Bevezető
Amióta az Alcatel mobil részlege ázsia kézben van, azóta nem éppen öregbítik a márka hírnevét a megjelenő készülékek. Legyünk őszinték: a cég utolsó nagy dobása a 715 volt, illetve a S853 szólt egy kicsit nagyobbat - a szó szoros értelmében a 2.1-es "hangrendszer" miatt. Azóta? Néma csend és hullaszag, illetve egy-két ultraolcsó készülék, amely a megszokott Alcatel sémákból építkezik.
A kutatás-fejlesztés szerintem nulla pénzből gazdálkodik, az Alcatel még egy nyavalyás QVGA TFT-t sem hozott össze soha, kamerában az 1,3 megapixel az abszolút csúcsuk, amikor pedig a Bluetooth funkcióval próbálkoztak, az sem jött össze. Ennek ellenére legutóbb Bocha kollega teljesen meglepődött a C825 és a C701 tesztelése közben, mert sokkal rosszabbra számított, ő is előítéletekkel telve fogott hozzá a teszthez.
Nekem annyi szerencsém van, hogy tudom, hogy a 715 milyen remek készülék volt, hiszen jelenleg is a birtokomban van kettő, de az "újkori" Alcatel telefonokhoz nem tudok ilyen bizalommal fordulni. Persze a gyártó helyzetét nehezíti a tulajdonos is, az itthoni marketingre a jelek szerint egy fillér sem jut, csak az árnak köszönhető, hogy időről-időre felbukkan egy-egy hazai szolgáltató kínálatában az egykoron, a Westel900 idejében még tömegcuccnak számító Alca.
Most a GSM Takács tisztelt meg minket egy OT-E221 felajánlásával, amely akkora dobozban érkezett, amelyben egy Kinder-tojás is csak neccesen férne el. Kibontás után nylon csomagolásban, egymás hegyén-hátán zsúfolódtak össze a tartozékok, úgy éreztem magam, mintha egy összecsukható, elemes kínai hajszárító dobozát bontogattam volna, ráadásul ezzel lehet, hogy nem is állok messze az igazságtól - a származási hely legalábbis stimmel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
