Doboz, külső

Méretes csomagba rámolt az ASUS, van ok a reménykedésre, hogy bőségesen el leszünk látva tartozékokkal és nem is fogunk csalódni. A headset-kábel-töltőfej szentháromság hiánytalanul megvan, de mindegyikbe bele lehet kicsit kötni. A füles közepesen gyenge, mondjuk erre lehetett számítani. A kábel csak microUSB végződésű, mert még így 2018 derekán is képes a tajvani cég ilyen modellt kiadni (ami amúgy arra szokott utalni, hogy a fejlesztését, specifikálását jó régen kezdték el), a töltőfej pedig nem gyors, hanem csak 2 Ampert leadó, átlagos változat, ami egy ekkora telephez kissé karcsú, noha maga a chipset támogatja a Qualcomm Quick Charge technológiát is. Viszont örömteli, hogy jutott egy átlátszó tok is a csomagba.

[+]

A készülék nem egy forradalmi formatervezési csoda, legalábbis első ránézésre. Aztán az ember elkezdi ráncolni a homlokát, hogy oké, 180 grammot nyom, de hát majdnem 6 hüvelykes a kijelző, tehát egyébként sem az apróságok mezőnyében vitézkedik, a vastagság viszont tök átlagos, 8,5 mm-es, a formatervi bravúr tehát mégiscsak megvan, mert ebbe a testbe kanalazták bele az 5000 mAh-s telepet. Így már azért rögtön másképp tekint az ember a tesztpéldányra, ami igazából a szokásos külső jegyekkel és a szintén szokásosnak mondható, magas szintű összeszerelési minőséggel és anyaghasználattal büszkélkedhet.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Nem mondom, hogy a Zenfone Max Pro M1 előlapját markánsan kitölti a kijelző, a 76,2%-os arány eléggé átlagos, alul és felül is maradtak kávák bőséggel. Az 5,99 inches megjelenítőben nincs semmi extra, IPS technológiát használ, 1080 x 2160 pixeles felbontású (18:9), fényerőben lehetne sokkal erőteljesebb, ahogyan kontrasztban is, ránézésre kissé fakó, de a kategóriájából nem lóg ki lefelé. A burkolat fémes, a hozzánk került darab színe nagyjából meghatározhatatlan, olyan fémes-halványlilás, de annyira nem bántó, a Honor Play hasonló változata jóval harsányabb. Ez egyébként a Meteor Silver fantázianevű verzió, akad még egy sötétebb kiadás is, ami a Deepsea Black nevet viseli, jelentsen is ez bármit.

[+]

Az ergonómia korrekt, minden a szokásos helyen van, bal felől nyitható a SIM-tálca, amiért rögtön felírhatunk egy pirospontot. Nem azért, mert ott van, ahol, hanem mert állati hosszú, ugyanis egymás mellett elfér két nanoSIM, ezeken felül pedig még egy microSD is. Az átellenes oldalon a hangerőt szabályozó, hosszúkás billentyű és a bekapcsoló gomb fedezhető fel, ez utóbbi is menő, mert igen, az ASUS-nál szokott jutni arra idő, hogy funkcionálisan relatív felesleges, de kedves apróságokra is figyeljenek: ez az aprócska gomb körkörösen szálcsiszolt felületet kapott, ami nélkül pont lehet élni, de annyira ASUS. Felül csak egy kis mikrofont látunk (a zajszűrős megoldás miatt is szükségszerű ez), alul viszont sorakozik még pár nyílás, 3,5 mm-es jack, microUSB és hangszórócska, ami egyébként nem szól halkan. Meg jól sem.

[+]

A hátlap egyszerű, ízléses, a bal felső sarokba tolták ki a kettős kameramodult, ami akár síkban is lehetne, de nem, egy millimétert kiáll. Alattuk LED villanó üldögél, középtájt pedig az ujjlenyomat-olvasó esik pont ujjra, gyors és pontos. A hátlapot nem lehet leszedni, a méretes akkuhoz tehát házilag nem férünk hozzá, de hát ez az ára annak, hogy a készülékház nem otrombán nagy, az összeszerelési masszivitás pedig példás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!