont ez volt a cél. Hátul van a SIM-et takaró panel is, amit képtelenség körömmel leoperálni, de pont ezért a dobozban van ehhez egy kis készség, hogy le tudjuk pattintani. És akkor befér a nanoSIM, amit egyébként tömítőgyűrű is véd a víz ellen, mert az Imoo Z1 IPX8-as védettséget kapott. Ebből következik az is, hogy nincs USB csatlakozó rajta, a töltést egy négypines adapteren át veszi fel, a másik végén USB-A interfészen végződő kábel szintén az alapcsomag része.
[+]
Az első lépés, hogy bele kell tenni egy SIM-et, anélkül is bekapcsol ugyan a szerkezet, de rögtön pampog, hogy hol a kártya. Ezzel együtt pedig érdemes (mi több: szükségszerű) letölteni iOS-re, illetve Androidra a kezelőszoftvert, amelyet Imoo Watch Phone néven fogunk megtalálni az áruházban. Bíztató, hogy 4,5 csillagos értékelése van, pedig az ilyen-olyan gyerekórás, nyomkövetős gyári appok ennél általában gyengébben szerepelnek, de mint később kiderült, teljesen jogos a pozitív fogadtatás. Az app indítása után egy gyors regisztrációra van szükség (Google és Facebook azonosítóval is mehet), aztán már rajzolja is szépen kifele a kijelzőre az óra azt a QR-kódot, amit be kell olvasnunk… és kábé készen is vagyunk. Működik.
[+]
Innentől végre lehet babrálni magát az órát. Ami egészen megdöbbentően gyors, legalábbis a menürendszer úgy pörög-forog, mint a villám, simák a görgetések, egyértelmű a gesztusvezérlés, azonnal felébred a kijelző a duplakoppra, a menürendszer viszont vagy angolul beszél, vagy kínaiul, ez utóbbi szó szerint kínai lesz a magyar gyermekek 99,9%-nak, de szerencsére az ikonok meglehetősen egyértelműek. Ha akarjuk, akkor még egy kijelzőzár is van, amit felfelé simítással lehet feloldani, viszont csuklómozdulatra nem éled fel az óra. A funkciók egy kissé túlzóak ugyanakkor, a Chat nyilván evidens, ez a fő kapcsolattartási pont a szülőkkel, itt lehet megnézni az üzeneteket, küldeni képeket és hangjegyzeteket az óráról, lévén konkrét billentyűzet nincs rajta. Az “Add friends” ikont csak akkor fogjuk nyomkodni, ha van még egy óra a csaláldban, vagy a Mókus csoportban, illetőleg az osztályban, ezután a két óra egymással is tud értekezni, mi több, kvázi lájkolhatják is egymás lépésszámát, mert minden bigyót meg lehet egymással osztani.
Érdekes fícsör, hogy van egy gamifikációs máz is a felhasználók kedvéért, krediteket lehet kapni a megtett lépéseink fejében, amiket el lehet lőni valami primitív játékban, ahol az a feladat, hogy meg kell rázni a csuklónkat és vagy további krediteket nyerünk, vagy egy állathangot. Nyilván nem én vagyok a célcsoport, de nem láttam ennek az óriási hasznát, viszont szinteket is lehet lépni, ha minden nap teljesítjük a lépésszámot. Van fotóalbum, amibe a 2 megapixeles kamera képei kerülnek, ide lentre beteszek pár fotót, hát nyilván nem ezzel készülnek a családi albumba való képek, van ébresztő, sima SMS (ami a SIM-re érkező üzeneteket tartalmazza), tárcsázó a nagyobbaknak (ha nincs tiltva), illetve stopper, plusz néhány beállítás a fényerőre, a kijelzőzárra és a hangerőre vonatkoztatva. Ha pedig a főképernyőről balra indulunk, akkor tudunk hang- és videohívást kezdeményezni az elérhető kontaktok irányába.
[+]
És az a nagy helyzet, hogy ilyen szempontból az Imoo Z1 kifejezetten korrekt, a hang is jó minőségben megy át, a kép sem rettenetes, arra bőven jó, hogy lássuk, hogy éppen mi zajlik a gyerek körül, ráadásul a szülői okostelefonon a hívás közben látjuk a GPS lokációt is. A hívást pedig egy ultracuki csengőhang jelzi, ami annyira fülbemászó, hogy napokkal később is dúdolgattam, rezgés viszont nincs az órában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
