Külső
A készülék alapvetően nem kicsi, de a QWERTY-s modelleknél ezt sajnos már megszokhattuk, kategórián belül tehát nem mondható ormótlannak a maga 160 grammjával és 114 x 57 x 17,4 milliméteres kiterjedésével. Az anyaghasználat viszont meglepően gyenge minőségű, a Data Messenger borítása ugyanis nélkülöz mindenféle fémet, ami még nem is lenne baj, de műanyagokból is legfeljebb közepes minőségűeket használ, aminek ékes bizonyítéka lehet az a recsegés-szimfónia, amit a masina némi mérsékelt nyomkodás hatására kiad magából.
Az előlap tetején a gyártó logóját találjuk, ez rejti a telefonhangszórót is. Ettől kicsit balra, a csillogó fekete rész mögé rejtve találjuk az állapotjelző ledet, alul pedig a 2,8 hüvelyk átlójú QVGA érintőkijelző terpeszkedik - vagy legalábbis van. Az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy nincs pereme, egyébként nem mondanám különösebben jónak, hiszen a képminősége nem kimagasló, a védőplexi pedig nagyon könnyen benyomható. Az előlap alján találjuk az alapvető gombokat, azaz négy érintésérzékeny dolgot (két szoftveres gomb, Windows és OK), egy szintén érintésérzékeny d-padot, valamint a híváskezdeményező/befejező gombpárost, melyek szerencsére igaziak. Mivel az ezeket körülvevő hely elég nagy, a használatuk az érintős mókák ellenére is meglehetősen jó.
A hátlap egy katasztrófa. Felül van a 3,1 megapixeles, autofókuszos kamera és a hozzá tartozó ledes villanó, idáig szuper. A felső és az alsó rész lakkozott műanyag, a középső - a hátlap túlnyomó részét kitevő - rész pedig gumírozott műanyagból van, ami alapvetően kellemes és biztos fogást ad a készüléknek. A gond az, hogy a levehető rész egyrészt lötyög, másrészt benyomható, mivel nem ül rá ténylegesen az alatta található akkumulátorra, ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen egy papírvékony műanyagról beszélünk. Összefoglalva: lötyög, mozog és recseg-ropog.
Felül a Voice Messengerről ismerős telefonnémító csúszkát találjuk, mindez egy siralmas minőségű, alaphelyzetben is lötyögős műanyagdarabon kapott helyet. Bal oldalon négy gombot láthatunk, ezek sorban: billentyűzár, hangerő fel, hangerő le, üzenetkezelő (utóbbi szabadon konfigurálható). A stylus a bal alsó sarokba került, minden dicséretet megérdemel, mivel egy nagyon masszív, dupla teleszkóppal ellátott eszközről van szó, mely méreteiben vetekszik egy igazi tollal, ráadásul fémből is van. Alul ezt leszámítva nincs semmi, a kamera exponálógombja és a microUSB és 2,5 mm-es jack kimeneteket takaró, meglehetősen gagyi gumilap a masina jobb oldalára került.
A csúsztatást segítő mechanika elég gyenge, a gép széttolt állapotban enyhén lötyög, legalábbis ami a kijelzőt illeti. Persze mindezt elnéznénk a Data Messengernek, ha legalább a gombsora jó lenne, de sajnos nem az: a gombokat nehéz megnyomni, tapintás alapján nehéz megkülönböztetni őket, plusz a háttérvilágítás is kicsit igénytelen, mivel a fény átszűrődik az egyes gombok között. Persze a kijelző tapicskolásánál ez is sokkal jobb, de az a helyzet, hogy láttam már fényévekkel jobb megoldásokat is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
