Bevezető

Úgy tűnik, hogy 2020 nem a Huawei éve lesz. De nem is a mobilgyártók éve, úgy istenigazából senkinek sem az éve, leszámítva azt a céget, amelyik majd legyártja a védőoltást. De a Huawei-t nem csak a világjárvány sújtja, hanem az amerikai-kínai kereskedelmi csetepaté is, amelynek folyományaként nem tudják használni a lincenszköteles Google szolgáltatásokat, mostanra pedig kvázi elfogytak a korábban még pont időben regisztrált ilyen-olyan Huawei és Honor telefonok, amelyeket különböző neveken újra és újra bedobtak a köztudatba.

[+]

Már a Mate 30 készülékcsaládot is megállította Európa határain a GMS hiánya, és csak presztízs jelleggel hoztak be egy szűkösebb készletet a Pro változatból hozzánk, ahogyan a hajlítható kijelzős, úgy egyébként kifejezetten innovatív Mate Xs is csak mutatóba jött (és az érte elkérte egymilliós ár miatt amúgy sem esélyes szereplő), a Honor pedig egy ideig direkt nem is hoz a régiónkba HMS-sel szerelt masinát, a View 30 Pro is maximum az oroszoktól szerezhető be.

[+]

De a P40-es családdal bátran nekifutnak az európai értékesítésnek, kissé túlzó optimizmus is érezhető a kommunikációban, de ennél is beszédesebb az újdonságok árazása, ami alapján a Huawei láthatóan abban a tudatban létezik, hogy GMS nélkül is versenyképes bárkivel. Tesztkészülékünk hivatalos ára 288 ezer forint, ami kevéssel van csak az ellenfélnek tekintett Galaxy S20 szintje alatt, alig 10% az árelőny, ami bizony azt jelenti, hogy ugyanabban az árkategóriában vannak, szolgáltatói kínálatban vélhetően még kisebb lesz az eltérés. Fél év múlva pedig pláne semmi, hacsak az elmaradó értékesítési számok miatt nem kezdik el vihargyorsan leverni az árat. (Ez mondjuk a Galaxy S20-ra is ráférne, mert a hírek szerint az sem fogy annyira, mint várták. És amúgy is borzalmasan drágák a csúcsmodellek.)

[+]

Most nem csak arra keressük a választ, hogy a P40 jó telefon-e (mert hardveresen, funkcionálisan, anyaghasználatban nyilván az), hanem arra is, hogy van-e bármi esélye a jelenleg egyébként is a spórolásra berendezkedő európai piacon egy olyan, majdnem 300 ezer forintos áron rajtoló okostelefonnak, amin nincsenek Google szolgáltatások úgy, hogy ennyi pénzért kvázi bármi mást is vehetünk, amin viszont vannak. A kérdés nyilván az, hogy mit tud a P40, ami miatt érdemes annak dacára is ezt választani, hogy szoftveresen bőven vannak elmaradásai — önhibáján kívül.

Doboz, külső

A csomagolásban nincs semmi rendkívüli, fehér hasáb, alig néhány felirat, semmi Google logó, csak a Leica emblémája szerepel rajta. Mondjuk az AppGallery (a Huawei alkalmazásboltja) logóját azért rádobhatták volna, a P40 lite-nál és a Prónál erre mintha büszkébbek lennének, ott ugyanis nem hiányzott. Belül nincs semmi különleges bónusz, megvan a 22,5 wattos gyorstöltőfej, a Type-C adatkábel és a szintén Type-C interfészt használó, vezetékes headset, ami egyébként nem rossz. Nem ez az agybadugós, gumiharangós cucc, hanem inkább nagy mértékben az Earpodsra hajaz.

[+]

A telefon viszont vitán felül elég korrekt szerzet. Egyrészt kompakt. Oké, az utóbbi években átértékelődött a kompaktság fogalma, tehát mondjuk inkább úgy, hogy ezzel a 6,1 hüvelykes kijelzővel és a relatív keskeny kávákkal a mezőny apróbb részéhez sorolható a P40, nagyjából az egykezes használhatóság határán billeg. Mármint szó szerint is, mert egyrészt fogásváltás nélkül a kijelző felső része csak nehezen elérhető, asztalra téve pedig azért billeg, mert igen markánsan kiáll a hátlapi kamerákat magába foglaló modul a síkból. Nem is mondom azt, hogy ez “sziget”, mert ezen a kisebb méretű P40-en sokkal hangsúlyosabb a mérete, inkább egy emelvény.

[+]

A 6,1 hüvelykes, 1080 x 2340 pixeles OLED kijelző korrekt képet ad, az embert viszont eléggé zavarja az a távcső, ami szembenéz vele a bal felső sarokban. Nevezhetjük akár szelfikapszulának is, nincs is rendesen a sarokba tolva, ami miatt az értesítési ikonsáv is lentebb kerül, szóval esztétikailag nem ideális. Funkcionálisan viszont igen, az arc alapú feloldás roppant gyors és biztonságos az infrás megoldásnak köszönhetően, plusz ahhoz képest nem foglal nagy helyet, hogy az összes többi szenzort is ide tudták zsúfolni. Beszédhangszóró nincs, piezoelektromos megoldást használ a Huawei, ez pedig teljesen jó, pedig amikor az első ilyen eszköz (a Mi Mix) megjelent, akkor finnyogtunk mi is.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Ez a panel viszont “csak” 60 Hertz képfrissítésre alkalmas, mint általában a legtöbb telefon, ebben többet tud a P40 Pro. Mint ahogyan abban is, hogy az egyébként remek minőségű készülékházra ebben az esetben nem él az IP68-as védelem, illetve nincs vezeték nélküli töltési lehetőség sem benne, ami az egyik leginkább olcsójánoskodó megkülönböztetési szívatás, mert ez pont nem egy akkora tétel, mint mondjuk egy periszkópos kamera, vagy a 90 Hz-es panel, egy 288 ezer forintos telefonnál irtó ciki ezzel spórolgatni.

[+]

Viszont ez a szín… ez valami irgalmatlanul menő, elegáns és látványos egyszerre, állati jó ötlet volt a Huawei-től a matt ezüst használata. A hátlapi kamerapódium nekem nem az esetem, jobban kedvelem a középre rendezett lencserendszereket, de az biztos, hogy nagyon techie, pláne ezzel az inox árnyalattal körülvéve. A dobozban talált SIM-tűvel alul nyitható egy fiók, ahová verziótól függően egy nanoSIM és egy nano memóriakártya, vagy ez utóbbi helyére még egy SIM mehet, de amúgy eSIM is van benne, amit a szolgáltató programozhat fel, ha képes erre (itthon még mindig csak a Telekom). Az általános összeszerelési minőségre egy panaszunk sem lehet, igazából a P40 egy nagyon eltalált készülék külsőre, simán megüti azt a szintet, amit egy ilyen árfekvésű telefontól elvárhatunk.

Hardver, UI

A hardver kapcsán nincs óriási meglepetés, az 5G-t is támogató Kirin 990-es chipset hajtja meg az alap P40-et is. Nincs eltérés a RAM méretét tekintve sem, bár létezik 6 GB-tal szerelt verzió is valahol, de Magyarországon 8 GB RAM és 128 GB belső tárhely jár minden P40-hez. A Kirin 990 sebességére semmiféle szempontból nincs panasz, jól ismerjük ezt a chipsetetet akár a Mate 30 Próból, akár a Honor View 30 Próból, nemigen találni olyan alkalmazást, ami megizzasztaná, a beépített NPU pedig főleg a grafikai feldolgozásba segít be, szóval multimédiában is kellően erős a szett.

A fenti sebességteszteket viszont nem a Play Áruházból töltöttem le (az AnTuTut egyébként nem is lehet, de a többi igen), mert olyan ugyebár nincs a P40-en. Ha nem változnak érdemben a dolgok a Trump-Google-Huawei-Hszi vonalon, akkor hozzá kell szoknunk, hogy a Huawei-Honor telefonoknál nem csak múló hóbort, hogy egy raklapnyi olyan szolgáltatás és alkalmazás nem működik, ami amúgy minden más készüléken igen. A licenszköteles Google Mobile Services (GMS) helyett a Huawei Mobile Services (HMS) kéne legyen a barátunk, csak hát nehéz vele barátkozni, mert a GMS-sel ellentétben egyelőre elég szerények a képességei és ez sokszor idegesítőbb, mint amennyire elnéző tud lenni vele az ember azért, mert csak alig egy éve indult el a pályáján. Szemben ugye a GMS-sel, ami az Android létezése óta alapvető.

[+]

Miután mind a P40 Prónál, mind a P40 Lite-nál, mind pedig a Honor View 30 Prónál szerkesztőségünk különböző tagjai elég alaposan felsorolták, hogy éppen mit hiányolnak a jól megszokott életükből a GMS hiánya miatt, ezért ettől most eltekintenék, amúgy is napról-napra változik, hogy milyen alkalmazások kerülnek fel az AppGallery néven megtalálható HMS alkalmazásboltba. Viszont már akár ezen a három emberes mintán is teljesen egyértelműen látszik, hogy annyi féle alkalmazásmix létezik, ahány különböző felhasználó, még engem is meglepett, hogy miket priorizál Szentkuti11, vagy éppen Bone123, de speciel én is egyedi eset vagyok azzal, hogy csak azért van GMail-fiókom, mert kell a telefonoknak, és tökre nem érdekel ennek a hiánya, de az Android Auto nélkül létezni azért fájna, pláne azért, mert a Huawei nem is kínál erre alternatívát, pedig a MirrorLink azért végszükség esetén ott lenne.

[+]

Persze ha a júzer kicsit jobban képben van, mint az átlagember, akkor elég sok dolgot be tud szerezni innen-onnan, vannak megoldások arra, hogy pörögjön a YouTube, navigáljon a Maps és a Drive-on tárolt fájlokat is simán el lehet érni külsős alkalmazások használatával. A Google naptárbejegyzések importja is megoldható, az összes közösségi izét össze lehet gereblyézni, viszont lesznek appok, amelyek akkor sem futnak el, ha a fejünk tetejére állunk, ezek azok, amelyeknek szükségük van a Google Play Services csomagra, elég sok játék esik bele ebbe a körbe, szóval ha nagy mobilgémer a potenciális vásárlójelölt, akkor azért tájékozódjon, mert ha egy rakás pénzt elszórt már arra, hogy az akármilyen hősét magasabbra szintre tolja, akkor neki eléggé szomorú lesz a szája, ha a kis játéka nem indul el a P40-en.

[+]

Az EMUI 10.1-es verziója viszont nagyon össze van rakva. Voltak nekem bajaim az EMUI-val sok-sok évvel ezelőtt, amikor még “Me widget” volt a kezdőoldal, de ez annyira messze van az idők során tökéletesített EMUI-tól, mint a Gingerbread a jelenlegi Androidtól. A Huawei felülete persze sokat kölcsönöz innen-onnan (akik az Apple-t szeretik, azok az iOS-re mutogatnak, akik a Samsungot, azok a OneUI-ra), de mivel szanaszét lehet paraméterezni és rengeteg beállítási lehetőséget rejt, ezért ez annyiból mindegy, hogy mindenki olyanná formálja, amilyenre óhajtja.

[+]

Van Always-on kijelzés, lehetnek az ikonok a kezdőoldalon, de kérhető alkalmazásmenü is, állítható a rácsméret, van duplakoppos felébresztés, de a telefon megemelésével is feléled a kijelző (és keresi az arcunkat, hogy érintés nélkül is feloldhassuk a gépet), kimondottan gyors és pontos a panel alatt levő ujjlenyomat-olvasó, van egykezes mód, mindenféle gesztusvezérlési opció, még legyintgetéssel is lehet bizonyos dolgokat vezérelni, de ez mondjuk nem túl hatékony. Akad témaáruház, ahol betűtípusokat is le lehet tölteni, a Digitális egyensúly almenüben pedig gyermek üzemmód is található.

[+]

A gyári alkalmazáskínálat nem túl visszafogott, fent van az Office mobil verziója, a Translator néven futó fordító, ami képet, szöveget és bizonyos nyelvek esetén hangot is fordít, jól működik a fájlkezelő, amibe beledrótozták a Huawei Drive felhőszolgáltatást is. A Phone Clone segítségével a nem a Google-höz köthető appokat tudjuk egy korábbi telefonról átmozgatni, plusz van egy telefonkezelő, ami optimalizgáltja a szoftvert, vírust keres és megadhatóak benne tiltott számok is. Mondhatjuk, hogy ezek tényleg hasznos appok, de a P40-en fent van gyárilag még további 30(!) alkalmazás letöltési ikonja különböző mappákba rendezve, ezek mind az AppGallery-t hívják meg és nyilván azért rámolták rá a készülékre, hogy mutassák, hogy milyen királyság, hogy ennyi minden telepíthető.

Multimédia

Az 50 megapixeles főkamera megegyezik a P40 Próban található modullal, ami mindenképpen jó hír, mert ez a szenzor, illetve az ehhez kapcsolódó algoritmus és funkcionalitás jelenleg az egyik, ha nem legjobb megoldás az iparágban. A másik két kamera viszont más, a háromszoros, veszteségmentes, illetve az ötszörös hibrid zoomot nyújtó modul 8 megapixelre képes (a P40 Prónál ez 12 megapixeles, periszkópos megoldás), a széles látószögű lencse pedig 16 megapixelt tud, minőségben is karcsúbb, mint amit a drágább testvér kínál. Nincs ToF kamera, viszont autofókusz mindhárom kameránál található, optikai stabi pedig a zoom és a főkamera mellett is dolgozik.

[+]

A fotós felület használata nem bonyolult, alapesetben mindhárom lencsét elérjük, ilyenkor a főkamerával nem 50 megapixeles felbontással dolgozunk, hanem pixel binning eljárással 12,5 megapixeles végeredmények keletkeznek. A további opciók között van portré mód, illetve professzionális mód is, kézzel állítható fehéregyensúllyal, fókusszal, EV-vel, záridővel és ISO-val (mindezek egy része videózásnál is elérhető), illetve ennél a telefonnál van még szupermakró, ami a nagylátószögű kamerára támaszkodik, monokróm mód, panoráma, fénnyel festés, dokumentumfotózás, time-lapse, meg még víz alatti mód is, ami IP68 hiányában relatív életszerűtlen. És itt érhetjük el az 50 megapixeles felbontást is, amelynek képességeit az alábbi képcsokorral szemléltetnénk:

Tényleg nagyok a képek, de hiába számít mobilos berkekben bődületes nagynak (1/1,28 inch) a szenzor, ehhez a felbontáshoz még mindig kevés, tehát itt a vonalélesség sokszor esetleges. Ám a pixel binning pont erre jó, ha már négy képpontot összevonunk és ráengedünk egy ügyes algoritmust, akkor az 12,5 megapixelben kimondottan frankó eredményt szül, még akkor is, ha a fényviszonyok gyengébbek. A lenti képcsokornál az ultraszéles látószög felől indulunk az ötszörös zoom felé:

A legjobb minőséget a második oszlop képei hozzák, a főkamera tényleg a legjobbak között van, de még a háromszoros zoom is kellően részletgazdag, ennél fentebb viszont már nem okvetlenül érdemes tornászni a közelítés mértékét. Az ultraszéles látószöggel sincs különösebb gond, igazából elégedettek is lehetnénk, ha nem láttuk volna a P40 Pro fejlesztett megoldásának fotóit. Picit fakóbbak a felvételek, mint megszoktuk, de a bal oldalról előhúzható opciók között a “Leica élénk” ezen tud valamelyest segíteni, több szaturációt és kontrasztot enged rá a képre. Bár a menüben külön kapcsolható a HDR is, erre túl sok szükség azonban nincs, mert az XD Fusion Engine algoritmus enélkül is ügyesen kompenzálja a nagy kontrasztkülönbségeket. A 16 megapixeles makrók is iszonyú látványosak, ennek ilyen felbontással van értelme, nem pedig nyavalyás 2 megapixelen:

Nyilván nem maradt ki az esti mód sem, ami több másodperces, kézből történő exponálást jelent, de az a helyzet, hogy annyira jó az algoritmus egyébként is, hogy igazából már-már felesleges, csak akkor érdemes bevetni, ha tényleg nagyon durván sötét témára megyünk rá. Minden mást jobb minőségben és életszerűbb eredménnyel lehet megörökíteni a “sima” fotózás módot használva, mutatnék egy összehasonlítást úgy, hogy megint négy látószöget prezentálunk, a felső sor a normál üzemmód, az alsó pedig a dedikált éjszakai ugyanarról a témáról:

A szelfikamera is korrekt (klikk), videózás kapcsán pedig jelentős előrelépés történt. A maximális felboontás 4K és 60 fps, ebben az esetben a stabilizáció nem annyira hatékony, de 4K@30fps mellett kimondottan jó, a lenti felvétel egy erdei lépcsőn lefelé haladva készült, ami nehezített terep:

Itt ugyan nem használtam a látószög változtatást, de az alábbi videónál már igen (Full HD febontás mellett), látszik, ahogyan a stabilizáció próbál kompenzálni, de amikor a lencsék között váltunk, ott bizony van, hogy elveszik a fókusz, illetve framedrop is előfordul:

Este több a baj, ott a főkamera nagyjából oké, bár nehezebben tartja mozgás közben a fókuszt, az ultraszéles is Full HD-ban vállalható, de ne akarjunk nagyon zoomolgatni, mert akkor csúnyán szétesik az egész:

És van lassított felvétel is, amely a P40-nél csak 960 fps lehet, maximum 720p-s felbontás mellett, meglehetősen rövid időre, ilyet azért már láttunk máshol is:

A videók hangjával nincs baj, noha a P40-en csak két mikrofon van, ezért az úgynevezett audio zoom nem működik, de ennyi baj legyen. A zenei eszköztárra nincs panasz, noha a sztereó hangszórókat hiába keressük. A Play Zene helyett a Huawei (és az EMUI) saját lejátszóját kapjuk, amely elég jól néz ki, de nagyon tolja az online zenehallgatást, ami mindenféle online rádiókat és playlisteket jelent, nyilván a kanyarban sincs egy Spotify-hoz képest, de előbb-utóbb erre is rátol majd a Huawei egy raklapnyi pénzt és akkor majd lesz pár húzóelőadó.

[+]

A hangminőség kihangosítva mondjuk közepes, headsettel viszont abszolút korrekt, a Huawei Histen zenejavító szoftveres okosság is megvan, FM-rádió viszont sajnos nincs.

Adatátvitel, összegzés

Kevés 5G-s telefon van még a piacon, a P40-nél viszont nincs is más opció. A Huawei-nek nyilván nagyon fontos, hogy ezt a technológiát tolja, hiszen a hálózati oldal kapcsán is érdekelt. Itthon egyelőre még alig van publikus 5G lefedettség, de a napokban zárult le az NMHH tendere, ahol a három nagy szolgáltató komoly mennyiségű frekvenciát szerzett (a Digit pedig kizárták). Előbb-utóbb tehát egyáltalán nem lesz meglepő, ha a P40-nél az ikonsávban felbukkan az 5G felirat, más kérdés, hogy végfelhasználói szemmel kevés tényleges előnye van ennek, 4G-n is bőven elég gyors minden, ami egy telefonhoz szükséges.

[+]

A böngésző ezúttal nem a Chrome, de a Huawei saját megoldása is bőven elég korrekt, gyors, okosan tördel, van benne éjszakai mód, lehet kérni asztali nézetet, a könyvjelzők és az előzmények pedig a Huawei ID-nkhoz rendelődnek. Remekül működik a WiFi 6+ szabványú modem, az 5.1-es Bluetooth és a kvázi minden létező műholdas rendszert ismerő pozíciószerzés is. Van NFC, az infravörös port viszont csak a P40 Pro kiváltsága. A Type-C porton keresztül egy megfelelő kábellel monitort is tudunk a készülékhez kötni, ami elindítja az EMUI desktop módját, ami ugyan nem annyira szofisztikált, mint a Samsung DeX, de a célnak ez is megfelel.

A hátlap alá 3800 mAh-s akkumulátor került, amit 22,5 wattos töltővel lehet etetni, vezeték nélküli töltés viszont nincs. A készenléti fogyasztás kimondottan alacsony, de használat közben is elég takarékos a termék, 7-8 órás kijelzőidő simán kijön egy töltéssel, ami ráadásul tényleg sebes. Üzemidő kapcsán nincs kritikánk, pláne egy ekkora telefon esetén.

[+]

Összegzés. A Huawei P40 egy nagyon minőségi, több szempontból is az abszolút csúcskategóriába sorolható termék remek főkamerával, gyors és takarékos működéssel, 5G támogatással, kiváló anyaghasználattal, ergonómiával és összeszerelési minőséggel. Ám olyan lépéshátrányban van az összes konkurenséhez képest, amit nem tud feledtetni semmiféle hardveres tökély, a Google támogatás hiánya miatt olyan, mint egy szupererős sportkocsi, amiben csak félig lehet lenyomni a gázpedált. Nyilván mindenkinek más és más alkalmazások fontosak, vagy könnyebben le tud mondani olyan appról, aminek már van helyettesítő terméke az AppGallery-ben, de bőven sokan vannak, akiknek olyan funkciók is hiányoznának, amelyeket nem tud a Huawei semmivel sem pótolni, nem is beszélve a már megvásárolt alkalmazásokról. És még ha ezek pont úgy is jönnek ki, hogy oké, igazából megvagyok GMS nélkül, akkor is egyrészt lehet szütyörészni egy csomót, mire megtaláljuk az alternatívákat, másrészt sosem lehet tudni, hogy mikor lenne pont szükségünk valami olyan applikációra, ami a HMS környezetben nem indul el. Becsülendő, hogy a Huawei mennyi mindent elért egy alternatív platform kifejlesztése kapcsán ilyen rövid idő alatt, de a telefonokat nem azért vesszük, mert a fejlesztők felé a tiszteletünket szeretnénk kifejezni, hanem azért, hogy kompromisszumok nélkül tudjuk használni. Ez pedig a P40-nél nem adott, de ha ez a korlátozott használhatóság az árazásban tükröződne, akkor még mindig lehetnénk megengedőbbek, ám a P40 épp csak egy hajszálnyival olcsóbb, mint a Galaxy S20, amiben ugyan nincs 5G, meg talán nem ennyire frankó a főkamera, de mondjuk van benne Qi-töltés, IP68, nem mellesleg pedig minden alkalmazást futtatni képes. És amikor az a kérdés, hogy vegyek-e P40-et, akkor rögtön ott következő a kérdés is, hogy miért tenném, ha ugyanennyiért kapok bármilyen más csúcsmodellt is, amelyeken egészen biztosan minden szoftver működik. Erre a kérdésre pedig nem elég jó válasz az, hogy 5G és 50 megapixel. A P40 Próhoz hasonlóan a jelen szoftveres körülmények miatt a sima P40 is plecsni nélkül távozik tőlünk, ami azért nagy kár, mert GMS-sel ez a telefon egy igen korrekt ajánlatnak számítana.

Bog

Specifikáció

Huawei P40

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE/5G
	Méretek	148,9 x 71,1 x 8,5 milliméter
	Tömeg	175 gramm
	Színvariációk	ezüst, arany, világoskék, mélykék, fekete
	SIM-foglalat	1 vagy 2 nanoSIM + eSIM
	Kijelző
	Kijelző képátlója	6,1 hüvelyk (442 ppi)
	Kijelző felbontása	2340 x 1080 pixel
	Kijelző típusa	90 Hz-es HDR10 OLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 990 5G
	Processzor típusa	2 x 2,86 GHz-es + 2 x 2,36 GHz-es Cortex-A76 + 4 x 1,95 GHz-es Cortex-A55 + 2+1 magos Da Vinci NPU
	Processzor csíkszélessége	7 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G76MP16
	RAM mérete	8 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB
	Memória bővíthetősége	nano memory (256 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32 5G N38/N41/N77/N78/N79 N1/N3/N28 TX: 703 - 733 MHz, RX: 758 - 788 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE / 5G	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 1400 Mbps / ? Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 5.1 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax (dual band, HotSpot, Direct, HE160, 1024 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO)
	USB	USB 3.1 gen1 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	A-GPS + GPS (L1 + L5), GLONASS, Galileo (E1 + E5a), BeiDou (B1I + B1C + B2a), QZSS (L1 + L5), NavIC
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 10 + EMUI 10.1 (HMS)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör, Egészség, HiCare, Hangrögzítő, App Segéd, AppGallery, E-mail, Használati útmutató, Phone Clone, Tippek, Számológép, HiVision, Zene, Videó, Böngésző, Office
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	50 megapixel (23 mm, f/1,9, octa-PDAF, OIS) + 16 megapixel (17 mm, f/2,2 AF) + 8 megapixel (80 mm, f/2,4, OIS) + dupla LED + színszenzor
	Előlapi kamerarendszer	32 megapixel (f/2,0) + mélységérzékelő 3D arcfelismeréssel
	Videófelvétel	4k (30/60 FPS), 1080p (60/30/120/240 FPS), 720p (960 FPS)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	sémák
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3800 mAh lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, hall szenzor, iránytű, képernyőbe épített ujjlenyomat, 3D arcfelismerés infrakamerával, hangszenzor, közelségérzékelő, fényérzékelő, 22,5 W SuperCharge gyorsöltés