Kezelhetőség
Miután egy karóráról van szó, ezért halványan ugyan, de mindig látszik az idő. Ha hozzáérünk a kijelzőhöz, akkor erősebb fényre kapcsol a masina, még egy érintés pedig feldob négy ikont az alsó sorba. Az első előhívja a tárcsázóképernyőt, ahol miniatűr számok érintésével vihetjük be a hívandó telefonszámot. A második a menüt dobja fel.
A menü összesen 16 ikonból áll, ezek négyesével kerültek csoportosításra. Az oldalak között pici ikonokkal válthatunk, de ha csak nyomkodjuk a nyilakat, akkor magától is átugrik a következő szekcióra a szoftver. Idáig viszonylag jól lehet kezelni a készüléket, az OK funkció a bal oldalon, a C gomb az óra jobb felén található, hozzá lehet szokni. Egyelőre ne is ássunk mélyebbre, próbáljunk meg telefonálni.
A Hyundai W100 ugyanis headset nélkül is üzemel. Az óra felénk eső részén van a mikrofon, a hang pedig valahonnan a burkolat mélyéről tör elő. Tiszta Michael Knight, az ember tárcsáz, füléhez teszi az órát (ekkor már nagyon hülyén néz ki a kívülállók szemében), majd ha létrejött a kapcsolat, akkor gyors egymásutánban teszi a szájához a csuklóját, majd ismét a füléhez. Nem kicsit komikus a látvány, egy pörgős, olaszos beszélgetés esetében könnyen kaphatunk izomlázat attól, hogy ennyit kapkodjuk a karunkat. A W100 viszont kihangosítható, így már nem kell fülelni annyira, ám a környéken mindenki hallhatja, hogy miről társalgunk.
Mégiscsak marad a Bluetooth headset, a Hyundai óra támogatja a sztereó hangátvitelt is. Ha okvetlenül ilyen tartozék nélkül óhajtunk beszélgetni, akkor javasolt az órát lepattintani a szíjról, és hagyományos mobilként használni, az egész úgyis csak 65 gramm.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
