Multimédia
Ebben a telefonban is Ultrapixel kamera van. A HTC szerint felesleges a nagy felbontás, úgysem nézegetjük a képeket óriási méretben, ezért elég, ha itt egy 4 megapixeles kamera dolgozik, ami természetesen videót Full HD-ben rögzít, 720p-t használva 60 fps-t is kérhetünk. Ezt az Ultrapixel filozófiát azonban a piac kiröhögte. Egy telefont ugyanis igenis kelendővé tud tenni egy tényleg jobb minőségű, 8-13 megapixeles szenzor, nem is beszélve a PureView Nokiákról. Kell az embereknek, hogy roppant nagy legyen a felvétel, mert az bizony kisebb méretben is általában jobban néz ki, arról nem is beszélve, hogy a felhasználók bizony szeretnek belenagyítgatni a részletekbe, ha már az optikai zoom helyhiány miatt nem tud bekerülni a mobilokba.
Ha nem ekkora lenne a felbontás, vagy ha 4 megapixelben olyan képek készülnének, hogy leteszem a hajam (lassan már nincs mit), akkor más lenne a gyerek fekvése, de sajnos ilyesmiről nincs szó, pedig maga a szoftver nagyon jól használható, tele van olyan apróságokkal, amelyek tényleg élményt adnak a képalkotáshoz. A Sense 5.5-tel együtt bekerült a kettős kamera mód, amikor az előlapi és a hátlapi kamera egyszerre exponál, bár ezt az újítást a korábbi HTC One nem kapja meg. Van panoráma mód, van egy sereg környezeti beállítás, egy csomó látványos effekt, babrálható az ISO, a geotagging, a szoftveres képstabilizáció, akad HDR, panoráma, változtatható a képarány is. Egyszóval tényleg okos a felület, jól paraméterezhető, csak hát nem ártana, ha a képek minősége is ezt követné.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fenti fotók homályosak, életlenek és mosottak, messze nem hozzák azt a szintet, amit egy ilyen árú telefontól az ember elvárna. Lent egy panorámafelvétel látható, készítés közben egy vízszintező csík segít abban, hogy egyenesen tartsuk a készüléket forgás közben is.
[+]
Ebben a HTC-ben is benne van a Zoe, ami egy rövid videót készít, aztán persze számos lehetőségünk van, hogy ezt felhasználva variáljunk az eredményen. Meg lehet keresni a legjobb snittet, világosíthatunk, effektezhetünk, ha arcot rögzítünk, akkor el lehet mosni a hátteret, ki lehet emelni a kontúrokat, meg lehet nagyobbítani mondjuk a szemet. Újdonság, hogy most már animgifet is csinálhatunk a felvételekből, ennek most valamitől megint nagy divatja van.
Megújult a galéria alkalmazás is, körkörös menürendszert kapunk, jobbra-balra húzogatva összesen három oldalt láthatunk. Az első a Video highlights, ami a legutóbbi képekből és videókból összevág magától valami jópofát, kvázi kedvcsináló, ami arra ösztökéli az embert, hogy tényleg elkezdjen szüttyögni az alkotásaival. A második oldalon vannak a képek, videók, szépen mappázva, majd a harmadik oldalon a HTC Share nevű online tárhelyet érjük el, illetve az ide feltöltött alkotásokat. Ez 250 megabájtos, ami nem hangzik soknak, de néhány Zoe és egy rakás 4 megapixeles kép nem is foglal sokat. A HTC Share-re feltöltött anyagokhoz kérhetünk rövidített linkeket és ezeket tehetjük ki a közösségi oldalakra ahelyett, hogy magát a videót, vagy a képet töltenénk fel. Ha a fotók közé lépünk, akkor is lehet lapozgatni oldalra, jobbra a geotagging által rögzített helyek szerint láthatjuk a műveinket csoportosítva. Ha három ujjunkat felfelé húzzuk, akkor az aktuális tartalmat tudjuk DLNA-n, illetve a HTC Medialinken keresztül másik képernyőre átküldeni. Ez is új, a DLNA eddig nem szerepelt az így elérhető funkciók között.
Videót persze gond nélkül lejátszik a masina, a Full HD sem hozza zavarba. Ha az Ultrapixel miatt érthető is a fanyalgás, zeneileg nagyon korrekt a gép. A lejátszóban is megjelent ez az oldalra lapozós felület, így könnyebb egyik képernyőről a másikra lépni, nem kell örökké a vissza gombot tapicskolni, ha mondjuk az albumborítót is mutató felületről az albumok listájába óhajtunk átjutni. A két előlapi hangszóró még mindig etalon az okostelefonok között, úgy szól a One Max is, ahogyan talán egyetlen mobil sem (kivéve a HTC One-t, persze), fülessel is kiváló a hangminőség. Van FM-rádió, ez csak a headset csatlakoztatását követően működik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
