Hardver, menü

Számos kritika érte az elődmodellt a hardver kapcsán. Nem is okvetlenül a nyers erővel volt gond, inkább a HiSilicon K3V2 mellé csomagolt Vivante GC4000 típusú GPU okozott problémákat, nem igazán optimalizáltak erre a grafikus gyorsítóra a fejlesztők, ami azzal járt, hogy számos játék döcögve futott, vagy le sem lehetett tölteni. Az újdonságban továbbra is HiSilicon proci dobog, a KIRIN 910T Cortex-A9-es architektúrájú, négymagos, magonként 1,8 GHz-en pörög, a GPU pedig most már a sokkal szélesebb körben ismert és alkalmazott Mali-450. A RAM mérete 2 GB, itt tehát nincs fejlődés, de ez pont semmiféle gondot nem okoz.

Az biztos, hogy a GPU cseréje üdvös, a játékok frankón futnak, nem akadnak. Viszont az is biztos - és ez a sebességteszteknél is kijön - hogy kicsit karcsú nyers erőben a készülék, ami bizony érződik. Meg-megdöccen a menü, néha-néha láthatóan gondolkodóba esik a készülék alkalmazásváltás során, ez persze nem tragikus, de azért észrevehető és abszolút jogos az a fogyasztói igény, hogy egy ilyen árú, prémiumnak kikiáltott termék ne produkáljon ilyesmi tüneteket.

A P7-ben az Emotion UI 2.3-as verziója dolgozik 4.4-es Androidra építve. Ez több ponton megújult a P6-ban látottakhoz képest, továbbra is igaz, hogy nincs klasszikus értelemben vett menü, az alkalmazások ikonja, az ezekből képzett mappák és a widgetek is a kezdőoldalak valamelyikén helyezkedhetnek el. Ez a megoldás jellemző az ütősebb kínai eredetű gépekre, a Lenovo és a Xiaomi is hasonló módon épül fel sokszor, a felületet láthatótan a MIUI ihlette, bár a Huawei is sokat tett hozzá. A felülről legördíthető értesítési függöny két rétegű, az értesítések tetejére még egy mozdulattal rá lehet húzni a beállításokat, ez azt is jelenti, hogy a rendszer nem tesz különbséget attól függően, hogy egy, illetve két ujjal esünk neki a kijelző tetejének.

A teljes menürendszer témázható, gyárilag is van egy tucatnyi, tényleg aprólékosan kidolgozott téma, de a netről százával tölthetünk le hasonlókat. Nem csak a háttérkép és a színvilág, hanem az alapvető ikonok, a csengőhangok és a zárolási képernyő stílusa is megváltozik, ezek egyenként is összeválogathatók, ha valakinek ilyen a kedve. A beállításokon belül találunk egy lebegő gomb nevű opciót, ezt bekapcsolva egy kis pötty jelenik meg állandó jelleggel a kijelző valamelyik széléhez tapasztva. Erre kattintva is elérhetőek a navigációs parancsok, a memória ürítése, illetve néhány alkalmazás is, amelyek lebegő módban képesek az aktuális képernyő tetejére ülni, hogy aztán oda húzogassuk őket, ahová csak szeretnénk. Állítható a betűméret, a betűstílus, bekacsolható néhány gesztusvezérléssel kapcsolatos opció, illetve a kesztyűben történő vezérlés lehetősége is. Az Emotion UI korábbi változataiból megismert Me widget most már teljesen szétszedhető, a gyártó pedig úgy pakolta mappákba az alkalmazásokat, hogy gyári állapotban pont egy oldalnyi ikonunk van az első jobbra lapozást követően.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!