Multimédia

Az 50 megapixeles főkamera megegyezik a P40 Próban található modullal, ami mindenképpen jó hír, mert ez a szenzor, illetve az ehhez kapcsolódó algoritmus és funkcionalitás jelenleg az egyik, ha nem legjobb megoldás az iparágban. A másik két kamera viszont más, a háromszoros, veszteségmentes, illetve az ötszörös hibrid zoomot nyújtó modul 8 megapixelre képes (a P40 Prónál ez 12 megapixeles, periszkópos megoldás), a széles látószögű lencse pedig 16 megapixelt tud, minőségben is karcsúbb, mint amit a drágább testvér kínál. Nincs ToF kamera, viszont autofókusz mindhárom kameránál található, optikai stabi pedig a zoom és a főkamera mellett is dolgozik.

[+]

A fotós felület használata nem bonyolult, alapesetben mindhárom lencsét elérjük, ilyenkor a főkamerával nem 50 megapixeles felbontással dolgozunk, hanem pixel binning eljárással 12,5 megapixeles végeredmények keletkeznek. A további opciók között van portré mód, illetve professzionális mód is, kézzel állítható fehéregyensúllyal, fókusszal, EV-vel, záridővel és ISO-val (mindezek egy része videózásnál is elérhető), illetve ennél a telefonnál van még szupermakró, ami a nagylátószögű kamerára támaszkodik, monokróm mód, panoráma, fénnyel festés, dokumentumfotózás, time-lapse, meg még víz alatti mód is, ami IP68 hiányában relatív életszerűtlen. És itt érhetjük el az 50 megapixeles felbontást is, amelynek képességeit az alábbi képcsokorral szemléltetnénk:

Tényleg nagyok a képek, de hiába számít mobilos berkekben bődületes nagynak (1/1,28 inch) a szenzor, ehhez a felbontáshoz még mindig kevés, tehát itt a vonalélesség sokszor esetleges. Ám a pixel binning pont erre jó, ha már négy képpontot összevonunk és ráengedünk egy ügyes algoritmust, akkor az 12,5 megapixelben kimondottan frankó eredményt szül, még akkor is, ha a fényviszonyok gyengébbek. A lenti képcsokornál az ultraszéles látószög felől indulunk az ötszörös zoom felé:

A legjobb minőséget a második oszlop képei hozzák, a főkamera tényleg a legjobbak között van, de még a háromszoros zoom is kellően részletgazdag, ennél fentebb viszont már nem okvetlenül érdemes tornászni a közelítés mértékét. Az ultraszéles látószöggel sincs különösebb gond, igazából elégedettek is lehetnénk, ha nem láttuk volna a P40 Pro fejlesztett megoldásának fotóit. Picit fakóbbak a felvételek, mint megszoktuk, de a bal oldalról előhúzható opciók között a “Leica élénk” ezen tud valamelyest segíteni, több szaturációt és kontrasztot enged rá a képre. Bár a menüben külön kapcsolható a HDR is, erre túl sok szükség azonban nincs, mert az XD Fusion Engine algoritmus enélkül is ügyesen kompenzálja a nagy kontrasztkülönbségeket. A 16 megapixeles makrók is iszonyú látványosak, ennek ilyen felbontással van értelme, nem pedig nyavalyás 2 megapixelen:

Nyilván nem maradt ki az esti mód sem, ami több másodperces, kézből történő exponálást jelent, de az a helyzet, hogy annyira jó az algoritmus egyébként is, hogy igazából már-már felesleges, csak akkor érdemes bevetni, ha tényleg nagyon durván sötét témára megyünk rá. Minden mást jobb minőségben és életszerűbb eredménnyel lehet megörökíteni a “sima” fotózás módot használva, mutatnék egy összehasonlítást úgy, hogy megint négy látószöget prezentálunk, a felső sor a normál üzemmód, az alsó pedig a dedikált éjszakai ugyanarról a témáról:

A szelfikamera is korrekt (klikk), videózás kapcsán pedig jelentős előrelépés történt. A maximális felboontás 4K és 60 fps, ebben az esetben a stabilizáció nem annyira hatékony, de 4K@30fps mellett kimondottan jó, a lenti felvétel egy erdei lépcsőn lefelé haladva készült, ami nehezített terep:

Itt ugyan nem használtam a látószög változtatást, de az alábbi videónál már igen (Full HD febontás mellett), látszik, ahogyan a stabilizáció próbál kompenzálni, de amikor a lencsék között váltunk, ott bizony van, hogy elveszik a fókusz, illetve framedrop is előfordul:

Este több a baj, ott a főkamera nagyjából oké, bár nehezebben tartja mozgás közben a fókuszt, az ultraszéles is Full HD-ban vállalható, de ne akarjunk nagyon zoomolgatni, mert akkor csúnyán szétesik az egész:

És van lassított felvétel is, amely a P40-nél csak 960 fps lehet, maximum 720p-s felbontás mellett, meglehetősen rövid időre, ilyet azért már láttunk máshol is:

A videók hangjával nincs baj, noha a P40-en csak két mikrofon van, ezért az úgynevezett audio zoom nem működik, de ennyi baj legyen. A zenei eszköztárra nincs panasz, noha a sztereó hangszórókat hiába keressük. A Play Zene helyett a Huawei (és az EMUI) saját lejátszóját kapjuk, amely elég jól néz ki, de nagyon tolja az online zenehallgatást, ami mindenféle online rádiókat és playlisteket jelent, nyilván a kanyarban sincs egy Spotify-hoz képest, de előbb-utóbb erre is rátol majd a Huawei egy raklapnyi pénzt és akkor majd lesz pár húzóelőadó.

[+]

A hangminőség kihangosítva mondjuk közepes, headsettel viszont abszolút korrekt, a Huawei Histen zenejavító szoftveres okosság is megvan, FM-rádió viszont sajnos nincs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!