Doboz, külső
Mivel hozzánk egy jelöletlen, fehér kartonban jött a masina, ezért nem tudom, hogy milyen a csomag, csak annyit tudok, hogy mi van benne. Az őrületes méretű készülék mellett töltőfej, microUSB kábel és hallójáratos füles kapott helyet, ez utóbbi piros színű gumiharangokkal támad, ami elég furcsa látvány, mintha egy-egy koktélcseresznye függene a zsinórok végén. Minőségre azonban igencsak rendben van, szépen szól, a pót gumiharangoknak köszönhetően pedig mindenki megtalálhatja a fülméretéhez passzoló cseresznyét. Bár hozzáteszem, hogy már kissrácként is kimaradtam abból a mi korunkban meglehetősen népszerű oviszokásból, hogy egy pár meggyet a fülemre aggassak, de a HTC visszahozta ezeket az éveket.
[+]
A One Max 217 grammot nyom a mérlegen, felvágottból sem szoktam egyszerre ennyit venni. A jelentős tömeg oka elsősorban a fém használata, no meg a 10,3 milliméteres vastagság is rátesz egy lapáttal, bár az enyhén ívelt hátsó miatt nem érződik túl húsosnak a kézben tartott eszköz. A majdnem 6 hüvelykes kijelző kiemelkedően jó, a Full HD felbontás megléte nem is kérdés, a fényerőbe lehet talán belekötni, de a betekintési szög kiváló, a tükröződésmentesség miatt pedig az olvashatóság napfényben sem szenved csorbát.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | HTC One Max | ASUS Fonepad Note FHD 6 | LG G2 | Samsung Galaxy Note 3 |
| Fehér fényerő | 178 nit | 450 nit | 399 nit | 250 nit |
| Fekete fényerő | 0,1 nit | 0,29 nit | 0,29 nit | 0 nit |
| Kontrasztarány | 1:1786 | 1:1552 | 1:1375 | - |
| Színhőmérséklet | 7574K | 7442K | 8261K | 7647 |
A kijelző felett ülő hangszóró párja a kijelző alatt található, szól is, mint a veszedelem. Felül találunk a jobb sarokba kitolva egy előlapi kamerát, ez 2,1 megapixeles, a bal csücsökben szenzorok üldögélnek, a fényerőt és közelséget néznek, de itt bújik meg egy értesítő led is. Fizikai gomb nincs, a Gorilla Glass 3-mal védett kijelző alá került két érintőbillentyű, az egyikkel mehetünk visszafelé, a másik pedig a kezdőlapra dobja az embert. Ez ilyen HTC-s szokás, van, aki szereti, de nem véletlen, hogy más gyártó inkább marad a klasszikus elrendezés mellett.
[+]
Ha a készülék jobb oldalára téved a tekintetünk, akkor fentebb a hangerőt szabályozó gombpárost találjuk, kicsit lentebb a kijelzőt lezáró és feloldó billentyű kapott helyet. Alul microUSB csatlakozó, felül 3,5 mm-es jack kimenet és infravörös port helyezkednek el. Az érdekesség bal felől érkezve található, itt ugyanis egy pici pöcök látható, amit megrántva elválik a hátlap egyik fele a készülékháztól, így leszedhetjük a teljes panelt.
[+]
Az alumínium hátsó önmagában is megér egy misét, nagyon finom munka, a felső része különösen érdekes, mivel itt nem csak a kamerának vágtak a mérnökök egy combos lukat, hanem alatta az ujjlenyomat-olvasónak is van egy ablaka. Kicsit lentebb jókora HTC felirat található. Ha leemeljük a panelt, akkor a microSIM-hez és a microSD-hez férünk hozzá, a fehérre festett belsőségek közül viszont nem fogjuk tudni kibányászni az akkumulátort, az ugyanis fixen a telefonban csücsül. Érezhető, hogy a HTC nem adja lentebb, ha arról van szó, hogy milyen anyagokat használnak a magasabb árfekvésű masinákban, tényleg más érzés egy One Maxot boncolgatni, mint egy bőrhatású műanyagot tapogatni, de ez nem kell ilyen felárat indokoljon, vagy ha mégis ettől kerül ennyivel többe a tajvani csoda, akkor sürgősen át kéne gondolni ott Ázsiában, hogy telefont akarnak-e eladni, vagy inkább csak a saját szórakoztatásukra terveznek szobrokat, amelyek véletlenül működnek is. Én a fém és a nívós összeszerelés élharcosának tartom magam, de ha a HTC megmaradásának az a velejárója, hogy készítenek egy jóval olcsóbb, ám legalább ennyire erős gépet műanyagból is, akkor nem fogok prüszkölni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
