Bevezető
Telefon helyett elég lesz egy óra is a gyereknek, mondja az Imoo (és sok egyéb gyártó), ha a szülőnek csak az a fontos, hogy a csemete elérhető legyen, ő is tudjon velünk kapcsolatba lépni és mindig tudjuk, hogy hol jár, akkor tényleg felesleges egy nagy, drága, könnyen összetörhető és elveszthető mobil, pláne akkor, ha amúgy sem akarjuk, hogy mászkáljon az interneten a saját szakállára (ami minden bizonnyal még nincs neki). Erre a szcenárióra számos cég számtalan megoldással rukkolt már elő, voltak jobbak, rosszabbak, mi is teszteltünk néhány terméket, szóval amikor az Imoo küldött egy levelet, hogy tesztelnénk-e a masinát, akkor nem mondtunk rá nemet. Már csak azért sem, mert pont összefutottam egy volt osztálytársammal, aki a gyerekének keresett valami hasonlót és igazán nem tudtam neki jó szívvel ajánlani semmit, legalábbis semmi olyat, amit már próbáltunk és maradéktalanul meg lettünk volna vele elégedve.
A gyerekeknek szánt órák több kategóriába oszthatók, a legfontosabb vízválasztó, hogy a júzer maga biztosít-e hozzá SIM-et, vagy ez bele van égetve egy chip formájában és akkor a havidíjak is a szolgáltatónak (ha operátori forgalmazásról van szó), vagy a gyártónak mennek-e. Az Imoo Z1 viszont abba a halmazba tartozik, ahol a SIM milyensége az ügyfélre van bízva, tehát mehet bele feltöltőkártya, családi előfizetéses társkártya is simán, arra azonban érdemes felkészülni, hogy érdemes rá netet is rendelni, mert a funkciók zöme ezen keresztül működik, ami egyébként annyiban nem rossz ötlet, hogy az üzenetváltások és a telefonálások sem jellemzően percdíj alapon ketyegnek, hanem az adatforgalmi keret terhére.
A gyerekórák közötti eltérések a fentieken túl a funkcionalitásban keresendők. A nagyon primitv megoldások 2G-n működnek, hanghívást és SMS fogadását teszik mindössze lehetővé, aztán ahogyan haladunk felfelé az árazásban bekerül a 3G, a 4G, a videóhívás és a GPS is a funkciók közé, plusz egyáltalán nem lényegtelen, hogy az óra mekkora, meddig bírja egy töltéssel, mennyire kezelhető és milyen a mellékelt szoftver, ami a szülői okostelefonon biztosítja a beállítási lehetőségeket és a kapcsolattartást. És ha eddig voltak is kérdések abban a tekintetben, hogy egy itthon ismeretlennek számító Imoo ezügyben mit tud kínálni, akkor talán megnyugtatóan hangzik, hogy az Imoo úgy egyébként annak a BBK Electronicsnak a része, amely egyébiránt a OnePlus, az Oppo és a Realme okostelefonok gyártásával iszonyú nagy szereplője a telekommunikációs piacnak. És mielőtt a részletekbe belevágunk álljon itt a termék végfelhasználói ára, amely 120 euró, magyarán ezúttal nem a filléres mezőnyből horgásztunk ki valamit, a gyerekórák piacán ez a felső kategóriás halmazba sorolható, szóval joggal lehetnek elvárásaink.
Külső, kezelés
A Z1 két színben létezik, lányoknak a rózsaszín, srácoknak a kékes árnyalat dukál. És itt mindenképpen tennék egy megjegyzést, mert ugyan értem, hogy bizonyos életkorban a színek számítanak a gyerekeknek és motiválhatják őket abban, hogy hordják is büszkén a masinát, de azért nem minden gyerek rózsaszín, vagy éppen kék árnyalatra vágyik, bőven elférne a kínálatban egy semlegesebb szürke, vagy fekete verzió is. Hozzánk a gyártó a fiús vonalat juttatta el, ami szemből nézve nem annyira rikító, de maga az óratest elég feltűnő, ráadásul nem mondhatnánk, hogy különösebben filigrán lenne. Simán van akkora, mint a nagyobbik Galaxy Watch3, persze a szíj szűkebbre állítható, de azért elég bumfordi, aminek egyrészt az az oka, hogy elég jól bírja az akku, másrészt pedig a kijelző fölé magasodnak a peremek, hogy jobban védjék a megjelenítőt a sérülésektől.
Hát, azért ez nem kicsi, mellette a Galaxy Watch3 [+]
Maga a kijelző sem méretében, sem minőségében nem ér fel a drágább órák szintjére, csupán 1,3 inches, felbontása viszont 240x240 pixel, ami bőven elég a funkcionalitáshoz. Ez egy TFT panel, direkt napfény alatt kissé karcsú a láthatóság, de nem invertálódnak a színek oldalról sem, normál körülmények között bőven megfelel, noha automatikus állításra nem képes, mert nincs a masinán fényérzékelő. Egy elég látványos kamera viszont van a kijelző felett, ezzel fogunk tudni videóhívásokat lebonyolítani, de simán lehet vele fotózgatni is, nyilván nem arra készülve, hogy mobilfotós versenyeket fogunk nyerni a képekkel.
Az órán nincsenek gombok. Amik oldalt gombnak tűnek, azok puszta dekorációs betétek, bal felől még egy coelhos életbölcsességet is sikerült rányomtatni az óra szélére, mely szerint “make friends”. Egyetlen gombot mégis fogunk találni az óratesten, méghozzá a hátlapon, ott lehet ugyanis bekapcsolni a szerkezetet, ezt nem könnyű megnyomni, de pont ez volt a cél. Hátul van a SIM-et takaró panel is, amit képtelenség körömmel leoperálni, de pont ezért a dobozban van ehhez egy kis készség, hogy le tudjuk pattintani. És akkor befér a nanoSIM, amit egyébként tömítőgyűrű is véd a víz ellen, mert az Imoo Z1 IPX8-as védettséget kapott. Ebből következik az is, hogy nincs USB csatlakozó rajta, a töltést egy négypines adapteren át veszi fel, a másik végén USB-A interfészen végződő kábel szintén az alapcsomag része.
Az első lépés, hogy bele kell tenni egy SIM-et, anélkül is bekapcsol ugyan a szerkezet, de rögtön pampog, hogy hol a kártya. Ezzel együtt pedig érdemes (mi több: szükségszerű) letölteni iOS-re, illetve Androidra a kezelőszoftvert, amelyet Imoo Watch Phone néven fogunk megtalálni az áruházban. Bíztató, hogy 4,5 csillagos értékelése van, pedig az ilyen-olyan gyerekórás, nyomkövetős gyári appok ennél általában gyengébben szerepelnek, de mint később kiderült, teljesen jogos a pozitív fogadtatás. Az app indítása után egy gyors regisztrációra van szükség (Google és Facebook azonosítóval is mehet), aztán már rajzolja is szépen kifele a kijelzőre az óra azt a QR-kódot, amit be kell olvasnunk… és kábé készen is vagyunk. Működik.
Innentől végre lehet babrálni magát az órát. Ami egészen megdöbbentően gyors, legalábbis a menürendszer úgy pörög-forog, mint a villám, simák a görgetések, egyértelmű a gesztusvezérlés, azonnal felébred a kijelző a duplakoppra, a menürendszer viszont vagy angolul beszél, vagy kínaiul, ez utóbbi szó szerint kínai lesz a magyar gyermekek 99,9%-nak, de szerencsére az ikonok meglehetősen egyértelműek. Ha akarjuk, akkor még egy kijelzőzár is van, amit felfelé simítással lehet feloldani, viszont csuklómozdulatra nem éled fel az óra. A funkciók egy kissé túlzóak ugyanakkor, a Chat nyilván evidens, ez a fő kapcsolattartási pont a szülőkkel, itt lehet megnézni az üzeneteket, küldeni képeket és hangjegyzeteket az óráról, lévén konkrét billentyűzet nincs rajta. Az “Add friends” ikont csak akkor fogjuk nyomkodni, ha van még egy óra a csaláldban, vagy a Mókus csoportban, illetőleg az osztályban, ezután a két óra egymással is tud értekezni, mi több, kvázi lájkolhatják is egymás lépésszámát, mert minden bigyót meg lehet egymással osztani.
Érdekes fícsör, hogy van egy gamifikációs máz is a felhasználók kedvéért, krediteket lehet kapni a megtett lépéseink fejében, amiket el lehet lőni valami primitív játékban, ahol az a feladat, hogy meg kell rázni a csuklónkat és vagy további krediteket nyerünk, vagy egy állathangot. Nyilván nem én vagyok a célcsoport, de nem láttam ennek az óriási hasznát, viszont szinteket is lehet lépni, ha minden nap teljesítjük a lépésszámot. Van fotóalbum, amibe a 2 megapixeles kamera képei kerülnek, ide lentre beteszek pár fotót, hát nyilván nem ezzel készülnek a családi albumba való képek, van ébresztő, sima SMS (ami a SIM-re érkező üzeneteket tartalmazza), tárcsázó a nagyobbaknak (ha nincs tiltva), illetve stopper, plusz néhány beállítás a fényerőre, a kijelzőzárra és a hangerőre vonatkoztatva. Ha pedig a főképernyőről balra indulunk, akkor tudunk hang- és videohívást kezdeményezni az elérhető kontaktok irányába.
És az a nagy helyzet, hogy ilyen szempontból az Imoo Z1 kifejezetten korrekt, a hang is jó minőségben megy át, a kép sem rettenetes, arra bőven jó, hogy lássuk, hogy éppen mi zajlik a gyerek körül, ráadásul a szülői okostelefonon a hívás közben látjuk a GPS lokációt is. A hívást pedig egy ultracuki csengőhang jelzi, ami annyira fülbemászó, hogy napokkal később is dúdolgattam, rezgés viszont nincs az órában.
Szülői app és üzemidő
A szülői okostelefonon futó alkalmazás szintén nem tud magyarul, nyilván ide azért már nem árt némi angoltudás, ha a beállítások bugyraiba mászunk bele. A felület egyébként nem bonyolult, alul vannak fülek, ahol a csevegés/hívás, a lokáció, a beállítások és az egyéb opciók érhetők el. Minden bigyóról notifikál az alkalmazás, de ez csak eleinte tűnik fel, amikor például beállítjuk a WiFi-t, mert hát bizony az is van az órában, még ha csak a 2,4 GHz-es hálózatok kezeléséig is terjed ki a tudása. A telefonról megadjuk a megfelelő hálózatot és a jelszót, onnantól az óra erre lép fel és nem a SIM-en levő adatforgalmat csócsálja. Egy bökkenő van: folyamatban levő videohívás közben nem tud váltani a WiFi és a mobilnet között, meg fog szakadni a beszélgetés.
És ezen kívül rengeteg egyéb okosságot fogunk találni. Például kérhetünk jelzést arról, ha a gyermek elhagyja a WiFi-hálózat hatókörét. Be lehet állítani iskolai időszakot, amikor nem tud fogadni hívást az óra (kivétel tőlünk), egyébként is automatikusan kiszűri az ismeretlen számokról jövő hívásokat, de ezeket utólag megnézhetjük. Van csendes mód, letilthatjuk a kézrázós játékot, a lépésszámlálót és a tárcsázót a távolból, hozzáadhatunk további családtagokat a körhöz (és közös chat is létrejöhet ilyenkor), engedélyezhetjük a VoLTE hívásokat, plusz még lopás/elvesztés esetére is van valami hasonló megoldás, mint amit a Samsung csinál a SmartTaggel. Mindezeken felül külön babrálható a gyermek összes adata (hány éves, hova jár suliba, melyik osztályba), adhatunk neki nevet, fotót, szóval ha több gyereket is felügyelünk, akkor elég jól meg lehet őket az alkalmazáson belül is különböztetni.
Az órában nincs óriási akkumulátor, de átlagos használat mellett 2-3 napig simán megy egy töltéssel. Az pedig bőven remek, nyilván kenutúrára nem opció elvinni egy hétre, de a mindennapok során tökéletesen megfelel ilyen szempontból az Imoo Z1. És az a nagy helyzet, hogy egyébként is ez toronymagasan az eddigi legjobb gyerek okosóra, ami a kezünk közé került. Átgondolt, funkcionális, működik, sokat tud, a 100 eurós ár pedig a képességek ismeretében nem túlzó. 4G, WiFi, GPS, több napos üzemidő, kiváló szülői alkalmazás, reszponzív menürendszer jellemzi, ráadásul ha van WiFi a suliban, akkor kifejezetten takarékos az adatforgalommal is. Két hibát rónék fel, az egyik az elvártnál bumfordibb kialakítás, ami nem lesz minden gyerek számára kényelmes. A másik pedig a magyar nyelv hiánya, ami nem hiba, hanem inkább sajátosság, az Imoo nyilván nem a kis hazai piacra fókuszál. Viszont úgy egyébként érződik, hogy nem egy satnya alkatrészekből, költséghatékonysági szempontok alapján megúszós termék valami összecsapott szoftverrel, hanem ebben van munka, odafigyelés, átgondoltság, az eredmény pedig egy kifejezetten jól sikerült termék, ami mindazt tudja, amit a szülők elvárnak és a gyerekeknek sem fáj használni. Ráadásul olyan SIM-et teszünk bele olyan tarifával, amit csak szeretnénk, egy sima netkártyával is elpöfög, maximum kívülről a telefonszám hiányában nem tudja akárki felhívni. Hát, ezt ki lehet bírni. Óvatosak voltunk a korábbi gyerekórák kapcsán, mert sok apróság hibádzott, de az Imoo ezt tökre eltalálta, szóval különösebb hezitálás nélkül tudom rásütni az ajánlott plecsnit.
![]() |
Imoo Watch Phone Z1 |
Bog