Működés, összegzés
Bekapcsolás után gyakorlatilag egy teljesértékű Android 9 fogad minket, amelyet természetesen jelentősen átszabtak a speciális funkcionalitás kielégítésére. A kijelző csatlakoztatott áramforrás esetén mindig aktív, akkor is, ha amúgy nem használjuk az eszközt: ilyenkor fekete alapon fehérrel jelennek meg a legalapvetőbb információk, a hálózat típusa (4G vagy 5G), a szolgáltató, a dátum és az idő, valamint az akkumulátor töltöttsége és az értesítési piktogramok. A feloldás ugyanúgy történik, mint egy androidos telefonnál, bár itt se előlapi kamera, se ujjlenyomat-olvasó nincs, úgyhogy jelszóval vagy a kötögetős-pöttyökkel tudjuk védeni az eszközt. Ha beléptünk, egy dashboard fogad minket, ahol látható a szolgáltatónk neve, a hálózat típusa, a jelerősség, a WiFi-n keresztül csatlakoztatott eszközök száma, az aktuális adatátviteli sebesség, valamint az előre beállított időszak alatt elhasznált adatforgalom mennyisége. Ha jobbra lapozunk egyet, a klasszikus 802.11a/b/g/n/ac-s, valamint a 802.11ad-s hotspotok beállítására, valamint a rendszerbeállításokra mutató parancsikonokat találjuk, ha pedig még egy képernyőt megyünk jobbra, a klasszikus Android felületre jutunk.
[+]
A rendszer teljesértékű, a Google szolgáltatások elérhetők, tehát a Play Áruházon keresztül gyakorlatilag bármit fel lehet telepíteni. A gyári szoftverkínálat nyilvánvalóan elég szűkös, a tényleg alapértelmezett alkalmazásokon túl a mi eszközünkön volt 5 darab tesztszoftver és az eszköz kézikönyve, a végleges, bolti forgalomba kerülő Hubokon valószínűleg csak ez utóbbi lesz elérhető, tehát még kevesebb ikon fogadja majd a felhasználókat az első bekapcsolás után. Mivel van kijelző, a kütyü kvázi tabletként is használható, bár az 5 hüvelykes HD-kijelzőn ez 2020-ban már-már időutazásnak tűnik, de nyilván nem teljesen értelmetlen, biztos lesz, aki fog rajta olvasni vagy filmet nézni. Mivel fülhallgató-csatlakozó nincs, ez utóbbi esetben vagy Bluetooth audioeszközt kell használni, vagy a beépített hangszórókat, amelyek az eszköz bal- és jobb oldalán kerültek elhelyezésre és tisztességes a hangminőségük. A hangerőállítás fizikai gombok hiányában a rendszergombok (vissza, kezdőképernyő stb.) mellett megjelenő hangjegyre nyomva lehetséges, képernyőfelvételeket pedig a bekapcsológomb nyomvatartása után megjelenő virtuális kapcsolók egyikével lehetséges. Mivel a Google Assistant elérhető, ezért elvileg akár okos otthoni központként is lehetne használni a Hubot, de tisztán látszik, hogy nem erre lett kitalálva: ha szólunk neki, lejátssza a zenét, de a képernyő nem vált át mondjuk a zenelejátszóra, hanem marad az Assistant oldalon. A beállítások és szinte az összes képernyő át van szabva, az internetmegosztás van a központban, a felépítés logikus és követhető, de bizonyos funkciók azért hiányoznak, mások viszont nem: VPN-konfigurációra például pont van lehetőség.
[+]
A fentiekből már kiderült, hogy a 802.11ad-t használó WiFi-megosztás teljesen külön üzemel a többitől, ezt érdemben nem tudtuk kipróbálni, hiszen nincs 802.11ad-s eszközünk, de bizonyára működik. Fontos információ, hogy egyszerre csak 4 eszköz tud a 802.11ad-re csatlakozni, míg a klasszikus WiFi-re 20, ami elsőre soknak tűnik, de nagyon nem az, még otthoni felhasználás mellett is elképzelhető olyan eset, amikor rezeg a léc. Ha csak a saját példámból indulok ki, nálunk egy kétfős háztartásban a következő eszközök lógnak fent a hálózaton: két okostelefon, két notebook, egy PC, két okosóra, egy televízió, egy Mi Box, két Alexa, a PlayStation. Négy-ötfős családokban simán előfordulhat, hogy 20-nál is több eszköz próbál csatlakozni, kisebb irodákban pedig végképp karcsú lehet ez a szám, bár a HTC nem is efféle felhasználásra ajánlja a kiegészítőt. Vannak további hiányosságok is: nincs például vendéghálózat létrehozására lehetőség, pedig nem ártana, plusz a WiFi jelszót is csak a beállításokból tudjuk előtúrni, pedig menő lenne, ha a dashboardon meg lehetne jeleníteni. A Wi-Fi 6 (802.11ax) is hiányzik a repertoárból, így hiába gyors az 5G (az elméleti maximális letöltési sebesség 2,63 Gbps, a feltöltési pedig 287 Mbps), ezt legfeljebb a 802.11ad-n keresztül tudjuk kihasználni egy jövőbeli VR-headsettel. A sima WiFi jelerőssége amúgy megfelelő, nyilván vannak sokkal komolyabb megoldások is méretes antennákkal, de egy kompakt, hordozható eszköztől kimondottan jó a teljesítményt nyújt. Egy külső antennák csatlakoztatására használható port mondjuk még pont elfért volna hátul, és akkor még többet ki lehetne hozni az eszközből. A hátul lévő Ethernet-port viszont hasznos, a segítségével akár egy másik routerre is rá tudjuk csatlakoztatni az 5G Hubot.
[+]
A 7660 mAh-s akkumulátor egész napos használatot ígér, és tényleg: szerény 4G-s adatmozgás mellett mi 30 óra fölötti üzemidőt mértünk, de ha sok eszköz van csatlakoztatva, akkor valószínűleg ez az érték jelentősen le tud esni, de még így is kiválónak mondható. A töltés a gyári gyorstöltővel sem villámsebességű, de kielégítő, 2 óra alatt nagyjából fel lehet tolni az akksit. Ebből is látszik, hogy a HTC 5G Hub alapvetően egy nagyon kellemes eszköz, de érzésünk szerint pont ott nem tökéletes, ahol kellene, az internetmegosztás kapcsán. A 20 eszközös limit egy hordozható hotspottól kellemes érték, a 300 000 forint fölötti árhoz képest viszont nem annyira. A Wi-Fi 6 hiánya kimondottan fájó és érthetetlen, a hálózat konfigurációs lehetőségeit pedig erősen korlátozza maga az Android, valahol vicc, hogy egy ilyen drága eszköznél a szülői felügyelet beállításához külön appot kell letölteni a Play Áruházból. Mi tehát nehezen látjuk az 5G Hub helyét a piacon, de az biztos, hogy jelenleg ez a leggyorsabb hordozható hotspot a világon.
Bocha
