Külső, kijelző, doboz

Kameramágus félmillióért, középkategóriás versenyző kétszázezerért és alsó polcos ajánlat 100 ezer forint felett – úgy áraz a kiszervezett Honor, mintha a Huawei presztízse és pozíciója alanyi jogon megilletné a szakítás és egykori felettese megrendszabályozása után, és olyan remek telefonokkal, mint a Magic5 Pro nyeregben is érezheti magát. A Honor 90 viszont benézte az árazást épp abban a középkategóriában, ahonnan a márka felemelkedett, úgyhogy a 90 Hz-es FHD panellel szerelt Lite változat dolga lenne, hogy helyreállítsa a világ rendjét.

[+]

Maximális fényerő oldalról: fehér helyett szürke [+]

Ám sajnos a teszt pont azzal kezdődik, mint az ismerkedés: bár 6,7”-en és 1080 x 2388 pixelen a képélességre nem lehet panasz, rég járt nálam nagy márka korántsem olcsó készüléke ennyire gyenge betekintési szögekkel. A keskeny kávák ugyanis olyan IPS panelt fognak közre, melynek tartalmai napfényes környezetben még épphogy láthatók, de csak tökéletesen szemből. Elég ugyanis egy kicsit megdönteni (és asztallapon még laposabb a szög), hogy a fényerő nagy része elillanjon. Amikor a 120 ezres sávban elterjedt az AMOLED panel tökéletes feketékkel és betekintési szögekkel, illetve napfény alatti extra fényerővel, ez olyan baki a Honortól, amiből nem feltétlenül lehet visszajönni.

A foghíjas csomagtartalom [+]

Mert amíg a Samsung 4 évnyi rendszerfrissítést kínál akár egy Galaxy A34 mellé, hogy aztán arcátlanul kispórolja a dobozból a tokot és a töltőfejet, addig a hasonlóan légies csomagolás mellé egy szál főverzió frissítést garantál csak a Honor a következő, hosszú évekre. Sőt: bár a fólia, a SIM-tű és a kábel megvan, a jack kimenet, a sztereó hangszóró, az IP-védelem, a microSD bővítés, a giroszkóp és a közelségérzékelő nincs, pedig a kínai márkák épp ilyesmiben szoktak a nyugati készülékekre rálicitálni.

[+]

Próbálom megfejteni, hogy lesz ebből piaci térnyerés, de legalább az 5G modem kipipálva és igazán bőkezű a 8/256 GB-os alapkonfiguráció, a jókora panelnek megfelelő, 162,9 x 74,5 x 7,5 milliméteres tepsiméretben. Két gond is akad a terebélyességgel: az egyik a Pro Maxosan lapos, csapott kivitel elég éles sarkokkal, hogy zavaró legyen a telefont fogni hosszútávon, a remekül egyberakott plasztik ház pedig csúszós, miközben fogásváltásra folyamatosan szükség van. A billentyűk meg roppant vékonyak lettek és ez a bekapcsolóba épített ujjlenyomat-olvasó működését is érinti: kopott ujjmintámat ötből egyszer nem ismerte fel a keskeny szenzor.

[+]

Kár, mert a dizájn egyszerűségében nagyszerű, a karakteresen kiemelkedő kameraszigeten pedig ígéretes a 100 megapixeles felirat, ami a főkamera adata, 5 megapixeles ultraszéles és 2 megapixels makró modul kíséretében. A 179 grammos tömeg kellemes, ám nem a szokásos 5000, hanem csak 4500 mAh-s telepadat tartozik hozzá vezetékmentes töltés opciója nélkül – a Type-C port alul kapott helyet. Olyan, mintha a felső élre infraport került volna, ám az apró bigyó a mikrofon mellett fénymérő, az előlapra szenzor ugyanis nem, csak a kijelző és 16 megapixeles szelfilyuk került. Sajnos nincs se értesítő LED, se mindig aktív kijelzőfunkció, szóval egy dolog az előnyös külső és a másik a kötelező elemek felének hiánya.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!