Előszó, külső
Mikor kiderül, hogy valamelyik partnercégünk egy új kínai alsókategóriás modellt fog nekünk küldeni tesztelésre, szerkesztőségünk hangulata egyik pillanatról a másikra megváltozik. Kollégáimmal olyan vidámságban állunk neki feltúrni az internetet valamilyen információmorzsa után, hogy körülöttünk még a legmorcosabb embereket is egy pillanat alatt elöntené a vidámság, pedig a hangulattal úgy egyébként sem szokott gond lenni. Egy új Hyundai telefon érkezése pedig végképp a legjobb dolog, amit el tudunk képzelni, nekünk az ilyesmi tényleg nagyobb öröm, mint mondjuk egy iPhone 4 kézhez vétele, csak vissza kell gondoljunk a korábbi Hyundai tesztekre (MB400 és MBD130). El lehet tehát képzelni, hogy mi történt, amikor az XXL GSM-től befutott a hívás, hogy hozná a futár az MB-108 névre hallgató modellt. Videótesztet akartunk csinálni, méghozzá olyat, amivel konkurenciát teremthettünk volna bármelyik hazai stand-up comedy-s arcnak, kicsomagolás, nevetgélés, öröm és boldogság sugárzott volna olvasóinkra, ez azonban egyéb okok miatt meghiúsult, de így is szertelen hangulatban álltam neki a bontogatásnak, mivel annak rendje és módja szerint meg is érkezett az eszköz, mely egy leírhatatlanul vicces dobozban foglalt helyet. Aztán elkezdtem nyomkodni a telefont, azt a telefont, amihez a töltőn kívül egy árva tartozékot sem kapunk, majd rájöttem, hogy erről cikket kell írni. Ez ugyanis a jelenlegi legolcsóbb mobiltelefon, amit Magyarországon meg lehet vásárolni, függetlenül, újonnan. De ami még fontosabb: van helye a piacon.
53 grammos tömeg, 88 milliméteres magasság, 50,5 milliméteres szélesség és 10,7 milliméteres vastagság. El tudjuk képzelni? Remélhetőleg igen, ez a telefon ugyanis nagyon pici. Kisebb, mint a HTC HD2 kijelzője, könnyebb, mint bármelyik mobil, amit eddig a kezembe fogtam. (A Modut leszámítva, persze.) Ezek fényében egyenesen meglepő, hogy örömmel fogdostam, forgatgattam a kezemben, nézegettem, pedig tényleg olyan, mint egy játéktelefon. Egy korrekt minőségben összerakott játéktelefon, a Hyundai ugyanis közepes minőségű plasztikokat használt fel a készülék megalkotásához, melyek ráadásul stabilan, hézagok nélkül rögzülnek egymáshoz.
A kijelzőn viszont látszik, hogy spóroltak, a kék háttérvilágítású, monokróm panel felbontása 96 x 64 pixel, képátlója pedig 1,4 hüvelyk, de a helyzet az, hogy a célnak megfelel, ugyanis fényviszonyoktól függetlenül jól látszik a képe, igaz, mérete miatt sokak számára így sem lesz olvasható. A gombok is jók, narancssárgán világítanak, gumírozottak, egybefüggők, de elég nagyok ahhoz, hogy kényelmesen lehessen rajtuk gépelni. Korrektül megtervezett és elkészített cucc, ami mostanában szerencsére egyre több telefonról elmondható, de azért közel sem mindegyikről.
A hátlapról nincs mit írni, teljesen sík és fekete színű, az alsó részét le lehet venni, így férhetünk hozzá a mindössze 450 mAh-s (!) akkumulátorhoz és a SIM-foglalathoz. Oldalt sem túl izgalmas a cucc, a jobb felső sarokba került a nyakpánt rögzítési helye, alul a mikrofon árválkodik, a töltő csatlakozóját pedig jobbra találjuk. Sajnos egyedi a bemenet, olyan a formája, mint a miniUSB-nek, de akkora, mint a microUSB, a myPhone készülékein már találkozhattunk ilyennel.
Ennyit a külsőről, hiszen nem is lehet többet, nézzük a belsőt, ami szintén nem a funkcionalitás szobra lesz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
