Új hozzászólás Aktív témák

• #1872 guga Közösségépítő

  Új Válasz 2006-11-22 22:35:06 #1872

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Jel 13,15
  És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek
  
  Meddig tart a varázslat, meddig álmélkodunk, meddig csillog a szemünk? S miután válunk lelketlenné, érdektelenné, unottá, nemtörődömmé?
  
  A nagyobbik fiam Levente kapott ajándékba egy nylon húros Cremona dobgitárt.
  Azt a kitörő örömet, ahogy a kezébe vette és végighúzta az ujját a húrokon, terveket szőtt, ábrándozott és már előre dicsekedett az osztálytársainak, hogy képzeljétek mit kaptam...
  Aztán alig várja, hogy hazaérjen, az utolsó órán már szinte másra sem gondol, a gitárjáról ábrándozik, kiugrik az autóból, ledobja a kabátját és hol van, keresi. Aztán az ölébe fekteti és pengeti.
  
  A Ferenciek terénél egy oldalsó utcában volt vagy talán még meg is van a hangszerbolt. Nagyon jellegzetes arcú a tulajdonosa, kis göndör haj, felpuffadt arc és unott nézés. Régebben elég sokat ácsorogtam a kirakat előtt, nézegettem a formás gitárokat és én is ábrándoztam, bemenni soha sem mertem, mert pénzem soha sem volt rá. Volt rá példa, hogy valaki szorultságában bevitt egy hangszert, kibontotta a dobozából és elkezdte dicsérni és felsorakoztatni a jobbnál-jobb érveket a minősége mellett. Pufókás arcú unott arccal a kezébe vette, megforgatta s vizsla, róka és kígyó szemével nézte meg a másodperc tört része alatt.
  Itt egy kis repedés, itt a festék le van pattogzva, ezt cserélni kell, innen hiányzik egy alkatrész, pöcse van a menyasszonynak s mindjárt csak a felét érte. Persze én mindebből nem hallottam semmit, csak az arcukat láttam. Pufókás arcú benyúlt a kasszába és kifizette. Nem csillogott a szeme, nem szövögetett álmokat.
  Egy perc alatt átgondolta, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a hangszert szalonképessé tegye és kinek lehetne eladni.
  
  Mikor legelőször a kezembe vettem egy számítógép alkatrészt én is ábrándoztam és szövögettem álmokat. A lelkészünktől kaptam ajándékba egy FX chipsetes PI. Alaplapot, memóriát, vga kártyát 1mb-ost és egy 1.2gb-os Quantum winchestert.
  Persze akkor még egyik alkatrészről sem tudtam, hogy az miaz csak leültem a fotelba, kinyitottam a dobozát és nézegettem. Napokkal később a cégnél, ahol raktárosként dolgoztam, lomtalanítani kellett 3db komplett 386-os számítógépet.
  Az egyiket hazahoztam és lélekszakadva rohantam át egy ismerősömhöz, hogy rakja nekem össze az alkatrészekből a számítógépet. Gyalog cipeltem a toronyházat át a fél városon. Az emeleten lakott, mindent kiraktunk egy asztalra s akkor közölte a letaglózó hírt, hogy ehhez még venni kell egy processzort.
  Futás gyorsan a Damjanich utcába egy sarki bontóba és ötezer, igaz ez már 100MHz-es processzor, volt 60MHz meg 75MHz is, de azt ajánlotta, hogy ha lúd akkor legyen kövér alapon.
  Éjfélig gyöngyözött a srác homloka de sikerült. Hazasétáltam a toronyházzal és elnyomott az álom, másnap még monitort is vennem kell. A Király utcából hoztam haza, 18.000 Ft volt egy 14” Axion. 60Hz-en működött, de én akkor még azt sem tudtam mi az, hogy monitor, nem hogy a szemem is kiéghet. Hangkártyám még sajnos mindig nem volt, azt OTP részletre vettem, egy Yamaha hangkártyát, a doboza gyönyörű volt, a driver cd-t nagyon óvatosan emeltem ki a tasakból.
  Teljesen elképedtem, amikor a gépem hangot adott, néztem egy videó klippet és majdnem sírtam, valahogy szívhez szólt. Később meg modemet is vettem és összeszorított térdel ültünk a nejemmel a gép előtt, az ajkunkat is beharaptuk úgy koncentráltunk, hogy figyeled, ez már az internet, már rajta vagyunk.
  Aztán egyik hétvégén a Verseny utcai piacon sikerült lecsapnom egy komplett számítógépre 2.000 forintért. Csak azt láttam, hogy elkezdett szitálni az eső, összébb húztam a kabátom és a gallér mögül vettem észre valaki a földre rakja és áll mellette, mint aki eladni akarja. Mint a vércse léptem oda, hogy ez mennyi? 2000 suttogta megtörten, valami nagy gubanc lehetett az életében, mert a szeme is üres volt, nem csak a zsebe. Kifizettem és meg sem néztem mi van benne, hisz ez annyiba került, mint ha loptam volna. Siettem haza, ziháltam és alig vártam, hogy belenézhessek végre, már ábrándoztam, hogy vajon mekkora lehet a processzor s mennyi ram? A konyhaasztalra raktam és mutattam a nejemnek ide nézz. Intel 233MMX, kész teljesen lepadlóztam, azt a mindenit ekkorára nem számítottam, hogy pont a legnagyobb és mellette 16mb edo ram, a kezem elé kaptam a szám és a szívem is elkezdett gyorsabban verni, kivert a veríték, ekkora szerencsét, akkor ezen már fut a Win98 is. Hú teljesen felajzva szétszedtem a szememben hirtelen leértékelődött számítógépemet és nekiálltam átépíteni az alkatrészeket a másik házba, a másik gépbe és lázasan hívogattam az ismerősöket, hogy tud-e valaki telepíteni Win98-at, tudott és jött, parkolt és már magyarázta is, hogy mire figyeljek, mi változott és, hogy mennyivel jobb, ez a telepítő már cd-ről bootol.
  
  Jel 2,4
  De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
  
  
  Mostanában meg azon kapom magam, hogy bizonyos szint alatt már nem veszek át gépeket. Még most is hozzák átépítésre az ilyen PI-es vagy PII-es gépeket. De már jó előre mondom, hogy két dolgot tehet vele, vagy nekiadja a családjában valakinek vagy leteszi a sarokba és anélkül, hogy hozzányúlnék majd valaki elviszi. Ugyanis még annyi időt sem tudok rászánni, hogy belenézzek vajon mi lehet benne, nem dobban meg hevesebben a szívem, nem loholok én is pufókás arcú lettem és unottan vigyorgok. Vizsla, róka és kígyó szemével nézem meg a másodperc tört része alatt.
  
  Arra a piacra egyre többet kezdem el járni, minden reggelemet ott kezdtem. Volt hogy alig léptem be a piacra már is kiszúrtam, hogy ma mi terem. Az egyik asztalon egy monitor, egy notebook nyomtató és egy pár jó minőségű pc hangfal.
  Kérdeztem mennyi és már nyúltam is a zsebembe a pénzért, nem szabad vesztegetni az időt, mert nagyon sok nepper van a piacon és hiénákként pásztázzák az asztalokat a vizsla, a róka és a kígyó szemével, ők sem ábrándoznak. Megfogtam a monitort és vittem az egyik pavilonhoz, azt egy haverom bérelte a Jani. Csak leraktam és mondtam sebesen, hogy vigyázz már rá kicsit és már iszkoltam is vissza az asztalok közé, egyszer nagy szerencsém volt, vettem egy bontatlan 8gb-os Quantum vinyót. Minden reggel ott szédelegtem az asztalok között és amit sikerült levadásznom azt aznap már eladtam az aproneten. Hihetetlen mekkora volt akkor a forgalom, naponta 10-15 olyan mailt kaptam, aki később el is jött hozzám és vásárolt tőlem valamit.
  Mostanában meg az is csoda ha egy hónapban egy választ kapok onnan, az is reklám.
  A piacon eljutottam arra a szintre, hogy a Jani mellett lettem társbérlő, együtt béreltük a pavilont. Ő zenei cd-ket én meg számítógép alkatrészeket árultam.
  Észrevétlenül ugyan de ez lett a munkám, később az életem.
  
  Előtte sokáig nem volt munkám, pedig a gesztenyepirítástól kezdve a napszemüveg árusításon keresztül, a plakátragasztásig mindent megpróbáltam. Az utolsó nekifutásom a számítástechnikát megelőzően a festőművész volt, természetesen sikertelenül. Akkoriban már ismertem a lelkészt és tanácsot kértem tőle, azt mondta ő pontosan átlátja ezt a helyzetet és nagyon jól tudja, hogy Isten mit szeretne tőlem, hisz ezt már sok ember életében látta. Minden olyan ajtót bezár előttem amelyik arról szól, hogy a saját magam erejéből és tudásából szeretnék sikereket elérni. Azzal bocsátott el, hogy ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra, akkor bizonyosan be fog következni. Ugyan egy szavát sem hittem el mert eleve bizalmatlan voltam és ilyen jellegű tapasztalattal nem bírtam. A lelkésznek lett igaza...és most nyugodtan kijelentem, hogy enpera, höhhhnyeee. Egyszer rám jött a frazeológia és bicóra pattantam. Napszemüveg, jó súlytásos zene a fülembe és nekiálltam gyalázni a kilométereket. Valahol az Andrássy út környékén lejobboltam és az Ó utcában találtam magam, abban a kerületben éppen lomtalanítás volt. A Szerkó KFT kirakta az utcára eme népünnep keretein belül az Állami Biztosító 60db komplett PI. és PII.-es számítógépét mert valószínűleg felmondták a szerződésüket. Valahol időrendi sorrendben akkor érhettem oda amikor a cigányok a 30. számítógépet csapták a földhöz, hogy kinyerjék belőle a rézkábeleket. Mire sikerült őket ráébresztenem, hogy a számítógép értéke egyben sokkal több mint a kinyert rézhuzaloknak már a 40. gépet csapták a földhöz. Összeszorult a szívem, s bár pénz nem volt nálam de amúgy sem, elhatároztam, hogy megszerzem tőlük a maradék gépeket. Nekiálltunk bőszen alkudozni, közöltem, hogy pénzem nincs, nekik meg szerszámuk. A kerékpárom szerszámtáskájából egyenként vettem elő a csavarhúzót, villáskulcsot és mindent amit találtam. Mire kiürült már 6db komplett gép volt a birtokomban, bizalmatlanul körbeálltak vagy tízen, de nem ijedtem meg tőlük. Általában véve ha emberként beszélsz velük akkor semmi gond, sőt ha még tiszteletet adsz nekik akkor kenyérre lehet őket kenni. A Nike pólómért és a kerékpároskesztyűmért cserébe újabb 2db komplett gépet kaptam tőlük, majd az üdítő is hozzájuk vándorolt a kerékpárom flaskatárolójából. Maradt a rövidnadrágom, az alsóm, a sportcipőm és a zoknim. Na meg a fejemen a napszemüveg és a füles a hozzátartozó walkmannal és mindkettő igen becses darab volt számomra. Megígértem nekik, hogy megkaphatják a szemüveget is és a walkmant ha cserébe átválogathatom a dobozaikat amikbe belepakolták a szétbuherált alkatrészeket. Úgy is volt, két monitoros dobozt megpakoltam rammal, procival, hdd-vel, fdd-vel, vga-val és egyéb csecsével-becsével ami még belefért. Szigetelőszalaggal felfogattam a komplett gépeket a kerékpáromra és elindultam haza gyalog. A két monitoros dobozt lezárva otthagytam náluk megőrzésre. Elég hülyén néztem ki a montyra felragasztózott 8db komplett géppel és a súlya sem volt csekélység. Mire hazasétáltam vele a Gizellába megöregedtem. Majd újra vissza a két doboz alkatrészért. Azokat is felciháltam a kerékpárra és újabb séta. Aznap este leültem a számítógépstóc elé a pincémben és eszembe jutott az a mondat amit a lelkész mondott: ''ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra''.
  
  Akkor megelégíti az én lelkemet.
  
  Másnap reggel már a Hirdetés c. újság szerkesztőségében sorjáztam a pulthoz és adtam fel a napi 2-4db hirdetést. Elkezdtem a számítógépeket kiárulni alkatrészenként, de nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ha valaki meg akart vásárolni egy IP233MMX-es procit az egyúttal meg akart szabadulni egy kisebbtől. Aztán a vevők szoktattak hozzá, hogy a hirdetésemben megjelenjen a kisebb processzort ill. egyéb számtech alkatrészt beszámítósdi. Ahogy elterveztem, hogy minél hamarabb túladok az alkatrészeken újsághirdetés segítségével, úgy lett napról-napra egyre több alkatrészem a beszámításoknak köszönhetően. Elkezdtem kijárogatni a Petőfi csarnokba hétvégenként az alkatrészekkel mert már nagyon sok lett belőlük. Akkoriban az emberek bátrabban vásároltak és közvetlenebbek. Alapjában véve az anyagi helyzetem rendbe jött és sikerült az adósságokon felül némi pluszra is szert tenni. A pluszpénzt pedig nem hagyhattam parlagon heverni. Kijárogattam hajnalonta a Verseny u-i. piacra és felvásároltam fillérekért a használt számtech alkatrészeket a hajléktalanoktól és a cigány asszonyoktól. Amit utána természetesen továbbmértem a Hirdetés c. újságon keresztül.
  
  
  Egy kis szakmaiság. Eleinte nálam mindenki jobban értett a számítástechnikához és sűrűn előfordult, hogy olyan emberektől kértem segítséget akik egy egyszerű Linux partíció eltávolítása kapcsán is csak annyit mondtak, hogy egy ezresért megcsinálom és lépj tovább. De azt semmiképp sem árulta volna el, hogy miként kell csinálni. Rövid időn belül rájöttem, hogy tanulnom kell, méghozzá sokat, sőt nagyon sokat. A legjobb módszer az volt, hogy hibás gépeket kezdtem el helyrerakni. Mivel nem akartam, hogy lássák mennyire kínlódok a gépekkel így eleinte azt mondtam hagyja itt a gépet és másnapra rendbe szedem vagy telefonálok amint elkészültem. Volt olyan, hogy egy ismerősöm Olaszországból hazafelé jövet magával hozta a számítógépét amit internetezésre használt ott és megkért, hogy szedjem rendbe. Jelezte, hogy három nap múlva utazik vissza és addigra kellene neki készen. Természetesen két napig küzdöttem a géppel mire rájöttem, hogy a boot sectorban vírus van, hőőőjjj. Aztán a harmadik nap a modemmel küszködtem mert a netről leszedett driverekkel nem akart működni. Elrohantam a frissen startoló Nagy Lajos Király úti Miskárolóba és vettem egy modemet. Téptem haza és csak otthon vettem észre, hogy a driver lemez hiányzik a dobozból. Vissza és vállvonogatás, majd jelzem, hogy jó a másolat is de sürge mert haladnom kell. Punnyadtványad kölyökgólya benyögi, hogy vegyek cd-t. OK mondom ezen ne múljon acca. Hát nemaddiga csak 10db-ot tudnak adni mert nem bontanak. Akkor szabadult el a bizserga. Visszaadtam nekik készségesen és mivel három napon belül és szinte egy órán belül jártam kértem egy másik típust ráfizetéssel. A gép szerencsére időben kész lett és még aznap elhatároztam, hogy Software-s hibát többé senkinek.
  
  A lényeg az, hogy egyre többen jártak hozzám és egyre több hibával. A felmerülő hibák megoldását sok esetben már kisujjból, de ha valami még addig nem tapasztalttal találtam magam szemben az sem zavart a kezét tördelő tulajdonossal ellentétben, mert nekem kihívást és tanulást jelentette, mivel hosszútávon gondolkodtam és nem felejtettem el soha, hogy:
  
  Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Mi van, nem érted amit mondok ?
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Ez hülye ázmeg....
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  
  Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
  
  Azt, hogy bizalommal fordulnak hozzám és nem tartom kötelességemnek minden egyes elejtett mondatomért ezer forintot elkérni, annak köszönhetem, hogy sok hibajelenség talált megoldásra a kezeim között külső segítség nélkül. Természetesen a mai napig előfordul, hogy olyan ember toppan be hozzám segítséget kérni aki kéccer annyit tud elméletben mint én, viszont ilyenkor ildomosnak tartom befogni a számat és egyszerű gyakorlati példával megoldani a problémát.
  
  Folyt.köv.
  
  

  Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Új hozzászólás Aktív témák