Hirdetés
Doboz, külső
Semmi különös trükk nincs a csomagolásban, egy fehér hasáb, amely fiókosan nyílik, benne ül a telefon, egy SIM-tű (csinos, kerek fejjel), egy 2 Ampert leadó töltőfej és egy klasszikus microUSB-kábel, mindez fehérben. Ennyi, headset nincs, azt mindenki oldja meg magának, ha szükséges. Általában egyébként egyre inkább az a mondás, hogy inkább ne rakjanak bele ilyesmit, minthogy beleszórjanak valami filléres, zenehallgatásra alapvetően nem alkalmas mellékterméket, noha a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy beszélgetéshez általában ezek is elegendők, a rádió antennájának funkcióját pedig egy ostoba kábel is ellátja, akármi is van annak a végén.
Maga a termék, pláne ebben a pezsgőmetál kivitelben kifejezetten tetszetős. Különösebben egyedinek azért nem mondanám, egy korszerű telefon általában így néz ki akkor is, ha azt a LeEco, a Coolpad, a Samsung, az Asus, vagy éppen a Honor csinálja, ha valami markáns stílusjegyet keresünk, akkor talán a kamera és a biometrikus szenzor kissé négyzetesre vett kialakítása említhető meg a hátlapon. Amely viszont egyértelműen fém, hűvös tapintású, selymesre csiszolt felületű, kifejezetten minőségi benyomást kelt. A kamera mellett még akad egy ledes villanó, lentebb pedig egy hangszórórács, ami azzal jár, hogy az asztalra tett telefon hangereje elhalkul, ha pedig valami puha felületre tesszük (ágy, kanapé, párna), akkor meglehetősen fojtott hangerővel kommunikál csak. A hátlap alsó és felső részén is műanyagból készült sapka, vagy ha úgy tetszik kupak található, ami színben némiképp elüt a fémes felülettől, de ez a megoldás szükségeltetik a rádiós jelek akadálymentes közlekedéséhez.
Az előlapot egy 5,2 inches kijelző dominálja, a technológia IPS, a felbontás viszont csak HD, azaz 1280 x 720 pixel. Ettől még nem bántóan szőrös, de ebben a méretben már szokás Full HD-t nyújtani, viszont az alacsonyabb pixelszám nyilván jó hatással van a sebességre. A fényerő elég erős, noha kissé fakul a kép oldalról nézve, nyilván tökre használható a hétköznapokban, ráadásul a fehéregyensúlyt is elég jól belőtték, de akinek ez nem tetszik, az a Splendid nevű alkalmazással csavarhat rajta bármilyen irányba. A Zenfone készülékekre jellemző, hogy a kijelző alatti vezérlőgombok nem kapnak világítást (ez az Asus egyik rejtélye), ez itt is így van, mivel itt nincsenek is vezérlőgombok. Ezek ugyanis a kijelző alsó sorából csípnek le maguknak helyet. Épp ezért az előlap alsó része relatív kihasználatlan, az Asus ezért ide írta fel a nevét, hogy legyen itt is valami. A kijelző felett másodlagos kamera, fényszenzor, beszédhangszóró és értesítési led leledzik.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | ASUS Zenfone 3 Max | Sony Xperia XA | Huawei P9 lite | Samsung Galaxy A5 (2016) |
Fehér fényerő (max.) | 531 nit | 503 nit | 507 nit | 490 / 565 nit |
Fehér fényerő (min.) | 13,2 nit | 3,6 nit | 10,7 nit | 2,4 nit |
Fekete fényerő | 0,41 nit | 0,36 nit | 0,38 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | 1296:1 | 1399:1 | 1335:1 | végtelen |
Színhőmérséklet | 6818 K + kézi | 9452 K + kézi | 8575 K + kézi | 7547 K |
Felül 3,5 mm-es jack dugasz, alul furcsán a jobb szélre tolt microUSB-csatlakozó látható, oldalt pedig balról nézve a tűvel nyitható hibrid SIM-tálcát találjuk. Igen, ez most is azt jelenti, hogy vagy két darab nanoSIM kerül ide, vagy az egyik helyett egy microSD. Jobbról érkezve a hangerőt szabályozó gombpáros és a kijelzőt izgató billentyű fogad minket. Nem esett még szó a hátulra tett ujjlenyomat-olvasóról, aminek a helye tökéletes, a működése viszont nem az. Ha azt akarjuk, hogy a hatásfok növekedjen, akkor egy ujjat érdemes kétszer rögzíteni, különböző helyzetben, mert különben egy csomószor nem ismeri fel a mintát és csak vibrál magában. Így viszont jobb a hatékonyság, viszont a feloldás sebessége érezhetően elmarad a komolyabb készülékek hasonló produkciójától.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!