Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés
Adatkommunikációs téren jó a felhozatal. A tablet EDGE, HSPA és LTE adatátviteli módokra képes, utóbbi maximum 150 megabit/másodperc letöltési sebességgel. WiFi-ből 802.11 a/b/g/n jár, WiFi dislay, direct, hotspot és DLNA funkciókkal. A vételi jel mobilhálózat és WiFi esetében stabil, megfelelő headsettel pedig a hívás minősége is megfelelő, ha viszont az M1-et telefonként, a fülünkhöz emelve használjuk, a másik oldalon elég nehezen hallanak minket, mivel a mikrofon jóval messzebb helyezkedik el az ideálisnál. Bluetooth-ból 4.0-t kapunk A2DP-vel, USB-ből 2.0 jár MTP, OTG és fordított töltési funkciókkal, az internetet az utóbbi kettővel is megoszthatunk. A tabletet a PC-vel a HiSuite program segítségével szinkronizálhatjuk. Navigációhoz a GPS és GLONASS műholdak jeleit is használhatjuk, van A-GPS is, úgyhogy a pozíciószerzés gyors. Az NFC chip kimaradt.
Böngészőből kétféle jár: gyári AOSP alapú, és a Google Chrome, mindkettő táblás változatból. Az előbbi összesen 16 ablakot képes kezelni, a honlapokat kérhetjük tablet, desktop és mobil elrendezéssel, a tartalmakat menthetjük offline olvasáshoz, egyébként a zoomalapú sortörés is működik. A Flash alapú tartalmak gyárilag nem támogatottak, ám egy kis utánajárással lejátszásuk megoldható. A böngésző a közepesen komplex oldalakkal általában megbirkózik akadás nélkül, legyen szó görgetésről vagy nagyításról, azonban vaskosabb tartalmak esetében már körvonalazódnak a HiSilicon proci határai, a kisebb-nagyobb megakadások ilyenkor sajnos nem ritkák. Ennél azért manapság mi folyamatosabb működést várunk, a méretes kijelzőn azonban így is kellemes élményt nyújt a böngészés. A SunSpider webes teszt a gyári böngésző esetében 1426, a Chrome 1884 milliszekundumos értéket mért.
Az üzemidő az M1 legkellemesebb tulajdonsága. Az első feltöltés után, WiFi, mobiladat és Google szinkronizálás mellett, appok sorát telepítve, benchmark teszteket futtatva, telefonálva, játszadozva, fotózva, videózva és WiFi-n böngészve másfél napos ciklus alatt kereken tízórás képernyőidőt értem el. Második nekifutásra, SIM nélkül, főleg böngészve és audiovizuális tartalmat fogyasztva 48 óra alatt majdnem 12 óra kijött. Számításaim szerint HD-s filmet a készülékről egy töltéssel 13 órán át, videót YouTube-ról 12 órán át nézhetünk, böngészni egyhuzamban mintegy 11 órát lehet. Ezek nagyon jó eredmények, ráadásul SIM nélkül a készülék napokig elszundít két felébresztés között, így felesleges is a „hány napos” témába belemenni: az üzemidő pazar, és dobpergés. A 4800 milliamperórás lítium-polimer akkumulátort egyébként másik készülék töltésére is használhatjuk, amennyiben van megfelelő összekötőkábelünk. A 2 amperes töltő 3 óra 15 perc alatt tölti csurig a lemerült M1-et, ez sem rossz ám.
| Külső | |
|---|---|
| Ergonómia | 9 pont |
| Anyaghasználat | 9 pont |
| Összeszerelés minősége | 10 pont |
| Kijelző mérete, minősége | 7 pont |
| Belső | |
| Kezelhetőség | 9 pont |
| Sebesség | 7 pont |
| Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 10 pont |
| Felhasználói felület élménye | 8 pont |
| Alapfunkciók | |
| Hangminőség, vételi stabilitás | 7 pont |
| PIM funkciók | 10 pont |
| Adatkommunikációs képességek | 9 pont |
| Multimédia | |
| Vizuális | 7 pont |
| Audio | 8 pont |
| Egyebek | |
| Üzemidő | 9 pont |
| Ár/érték aránya | 8 pont |
| Hogyan értékelünk? | |
Tablet, telefon és médialejátszó – a teszt elején azt a kérdést tettem fel, hogy ezeknek a funkcióknak külön-külön mennyire képes a MediaPad M1 8.0 megfelelni. Mint tablet, a méret, a súly, az anyaghasználat és a szoftver rugalmassága abszolút rendben van, bár az Android verzió lehetne a 4.2.2-nél frissebb, és a Huawei saját processzorának és szoftverének összehangolása sem tökéletes, apróbb megakadások és rendszerlassító háttérfolyamatok csökkentik az élményt. Mint telefon, a méret korlátait figyelembe véve a headsetes beszélgetés a javallott, a fülhöz tartott tablet nemcsak komikus, a távol elhelyezkedő mikrofon miatt nem is túl praktikus zajosabb környezetben. Mint médialejátszó, filmezéshez a kijelző ideális, bár a sötétebb tartalmak esetében az IPS panel betekintési szögei hagynak némi kívánnivalót maguk után, zenei fronton átlagon felüli a helyzet, a sztereó előlapi hangszóró szépen és jó hanggal szól, persze nem fogja ránk szakítani a mennyezetet. Kissé fájó, hogy a zenelejátszó nem kapott EQ-t, kimaradt az FM-rádió és füles sincs a dobozban. Az M1 8.0 mindenesetre mindhárom fenti kategóriában elfogadhatóan teljesít, noha az egyikben sem tud a mezőny fölé emelkedni. Ott van viszont a szuper üzemidő és adatsebesség, a konkurencia mindkettőt megirigyelheti, a vékony oldalkeret miatt az egykezes fogás is rendben van, és az 5 megapixeles kamera sem teljesen használhatatlan, noha a ledes villanó lemaradt. Ha mindezt árra és konkurenciára levetítjük, kétféle ítéletet mondhatunk. A 85 ezer forint körüli kezdőár (szolgáltatónál 4G-s, függetlenül 3G-s modemmel) bizony a nagykutyák jellemzője, és ezen a szinten WiFi-s Nexus 7 (2013), LG G Pad 8.3, vagy valamivel drágábban Samsung Galaxy TabPRO 8.4 kapható jóval erősebb hardverrel és nagyobb felbontású kijelzővel, mélyebben a zsebünkbe nyúlva pedig retina kijelzős iPad Mini. Ezek azonban WiFi-s konstrukciók, 4G-s modemmel szerelt változataik busás, 30-40 ezer forintos felárral vihetők el, így viszont már egyáltalán nem tűnik rossz vételnek az M1. Hardver és kijelző, vagy adatsebesség és hangminőség - a labda az olvasó térfelén van, a tetszett plecsni az M1-nek mindenesetre vastagon kijár. Ajánlott akkor lehetett volna, ha a gyári proci többet tud, vagy legalább egy Snapdragon S4 Pro kezeli a rendszert, a Huawei mindenesének ennek ellenére jó esélyei lehetnek a piacon, amint az ára normalizálódik.
 |
| Huawei Mediapad M1 8.0 |
Bone123
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
