Hardver, UI

Az egészen kiváló minőségű külső után némiképp csalódás, hogy mi van belül. A Snapdragon 630-as chipset persze távolról sem sorolható az ipari hulladék kategóriájába, ez egy friss fejlesztés (idén májusban mutatta be a Qualcomm), 14 nm-es csíkszélességen készül, nyolcmagos, négy Cortex-A53 mag 2,2 GHz-en ketyeg, négy pedig 1,8 GHz-en. A teljes képhez hozzátartozik, hogy bizonyos piacokon a 660-as Snapdragon kerül bele a Zenfone 4-be, de hozzánk nem ez érkezik. A GPU ezért az Adreno 508-as, illetve ebben a chipsetben már benne van a Qualcomm képfeldolgozó processzora is, esetünkben a Hexagon 642-es.

Noha a hardver messze nem csúcskategóriás, de bőven elég potens, amit a fenti pontszámok is alátámasztanak. Nincs is megakadás, szépen teszi a dolgát, ebben a 4 GB RAM is segít (vannak piacok, ahol 6 GB-tal jön), a 7.1.1-es Androidra épített ZenUI pedig klasszisokkal jobb, mint a gyártó interfészének korábbi verziói, javarészt azért, mert átesett egy takarításon és kiszórtak belőle mindent, ami feleslegesnek tűnt. Amit nem tüntettek el, azokat az extrákat pedig bedobálták a beállítások menü bugyraiba, hogy ne foglalja a főképernyőkön a helyet, de ha valaki bogarászgatni akar és minden aspektusát szeretné kihasználni a ZenUI egyébként elég magas fokú testreszabhatósági opcióinak, akkor az megtehesse.

[+]

[+]

Ha akarjuk, akkor eltüntethetjük az alkalmazásmenüt, hogy minden ikon a kezdőképernyőkre kerüljön, állítható hét lépcsőben a rácsméret, mindenféle átlátszósági és elmosódásos effektet tehetünk a háttérre és a navigációs sávra, megkérhetjük a szoftvert, hogy automatikusan rendezze folderekbe az egymáshoz tartozó ikonokat, itt is lehet külön állítani rácsozatot, méretet, különböző listázási módokat választhatunk, tényleg el lehet szöszölni ezekkel, mire a megfelelőt megtaláljuk. Persze nem kötelező, de a lehetőség adott.

[+]

És ha bemászunk a beállítások menüpontba, ott újabb óriási mennyiségű opciót kapunk a nyakunkba, kezdve onnan, hogy tokban miképp viselkedjen a telefon, de van SOS funkció is, amit a bekapcsológomb háromszori megnyomása aktivál. Ilyenkor a készülék SMS-t küld a koordinátánkkal a beállított számokra. Akad egyszerűsített mód nagy ikonokkal, valamint gyermek mód korlátozott felhasználási lehetőségekkel, van egy csomó gesztusvezérlési okosság, kettős koppintással történő feloldás, kesztyűs mód, egykezes mód, ikeralkalmazások bekapcsolása a céges és a privát közösségi fiókok kezeléséhez, tehát kvázi minden, amire akár csak ötletszinten gondolnánk. Ide tartozik a Játékmágus, ami rögzíti videóra a képernyő tartalmát és a hangunkat, vagy a Page Marker, amivel offline olvasáshoz komplett weboldalakat mentehetünk le. Van egy OptiFlex nevű szoftveres trükk is, amivel bizonyos alkalmazások indítása gyorsabban történik (nyilván a szabad RAM terhére), csavarhatunk a kijelző színhőmérsékletén és találunk mobilkezelőt, ami további paraméterezésre ad opciókat. Ilyen az értesítések kezelése, az energiagazdálkodás és a felesleges fájlok törlése. Mindezek mellett van lomtár, ami nekem egy telefonon még mindig elég furcsa, de a működési elve ugyanaz, mint PC-n.

[+]

[+]

A ténylegesen a menüben megtalálható extra alkalmazások száma nem sok, pár közösségi app (Facebook, Instagram), egy Selfie Master, amivel nem csak szépítgethetjük magunkat, hanem az előlapi kamerával készült videókat egyből tudjuk streamelni is, egy témakezelő, amit talán nem kell bemutatni és néhány apróság, mint a fájlkezelő, a diktafon, a számológép, vagy az 5 GB tárhelyet adó WebStorage. Annak ellenére, hogy a ZenUI még mindig nagyon flexibilis, ha nem akarjuk, akkor nem fogunk eltévedni az opciók között, mert ezek babrálása nélkül is abszolút kézreálló a rendszer működése, ezen a vason pedig bőven elég gördülékeny is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!