Külső, belső
Lehet, hogy az a baj az elejével, hogy eléggé hajaz a Suzuki Ignisre. Mármint az újabbikra, ami egy tényleg apró autó. De pont a rövidke eleje miatt lesz tágas belül, ha nincs is akkora lábtér hátul, mint az Atto 3-ban: ennyit számít 2 centiméter eltérés a tengelytávban. Úgy egyébként a Dolphin egy frissebb fejlesztés, az Atto 3 kínai verzióját már 2022 februárjában bemutatták, ezt viszont csak 2023 májusában. És ez a másfél év egy csomó eltérést eredményez, hiába ugyanaz a motor, a vezérlés és az akku.
Mondjuk frunk most sincsen, pedig okosabb tervezéssel megoldható lett volna legalább annyi, hogy a töltőkábelt ne a hátsó csomagtérben kelljen tárolni. Ami egyébként első blikkre elég szerény méretű, de ennek az az oka, hogy a padló alatt az átlagnál nagyobb extra pakolási terület van, kár, hogy az elválasztólemezt csak kivenni lehet, alulra átrakni viszont nem. Ha kivesszük, akkor jön össze a 345 literes kapacitás. A dolog funkcionális (és valamelyest esztétikai) értelme az, hogy a bent hagyott padlóelválasztóval egy síkba dönthető 60:40 arányban a két hátsó ülés, így jön létre egy könnyen pakolható tér.
Bármennyire is bárgyú az autó elölről, az oldalnézeti kép már jóval dinamikusabb a hullámszerű domborítások miatt, a hátsó fertály pedig kifejezetten csinos, az egybeérő lámpák szintén hullámokra rímelő LED-csíkjai tényleg látványosak. A csomagtérajtó manuális, de elég magasra nyílik, viszont az átlagnál jobban oda kell vágni a lecsukáskor, hogy tényleg be legyen zárva. Csak a vezetőoldali ajtó kapott kulcsnélküli nyitáshoz szolgáló gombot, ha kulcs sincs nálunk, akkor az NFC-s tükörhöz lehet érinteni a telefont, viszont mindkét első ablak automata. Le is, fel is.
Belül jóval kevesebb az Atto 3-ban látott egyedieskedő formai elem, de azért akadnak érdekes megoldások. Az ajtókilincsek delfinuszonyra próbálnak hasonlítani, a központi kijelző alatti gombok pedig egymás mellett sorakoznak, mintha egy hengerre lennének felfűzve. Az oldalsó kettő forgatható (menetválasztó és hangerő), a többi viszont csak nyomkodható. Váltókar tehát nem lesz, a könyöklő előtt az elektronikus kézifék, a visszagurulásgátló és a menetstabilizátor kikapcsolásának gombjait fogjuk csak találni. Tárolóhely pedig bőven akad, a középkonzol előtti tálca irtó praktikus, a könyöklő előtti területre is lehet rámolni (Design felszereltségnél itt van a Qi-töltő), lehet rakni a két ülés közé alulra is rengeteg bigyót. Itt találunk egyébként 12 voltos szivargyújtót, egy 60 és egy 15 wattos Type-C csatlakozót és microSD foglalatot is.
Ami irtó ügyes, hogy a beltérben nincs zongoralakk. Vagy szövetnek kinéző anyaggal van burkolva a kéz számára elérhető terület, vagy olyan mintázatú a plasztik, ami jól néz ki és jó is megfogni. A vegán bőr ülések nekem kényelmesebbek voltak, mint az Atto 3-ban, a hátsó lábtér ezúttal is sík, fejtér bőven van, a kilátás is remek, bár az autó elejét nem fogjuk látni a vezetőülésből. A sofőr előtt egy kisebb kijelző mutatja a legfontosabb infókat (sebesség, hatótáv, akku állapota és pillanatnyi fogyasztás), középre egy-két plusz információt lehet kidobni még, de főleg a vezetéstámogató rendszer visszajelzését fogjuk itt látni. Az Atto 3-mal ellenétben ha itt elkezdjük kikapcsolgatni ezeket, akkor az összes bigyónak lesz egy narancssárga piktogramja, ami tök idegesítő, pont tudom, hogy kikapcsoltam, mert amúgy is minden indulásnál minden visszakapcsol.
A kormányon logikusan helyezkednek el a gombok, a bal küllőn a vezetéstámogató rendszer bigyói lesznek, a jobb oldalon pedig a multimédiás cuccok (beleértve a telefont és a hangvezérlést). A központi kijelző megint nagyon szép felbontású és megint el lehet forgatni, de miután már kimajomkodtam magam az Atto 3-ban, ezért ennek nulla igényét éreztem, az Android Auto amúgy is csak fektetve értelmezhető. Mivel ez a panel “csak” 12,4 inches, ezért nem lóg bele a kormány a képbe horizontális tájolás esetén sem, a vertikális állapotban viszont maga a tablet lóg bele a kilátásba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!