Bevezető, külső, kijelző és tartozékok

Több mint fél év telt el azóta, hogy elhagyta szerkesztőségünket a Nubia Z17-széria első, legkisebb tagja, ami bár itthon nem lett túl sikeres, kimondottan pozitív felhanggal tudtunk róla írni, hiszen egy kiváló anyagokból remekül összeszerelt, gyors, stabil, a felső-középkategóriás elvárásokat minden szempontból megugró eszköz volt, amiért a 110 ezer forint sem tűnt irreálisnak. A 2017-es IFA kapcsán találkozhattunk először az Archos-variánssal, most pedig megérkezett tesztre is a Snapdragon 653-as, 6 GB RAM-os, 128 GB-os tárhellyel szerelt változat, ami teljesebben lefordított szoftverrel kecsegtet, de testvérmodellje hátrányait nem vetkőzte le.

Nem változott sokat a korábbi Nubia, csak a márkajelzése új [+]

Amikor arról beszélünk, hogy ez egy Nubia Z17 mini, akkor nem csak arra gondolhatunk, hogy nagyjából hasonló rajta minden: kívülről csak a márkajelzés különbözteti meg őket egymástól, de még szoftveresen sincs érdemi eltérés: a bootanimációtól kezdve a kezelőfelületen át a szoftveres felszereltségig ugyanaz a két mobil, így aki ezzel a mobillal szemez, mindenképp olvassa el eredeti tesztünket, most csak az eltérésekre próbálunk fókuszálni, és természetesen összehasonlítjuk az Archos árát is a jelenlegi piac alternatíváival.

Némi pirossal van feldobva az aranyszínű hátlap [+]

A fekete/arany változatot kicsit bazárinak éreztük a Nubia kapcsán, a fehér változat jóval visszafogottabb, a hátlap jóval kevésbé rikító, noha a matt arany/piros kombináció sem mindennapi. Kimondottan jó a készülékház fogása, az ujjlenyomat-olvasó és az oldalsó gombok jó helyen vannak, noha ez utóbbiakból minimális zörgés azért érkezik. A fehér előlap hangsúlyossá teszi a vaskos kávákat, 16:9-es képarány mellett is jóval visszafogottabb alsó és felső sávot is csinálhattak volna neki, enyhén múltidéző hatást kelt, cserébe a kijelzőt teljes értékűen használhatjuk, érintőbillentyűkkel érhető el a szokásos három, androidos funkció: a home, a visszalépés és alkalmazásváltóba ugrás, utóbbi kettő tetszőleges sorrendben. Az alsó érintőgombba integrált ledes visszajelzés továbbra is adott, a piros szín kimondottan különlegessé és egyedivé teszi, amikor pulzálva villog.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

5,2 hüvelyken már egy normál HD panel is teljesen használható, az ebben lévő Full HD, azaz 1080 x 1920 pixeles LTPS LCD panelre pedig kimondottan jóleső érzés ránézni, nem csak a 428 ppi-s képpontsűrűség, hanem a kiemelkedő kontraszt és szaturáció is vonzza a szemet. Éjszaka elég alacsonyra tudja magát szabályozni a fényerő, maximumon pedig komolyabb napsütésben is látható marad, de nincs rózsa tövis nélkül: az automatika néha hektikusan és lassan működik, az előző tesztkészüléknél észlelt fényszivárgás pedig ugyanúgy észrevehető volt az Archos jobb alsó sarkában is, szóval szinte biztos, hogy annál és ennél sem egyedi a probléma. Mindazonáltal ez így is egy átlagon felüli panel, remek betekintési szögekkel, kiváló érintésérzékeléssel és markáns 2.5D lekerekítésekkel a négy szélén.

A fehér szín miatt hangsúlyosak a kávák [+]

A megjelenítő fölötti felső sávon természetesen a 16 megapixeles szelfikamera, az érzékelőpáros és a beszédhangszóró képviselteti magát, alulra jutott a normál hangkeltő, a mikrofon és természetesen a Type-C csatlakozó. Fent egy 3,5 milliméteres jack csatlakozó kapott helyet a zajszűrő mikrofon szomszédságában, bal oldalról ránthatjuk elő a SIM-tálcát. Továbbra is hibrid megoldás van itt: egy nanoSIM és egy microSD vagy másik nanoSIM kerülhet a kártyahelyekre.

Jól felszerelt a doboz [+]

A kamerapúp minimális, ugyanakkor az egész hátlap ívelt, tehát a billegést nem ússzuk meg, az asztali használat erősen akadályozott. A dupla kamerarendszer mellett szimpla vaku van, meleg színhővel, átlagos erőteljességgel. A mobil dobozában 1,5 A-es, hagyományos töltőfejet, Type-C kábelt és egy EarPods-formájú, illeszték nélküli earbud headsetet találunk, szimpla vezérlőgombbal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!