Hardver, UI, fotózás

Nincs meglepetés a hardver kapcsán, az A15 Bionic chipset mellett azonban nem négy, hanem ötmagos GPU-t fogunk találni, ami indokolt erősítés a ProRes miatt. A RAM mérete is 6 GB, nem pedig 4 GB, a tárhellyel kapcsolatos opciók pedig 128 GB-ról indulnak, de fel lehet tolni 1 TB-ig is a rendelkezésre álló kapacitást, csak akkor már tényleg tágra kell nyitni azt a pénztárcát, mert a csúcsholmi 680 ezer forintot kóstál.

[+]

Az iOS 15 kapcsán már jó sokat írtunk a két kisebb gép tesztjében, ehhez a nagyobb méretű termék sem tesz hozzá semmi különöset, ha csak azt nem érdemes megemlíteni, hogy ez erősen kétkezes masina, de az iOS továbbra is egy elképesztően kiforrott rendszer, ami önmagában is kiváló, de akkor érzi igazán jól magát, ha Apple-környezetbe kerül MacBookra átadott hívással, remekül együttműködő órával, AirDroppal, Apple TV-vel és HomeKit bigyókkal. Ebben az esetben az iOS lesz a rendszer központi eleme, ahonnan mindent el lehet érni és mindenféle babrálás nélkül szinkronban működik az összes eszközünk olyan természetességgel, amit egy sokkal töredezettebb Android-Windows vonal nehézkesen old meg.

[+]

Az iPhone 13 Pro Max viszont kamerában gurít igazán nagyot. A 12 megapixeles főkamera mögött egy jóval nagyobb szenzor dolgozik, mint a kisebb testvéreknél F/1,5-ös rekeszértékkel, szenzorszintű stabilizációval. Az 1/1,65 inches szenzor 25%-kal több fényt fog fel, mint az iPhone 13 és a mini kamerája, szóval már papíron is ígéretes. Változott a zoom modul is, most már háromszoros nagyítást kínál (77 mm ekvivalens), ebben nem szenzorszintű a stabi, hanem optikai, a 120 fokos ultraszéles kameránk pedig kapott autofókuszt, innentől pedig makró funkciókra is alkalmas. Kezdjük ezzel:

Na, ez már makró. Nem egy ostoba segédszenzor bohóckodik 2 megapixelen, hanem rendes, normális és igen korrekt minőségű eredményeket érhetünk el. A főkamerával lehet HEIC és RAW formátumban is rögzíteni, de ha sima JPG-t használunk és csak egyszerűen rábízzuk magunkat az automatikára, akkor ilyen eredmények születnek:

Ezek az ultraszéles modul termései ugyanazon témák kapcsán:

Ezek pedig az optikai zoomot használó alkotások:

A helyzet az, hogy az iPhone 13 Pro (és Max) főkamerája simán dobogós a mai mezőnyben. A HDR ügyes, a dinamikatartomány széles, a részletek mind megvannak, zaj nincs, torzítás nincs, a színek és a vonalélesség rendben, amit pedig igazán lehet ebben szeretni, hogy ezt tízből tízszer produkálja. Nem kell variálni a beállításokkal, nem kell odafigyelni, hogy a kompozíció, a fények, a kontraszt tökéletes legyen, céloz és lő, a kép pedig megfelel az elvárásoknak, sőt. Biztos ki lehet pixelfetisisztáskodni képhibákat, lehet, hogy más szenzorral hosszas bűvészkedés, nyersfájl-feldolgozás és Camera2 API használatával tud a hozzáértő júzer ennél jobbat — de a hozzáértő júzer akkor nem iPhone-t vesz, mindenki másnak meg nagyon bőven megfelel ez a produkció. A telés szenzor sem vall szégyent, de inkább nappali fénynél brillírozik. A háromszoros nagyítás pont az az érték, ami a legtöbb esetben jól jön, az ötszörös már sok lenne, a kétszerest pedig sok konkurens megoldja szenzorzoommal is akár. Kicsit talán fakóbbak az eredmények, itt-ott fel lehet fedezni kissé túlzásba vitt zajszűrést, de a vonalélesség itt is rendben van, valóban előhozhatók olyan részletek, amelyek a normál látószög mellett nem vehetők ki. Az ultraszéles modul viszont kissé puhább képeket készít, a széleken van némi mosottság is, a dinamikatartomány is szűkösebb, ez nem ér fel a piac legjobb megoldásaihoz, de értelemszerűen bőven az átlag felett van így is. És akkor most váltsunk napszakot, következnek az esti képeink mindhárom látószöggel:

Amit a főkamera hoz, az parádés. A fehéregyensúly nem borul meg, a részletek általában megmaradnak, zaj kvázi nincs, persze akadnak korlátok a vonalélesség kapcsán, bizonyos esetekben itt-ott túlzó a zajszűrési nekibuzdulás, de nincsenek túlhúzva a sötétebb részek irreális módon, a fényes területek pedig nem csapják ki a szemet, szóval egy nagyon kiegyensúlyozott, valósághű eredmény születik. Nem ennyire pozitív az eredmény az ultraszéles modullal, itt már kiégnek a fényesebb részek, felbukkan a zaj és az élesség sem csodás, a zoomkamera viszont nem olyan rossz, mert az automatika nem is használja jellemzően, inkább a főkamera képét nagyítja fel, erről az iPhone maga dönt, ha a fényviszonyok szerinte indokolttá teszik. Ennek ellenkezőjét külsős programokkal ki lehet kényszeríteni, de gyárilag ilyen.

[+]

Mint az fent látszik, portré üzemmódban még mindig elképesztően látványos felvételeket lehet összehozni, a LiDAR sokat segít abban, hogy akkor is jól el tudja különíteni a hátteret az algoritmus, ha valami nagyon részletgazdag látvány van az alany mögött. A szelfikamera viszont nem változott egy jottányit sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!