Töltőtok, kialakítás, hangzásvilág
A töltőtok nem csak Type-C csatlakozón keresztül, kábellel, hanem vezeték nélkül, akár mobilról is tölthető. Ránézésre is pazar a töltőtok, alumínium burkolata sugározza magából a minőséget, tökéletes a mágnesesen záródó fedél és a zsanér működése (kinyitva is megtartja magát az asztalon), és bitang erővel szorítja magához a füleseket a mágnes, amivel elejét vehetjük a véletlen baleseteknek. Külső terén egyedül a fülhallgatók ki-be helyezését éreztük kicsit körülményesnek, nincs rajta igazán jó fogás, ahogy húznánk ki a helyéről, és befelé sem azzal a magától történő szippantással húzza be a helyére a tok a füleseket, kicsit játszani kell vele, hogy tökéletesen a helyükre találjanak a fura alakú fülesek.
[+]
A ránézésre fura alak azonban nem véletlenül van. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megbocsát a kissé szerencsétlen fogású formáért, amint fülbe helyezi a két oldalt: in-ear fülesekhez kevésbé szokott felhasználók (mint például Laci a Tech2-től) is boldogan hordták ezt a kütyüt, és persze én is nagyon élveztem az eszköz kényelmét, itt tényleg sok mérnöki és formatervezői óra van abban, hogy a legtöbb fülhöz jól passzoljon a FreeBuds Pro, és az oldalanként körülbelül 6 grammos tömeg elosztása is olyan legyen, hogy ne kifelé akarja húzni füleinkből a drága játékszert.
[+]
De nem csak a formai kialakítás tartozik az ergonómiához, hanem a kezelhetőség is: a gyártók által megoldandó egyik legfőbb probléma az érintőfelületben keresendő, hiszen ha az elvileg logikus helyre, a fülesek külső oldalára kerülnek a kezelőszervek, akkor a legóvatosabb használattal is befelé tuszkoljuk a hallójáratunkba a terméket, ami több szempontból is bajos lehet. A FreeBuds Pro ezt úgy oldja meg, hogy az alsó szárat kell tapizni, vagy leginkább két ujjal összefogni, ha épp kikapcsolnánk a zajszűrést esetleg számolt váltanánk, vagy adott esetben szüneteltetnénk a lejátszást, és fel-le csúsztató mozdulatokkal állítható a hangerő is. Jól sikerült a dolog, egyáltalán nem volt pontatlanabb vagy körülményesebb a korábbi megoldásoknál, miközben a füleinket érő abúzus nélkül intézhetjük a kezelést.
[+]
11 milliméteres lett a dinamikus meghajtó, ami a hangok fizikai megvalósulásáért felel: ez jelentősen nagyobb a kategóriaátlagnál. A Bluetooth technológiai korlátait persze ez a kütyü sem ugorja át, sima SBC vagy AAC kodek szerint működik a termék, Qualcomm-féle AptX értelemszerűen nincs. Papíron egyébként aligha rosszabb az alap SBC-kodek bitrátája az AptX-nél, egy jobb minőségű mp3-nyit simán átvisz, ám a valóságban a technológia kezdetlegessége így is rányomja valamelyest a bélyegét a végeredményre, ha valaki egy AptX-es fülessel kipróbálja a váltogatást a kodekek között, megérti, mire gondolok. Pedig a FreeBuds Pro potenciálja igen komoly, még így, kis hendikeppel is ott van a legjobb TWS fülesek között, amiket eddig hallottam, nagyon élénk és domináns, de közben pontos is a mélytartomány, rettentő széles a tér, szeparáltan halljuk a produkciót, egyszerűen zenei az élmény, legyen szó akusztikus szólókról, netán elektronikus vagy vokális zenéről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
