Bevezető
Most már tényleg úgy érzem, hogy hordában támadnak az MTK chipsetes, kínai gyártású telefonok, nincs olyan hét, amikor ne esne be hozzánk legalább egy ilyen készülék. Persze, hogy mindenki azt gondolja, hogy majd ő fogja itt feltalálni a spanyolviaszt, mindenféle nevek röpködnek, egy laikusnak igen nehéz lehet kiszűrni a káoszból, hogy mi az, amit megéri egyáltalán megnézni, s mi az, amit jobb messziről elkerülni.
[+]
Az első, hozzánk eljutott AKAI telefonon napokig vinnyogva röhögtünk, erre az egy dologra lehetett használni. Aztán a hazai forgalmazó úgy gondolta, hogy mutat nekünk jobbat is, így kaptuk meg a PHA-5830-at és a Glory G1-et, amelyek valóban már sokkal inkább hasonlítottak egy okostelefonra, mint egy darab kőre. Most megkaptuk a Glory L1-et és valahogy inkább megint a kő irányába mozdultunk el - legalábbis ez az ember benyomása, miután kicsit használgatja a kínai produktumot.
[+]
Jó, persze, kicsit nyilván túlzok, de ennek elsősorban az az oka, hogy tesztünk főhőse 45 ezer forintos áron kínálgatja magát, ami onnan nézve jó, hogy négymagos processzor van benne, de ha hozzátesszük, hogy csak 512 MB RAM-ot kapott, ha elmondjuk, hogy a kijelző csak WVGA, abból is a korai TFT-ket idézi, ha megemlítjük, hogy a kamera csapnivaló és az összeszerelési minőségbe is bele lehet kötni, akkor azért szerintem érezni, hogy nem tűnik az évtized vételének a Glory L1. Ennyi pénzért ugyanis vannak alternatívák, a kétmagos mezőnyben az Alcatel Idol mini tűnik életképesnek IPS kijelzővel, kissé olcsóbban, szintén 45 lepedőt kérnek a Prestigio 5400-ért, amiben Qualcomm proci dübörög, 50-ért ott van a jóval combosabb Gigabyte Roma R2, itt van 40-ért a ZTE Blade V, nincs messze a Nokia Lumia 520 sem, szóval most egyáltalán nem az a helyzet, hogy itt van egy roppant olcsó AKAI, aminek majd az ára miatt jól elnézzük a hibáit. Mert azok vannak bőven.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
