2013-ban vezette be a Samsung az isolated cell szókapcsolatból ISOCELL fantázianéven levédett szenzortechnológiát, amely a dinamikaátfogás és a képzaj oldaláról is jelentős előrelépést hozott a mobilpiacon. A lényeg a hagyományos hátsó megvilágítású BSI szenzorokhoz képest a szenzorpixelek profibb elkülönítésén volt, hogy a mikrolencsék felől beeső fotonok kisebb része szivárogjon csak át a szomszédos képpontokra, visszafogottabb színtorzítást és képzajt hozva.
ISOCELL pixel keresztmetszet. Forrás: Chipworks
A Bayer színszűrök között mindenesetre maradt némi fémalapú rácsszerkezet, amely nemkívánatos módon elnyelte a fotonok egy részét, így részt vett valamekkora színtorzításból és zajképzésből. Az ISOCELL Plus technológia ezt azzal orvosolta, hogy a pixelek közötti fémelemeket részben más anyagra cserélte, az ISOCELL 2.0 pedig teljes egészében így tesz, noha az anyag pontos fajtáját a Samsung nem köti a konkurencia orrára.
A lényeg: most már a Bayer színszűrő rácsszerkezetének alsóbb része sem fémből készül, így elvileg jóval kevesebb színhibára és kéretlen képzajra számíthatunk, ez pedig nem csak az esti fotózásnál jöhet jól, amikor az apró szenzorokra alig jut fény. A sötétben való videózás ugyanis egyre fontosabb, és itt van tér a legnagyobb fejlődésre a telefok között, legyen szó képzajról vagy pixelszintű színképzésről. A Samsung egyelőre csak az ISOCELL 2.0 technológiát jelentette be, konkrét szenzort és azzal érkező terméket még nem – a minap bemutatott GN2 lapka például még ISOCELL Plust vet be, gigantikus méretben.
