Szoftver, multimédia
Ritkán lehet információkat szerezni egy hagyományos készülékben dolgozó hardverről, ám az M8 Join esetén több adat is rendelkezésünkre áltl. Az erőforrást egy MediaTek MT6276 SoC biztosítja, a processzor pedig egymagos, és 650 MHz-en ketyeg. A rendszermemória mérete nem ismert, a belső tárhelyről viszont lehet tudni, hogy 16 MB-os, nevetséges adatok ezek manapság, viszont kategóriában nem számít rossznak ez a felhozatal. Pláne úgy nem, hogy a masina akár a 32 GB-os microSD kártyákkal is megbirkózik, így nyugodtan tudjuk majd hová rakni a multimédiás fájljainkat. Az Allview újdonsága komoly rezgési erővel bír, szinte bármilyen környezetben megérezzük majd a jelzéseket.
A telefonon egy igen jól szuperáló MediaTek operációs rendszer fut, ami egyébként nagyon gyorsan működik, nincs akadozás, a programok igen sebesen megnyílnak. A főképernyőn az időt, a SIM szolgáltatóját, valamint a térerő és az akkumulátor ikonjait láthatjuk. A magyar nyelvű menüben azért egy-két angol kifejezés benne maradt, így az előző oldalon is említett opciógombok és navigáció billentyű testreszabásával kapcsolatos menüpont is idegen nyelven szerepel. Szinte minden alkalmazást hozzárendelhetünk ezekhez, az viszont igen hasznos, hogy a négyirányú gombnál a rövid és a hosszú megnyomást is egyénileg megadhatjuk. Konfigurálhatjuk a kijelző fényerejét, az alvó állapotba lépés időpontját, a bekapcsológomb rövid megnyomása utána pedig először a kezdőképernyőre ugrunk, utána kikapcsolhatjuk vele a megjelenítőt, ami egy igen hiánypótló funkció a hagyományos kialakítású telefonoknál.
Ahhoz képest, hogy ez egy rendkívül egyszerű rendszer, mind külsőleg, mind funkcionálisan kielégíti a felhasználókat. A telefonkönyvben számot, emailt, weboldalt, melléket, címet, születésnapot, megjegyzést, fényképet és csengőhangot adhatunk hozzá a névjegyekhez, az üzenetkezelőből pedig nem maradt ki a kézbesítési visszajelzés. Van Gmail kezelő, elérjük a Facebook és WhatsApp fiókjainkat, az Opera segítségével böngészhetünk az interneten, az Ebookkal könyveket olvashatunk (bár azért egy ilyen kijelzőn kihívás lesz a szemünknek). Nem maradt ki a naptár (havi és eseménynézet), a világóra, a riasztás, a számológép, a képszerkesztő, a hangrögzítő, a stopper, a fájlkezelő, a pénznem átváltó, és a játékok sem. A hangszínszabályzóval ellátott zenelejátszó kezeli az MP3 fájlokat, az FM-rádiónak pedig jó a vételi erőssége, ám működéséhez fülhallgatót kell a telefonhoz csatlakoztatni.
Fényképezni a 3,2 megapixeles, fixfókuszos kamerával tudunk, melyhez ledes villanó nem tartozik. Sajnos már előre lelövöm a poént, a képminőség kritikán aluli, szóval túl sok foganatja nincs, mégis azért felsorolom a beállításokat. Fotózáshoz oldalra kell döntenünk a készüléket, a videó és a fénykép közötti váltást, valamint a zoomolást a négyirányú gomb segítségével végezhetjük. Konfigurálhatjuk az expozíciót, a sorozatfelvételt, az éjszakai módot, a képméretet, az arcfelismerést, az önkioldót, a fehéregyensúlyt, valamint a hatásokat (szépia, szürkeárnyalatos), nem utolsó sorban pedig kiválaszthatjuk, hogy a nagyjából 2-300 kilobájtos képeket hova mentse a szoftver.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Őszintén szólva nem csak az volt vicces, hogy egy ilyen telefonnal próbáltam fotózni, hanem a végeredmény is az. Nem hiszem, hogy lenne olyan, aki a fotók megnyitása után még használni akarná fényképezésre a mobilt, ugyanis egyszerűen borzasztó. Elemezni is felesleges, nincs dinamikatartomány, homályosak és egyben fátyolosak a képek, a részletek elvesznek valahol az éterben, a színek fakók, ha pedig kicsit is sötétebb fényviszonyok közé kerülünk, akkor teljes feketeséget tudunk csak megörökíteni, hiszen ledes vaku sincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
