Doboz, külső
Mivel mi nem végleges dobozt kaptunk, ezért annak grafikai megjelenéséről most nem tudok értekezni, de nem is hiszem, hogy ez olyan lényeges lenne. A beltartalom sokkal fontosabb, egy adatkábel, egy töltőfej és egy headset is ül a csomagban, ez utóbbi érzésem szerint a P6-hoz adott hangkeltő szintjén mozog, nem mondanám rossznak, de azért elmarad a csúcstól. Az mindenképpen előnyére szolgál, hogy bár nem hallójáratos kialakítású, még futás közben sem pottyant ki a fülemből, a mikrofon jó helyen van a zsinóron, de némi alapzaj társul a beszélgetésekhez. A P7-hez még két, bárhova felragasztható NFC taget is ad a gyártó, amit nyilván azért tesznek meg, mert ez a technológia is beköltözött az újdonság hátlapja alá.
Nekünk fehér színű telefon jutott, általában nem szoktunk az ilyesminek örülni, mert nehéz fotózni, de most azt kell mondjam, hogy ez a verzió is roppant mutatós. A P6 mellett rögtön érződik, hogy megnőtt a készülék, aminek leginkább az az oka, hogy a kijelző immáron 5 hüvelykes képátlóval büszkélkedhet, ezzel együtt pedig a felbontás is Full HD-ra hízott. A technológia maradt in-cell IPS, a panel szinte légmentesen illeszkedik az érzékelőfóliához, aminek eredményeképp csökken a tükröződés. A színekkel, a fényerővel és a betekintési szögekkel nincs is semmi probléma, napfényben is látható marad a kijelző, ha maximálisra állítjuk a fényerőt, amit egyébként természetesen automatika is szabályozhat. Az előlapot Gorilla Glass 3 védi.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Huawei Ascend P7 | LG G2 | Samsung Galaxy S5 | Sony Xperia M2 |
Fehér fényerő | 458 nit | 399 nit | 302 nit | 435 nit |
Fekete fényerő | 0,61 nit | 0,29 nit | N/A | 0,56 nit |
Kontrasztarány | 750:1 | 1375:1 | N/A | 1009:1 |
Színhőmérséklet | 12103 K | 8261 K | 9721 K | 8110 K |
A kijelző alatt nincsenek gombok, a kijelző alsó sorát foglalják el az Android rendszer virtuális vezérlőbillentyűi. Ezt sajnos nem lehet kikapcsolni, pedig ebben nagyon reménykedtem, ám nem kizárt, hogy egy későbbi frissítés során ez a funkció is bekerül a rendszerbe. A kijelző felett a közelségszenzor mellett találjuk a nagy attrakciót, a 8 megapixeles előlapi kamerát. A készülék oldalán alumínium sáv fut végig, balról nézve ezt nem bontja meg semmi, minden a jobb oldalra került. Itt legfelül a hangerőt szabályozó gombpáros vékony kitüremkedésére tévedhet rá az ujj, a kijelző feloldását és lezárását indukáló billentyű pedig kerek kialakítást kapott, ami miatt sokan a Sony formavilágát vélik ebben felfedezni. Kettő darab, tűvel nyitható ajtócska akad még a telefon oldalán, a felső rejti a microSD-t, az alsó pedig a microSIM-et. A tű ezúttal a dobozban kuksol.
Felül jack csatlakozót kapunk, alul microUSB-t, a hátlap pedig átlátszó felületet kapott, ez is üveg, szintén Gorilla Glass 3 védi. A fehér P7 halvány pöttyös mintázatú hátsót vonultat fel, ez elég elegáns, a fekete színű verzió homogénnak tűnik ugyan, de szintén pöttyös. Alulra költözött a hangszóró nyílása, a bal felső sarokban üldögél a kamera és a hozzá tartozó villanó. A hátlapot nem lehet leszedni (illetve nyilván le lehet, de nem ajánlott), illesztési hézagok nincsenek, az egész kütyü 124 grammot nyom, ami ezzel a kijelzőmérettel ultrakönnyűnek is nevezhető. Ennek ellenére masszívnak érződik, az összeszerelési minőség hibátlan, a meglehetősen vékony, oldalsó kávának köszönhetően még az egy kézzel történő használat sem lehetetlen, bár ilyenkor már óvatosan kell zsonglőrködni a telefonnal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!