Hirdetés
Külső
Az újdonság elődeihez hasonlóan egy gyönyörű készülék. Viszont nagyon nagy. Tömege kereken 180 gramm, kiterjedése 119 x 60,4 x 14,2 milliméter, amivel egészen biztosan a ma kapható legnagyobb okostelefon táborába sorolhatjuk. A konklúzió nyilvánvalóan az, hogy az átlagos kézmérettel rendelkező hölgyek elfelejthetik ezt a készüléket, a női farmer zsebébe nem vagyok benne biztos, hogy kényelmesen és biztonságosan be lehetne tolni az egyébként kiváló minőségű anyagokból összerakott Desire Z-t. A gyártó nevének ismeretében talán fölösleges is mondanom, hogy az illesztési hézagok abszolút nem jellemzik az eszközt, nagyítóval is nehéz lenne találni egyet is; az előbb felsorolt tényeknek hála egy férfiember örömmel veszi kezébe a készüléket, a lekerekített sarkoknak köszönhetően pedig kényelmesen is fogja fogni.
Az előlap tetején egy hosszú rácsot láthatunk, mely természetesen a telefonhangszórót rejti. Előlapi kamerának nyoma sincs, a távolság és fényérérzékelő szenzorok viszont gyönyörűen el lettek rejtve a 3,7 hüvelykes képátlóval rendelkező kijelző körül látható fekete színű keretben. A Desire HD-hoz hasonlóan itt is egy Sony által gyártott S-LCD panellel van dolgunk, melynek felbontása a szokásosnak mondható 480 x 800 pixel; nagyon szép képe van, betekintési szöge és napfényben való olvashatósága is megfelelő, de a képminőség összességében egy kicsit elmarad az AMOLED panelekétól, reméljük hát, hogy a HTC visszaáll majd azokra; a legdrágább készülékeinél legalábbis. A panel alá négy darab érintésérzékeny gomb került, melyek használhatóságát kissé rontja, hogy nagyon közel vannak magához a kijelzőhöz, aminek hatására néha-néha félre lehet nyomni, de a helyzet szerencsére nem veszéles. Alulra egy optikai hanyattegér került, mely egyben akciógombként is működik, azaz megnyomható; jó használni.
A hátlap egy része szálcsiszolt felületű fémből készült, mely nagyon kultúráltan néz ki, a méretes HTC logótípia is jól mutat rajta. Leszedni a hátlap bal alsó részén lévő csúszka elhúzása után lehet, így férhetünk hozzá a hátlap alatt lévő SIM és microSD-foglalatokhoz; utóbbi kapcsán felmerül a kérdés, hogy miért oda került, amikor máshol is elfért volna. A fémes rész körül középszürke műanyagrész látható, ez futja körbe a sarokban lévő 5 megapixeles kamerát és az ahhoz tartozó ledes villanót is.
A QWERTY billentyűzet megléte feltételezi, hogy egy szétcsúsztatható készülékről beszélünk. Ez félig-meddig igaz is, de igazából nem csúsztatni, hanem kihajtani tudjuk a kijelzőt, a Desire Z ugyanis meglehetősen egyedi nyitómechanikát kapott, amihez hasonlót a gyártó most először használt, de egyes Nokia modelleknél már láthattunk hasonlót (pl. N97). Ezzel csak az a gond, hogy a HTC fele olyan jó minőségben sem tudta kivitelezni a dolgot, mint finn barátaink tették, a Desire Z ebből a szempontból egy kifejezetten gyengének mondható eszköz. A mechanika laza, nem tűnik túl tartósnak, viszont a készüléket kinyitni így is elég nehézkes és megszokást igényel, többször is sikerült majdnem elejtenem a mozdulat miatt a telefont, pedig pár szétcsúsztatható modell már járt nálam az évek során. Különösen idegesítő, hogy a szétnyitott készülék a legkisebb mozdulatra is magától össze tud csukódni, elég egy kátyú a busz kereke alatt, netán egy hirtelen mozdulat, a kijelző már repül is az épp gépelést végző ujjainkra. A gravitáció egyébként olyan erősen hat az eszközre, hogy szétnyitott állapotból az is összecsukja, ha a kijelzőt egy picivel a függőleges sík alá döntjük. Ezekről majd a következő oldalon lévő videón is meg lehet győződni, az biztos, hogy ez a kialakítás nálunk nem nyert.
Maga a QWERTY billentyűzet egyébként elég jó, ráadásul nagyon szépen is néz ki, ami a gombonkénti háttérvilágításnak köszönhető. Több ismerősöm is megjegyezte, hogy a gombok túl mélyen ülnek és nem lehet érezni, hogy mikor nyomjuk meg őket, amivel én nem értettem egyet, de mindenképp el kellett mondanom, hiszen több szem többet lát, valószínűnek nem mindenkinek olyanok a felhasználói igényei, mint nekem. Az eszköz oldalsó részein nem szaladtunk még végig; felülre a bekapcsológomb és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet került, baloldalt a microUSB csatlakozó, alul a mikrofon, jobbra pedig az exponáló és hangerőszabályzó gombok üldögélnek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
