Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • galervin93

    őstag

    válasz DVlad #131066 üzenetére

    Én úgy mondanám ezt inkább, hogy a rádöbbenés fáj, amikor rájön az ember, hogy amit eddig jó teljesítménynek hitt, az igazából pacikuki. Én anno meg voltam győződve, hogy az M8A1-gyel és a BT-7-tel nagy király vagyok, befolyásolom a csatákat stb., aztán megnéztem, egyikkel 313, másikkal 248 a wn8-am. :N Na akkor döbbentem rá, milyen brutálisan sokat kell még tanulnom, hogy elérjek egy értelmes szintet. Amint ez megvolt, onnantól rájöttem, hogy csak saját magamon múlik a teljesítményem, és el is indultam felfelé.

    szerk.: lacibacsi, ezzel nem értek egyet! Érteni értem, amit gondolsz, de szerintem amit írsz az akkor igaz, ha valaki "munkából" csinálja - SH, CW stb., és belefásul az eredménykényszerbe. Ha elfelejted a wn8-at meg egyéb statisztikai mutatókat, amiben esést okozhat egy-egy rosszabb csata, akkor tudással játszva szerintem rettentő izgalmas játék tud lenni! Engem ez hajt mindig, jobbnak, ügyesebbnek, okosabbnak lenni az ellenfélnél. Persze sokszor ez nem jön össze, de pont ezért nyomom meg mindig a Csata gombot. :-)
    szerk.2: na és pontosan ezért nem csatlakozok nagyobb klánhoz, mert elvárások vannak - már csak a munkám miatt sem mindig tudok ott lenni "időben" a gép előtt, aztán meg ha nincs kedvem? Vagy az asszonnyal mennék vacsizni? Ez egy szórakozás, amit lehet nagyon komolyan venni,m de akkor komoly áldozatokat is kell hozni. Annyi időm nekem nincs sajnos, pedig kipróbálnám. Így marad a random, meg a vicces szakaszozások, bármiféle tét nélkül. :-)

    [ Szerkesztve ]

    Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés, három mérés - na azzal már kezdhetsz valamit!

Új hozzászólás Aktív témák