Külső
Az újdonság rengeteg színben elérhető: ha a szivárvány összes színe közül nem is választhatunk, mazsolázhatunk a zöld, pink, vörös, kék és szürke variánsok között, ami azt jelenti, hogy kicsik és nagyok, nők és férfiak egyaránt találhatnak egy nekik tetsző modellt. A formavilág alapvetően fiatalos, lekerekített ívek mindenfelé, a kompozíció ezzel együtt egységes, az viszont biztos, hogy az OT-800-at senki nem fogja felsőkategóriás üzleti modellnek nézni. Az anyaghasználat a kategórián belül jónak mondható, a hátlap finom, selymes tapintású műanyagból készült, az előlapi részek pedig kemény, kicsit kopogós plasztikból lettek kiöntve — az összeszerelés minősége ehhez mérten egyenesen kiváló. A masina mérete 111 x 58,2 x 13,9 milliméter, tömege pedig 102 gramm, aprónak és könnyűnek tehát nem mondható, az átlagos jelzővel viszont telibe találunk.
Az előlap tetején a telefonhangszóró üldögél, nem tartozik hozzá sem másodlagos kamera, sem fényérzékelő. Kicsit lejjebb terül el a fekvő formátumú, 2,2 hüvelyk átlójú QVGA kijelző, melynek minősége nem hagy kívánnivalót maga után, a színek szépek, az elemek kontrasztosak, a napfényben való olvashatóság is kielégítő. Az előlap közepétől lefelé találjuk a gombsor, mely két részből áll: felül a fő kezelőszervek üldögélnek, alulra maga a qwerty rész került. Kezdjük az előbbivel: két híváskezelő-, két szoftveres- és két gyorsindító gomb, valamint egy ötirányú d-pad, mindegyik nagyon jól kezelhető. A dizájn nagyon alcateles, aminek fő oka, hogy ezen gombok mögé színátmenetes részt varázsoltak a mérnökök, de véleményem szerint nem voltak túl igényesek: a hatás olyan, mintha egy átlátszó plexi mögé egy tintasugaras nyomtatóval elkészített papírdarabot tettek volna. A szövegbevitelre használatos rész mögött szerencsére nincs ilyesmi, maga a gombsor pedig egészen jó, bár a CorbyTXT-é talán egy picit még jobb.
A hátlap puritán külsejű, alulra került egy méretes One Touch Tribe logó, a bal felső sarokban feliratoktól mentes környezetben bújik meg az egyébként 2 megapixeles kamera, középen a kihangosító hangszórója üldögél, okos kialakítással: a "rácsok" kicsit ívesek, így ha hátlappal lefelé rakjuk le a telefont, az asztallap nem fogja "befogni" a hangszórót, tehát hallani fogjuk, ha bejövő hívásunk van.
Az oldalsó részek is tartogatnak meglepetéseket: jobbra egy gombként is üzemelő jog-dial (!) kapott helyet, imádni való dolog, nem is értem, hogy a gyártók miért nem használják: hangerőszabályzásra és a menüben való lépkedésre egyaránt kiváló, kézre esik, de véletlenül nem fogjuk eltekerni. Emellett kapott helyet a fedlappal takart miniUSB csatlakozó, a másik oldalra microSD foglalat került. Más viszont nincs, ami bizony a szabványos fülhallgatókimenet hiányát jelenti — sajnos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
