A Galaxy S II-ben debütált a Samsung új kijelzője, a Super AMOLED Plus. Mint a neve is mutatja, ez a Galaxy S Super AMOLED kijelzőjének fejlesztett változata, ahol a Plus szócska használata nem csak marketingszöveg; azt kell, hogy mondjam, a GSII panelje az egyik legjobb a mai piacon, egyedül az iPhone 4 IPS kijelzője veszi fel vele a versenyt, amely a magasabb felbontás miatt egy kicsit meg is szorongatja a koreai csúcsmodellt.
Az új technológia egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy az eddig használt pentile mátrixot egy úgynevezett Real Stripe mátrixra cseréli, ami igazából egy klasszikus RGB mátrix. A kijelző mátrixa az alpixelek (amelyekre az angol szakirodalom subpixelként referál) elhelyezkedését definiálja; egy képpont több alpixelből áll, ezek határozzák meg az adott képpont színét.
Mikroszkóp alatt a pentile matrix és az RGB matrix
A pentile mátrix RGBG típusú volt, azaz egy piros és egy kék mellé két zöld alpixel került, szemben a klasszikus RGB mátrix RGB felosztásával, ahol mindhárom színnek egy-egy alpixel felelt meg. A felbontást viszont a zöld supbixelek határozták meg, így egy 800 x 480 pixeles pentile mátrixos kijelző összesen 800 x 480 x 2, azaz 768 000 alpixellel operált, szemben a Galaxy S II kijelzőjében is használt RGB mátrixszal, amely 1 152 000 subpixelt mondhat magáénak, amely pontosan 50 százalékkal több az elődben használt technológiánál. Emiatt a Galaxy S kijelzőjén tapasztalható sávosodás eltűnt, a néhol szemcsés képet pedig tűélesre cserélte a Super AMOLED Plus.
A betekintési szög roppant nagy, csak extrém forgatáskor tapasztalhatunk néminemű torzulást, a színek pedig hasonlóan élénkek és vibrálóak, mint amit a Super AMOLED esetében tapasztalhattunk. Utóbbi nem mindenkinek fekszik, ezért a Galaxy S II-ben három lépésben szabályozhatjuk a színek dinamikáját: a dynamic az előd színeit hozza, a film pedig kissé fakó színekkel operál, a szokásos pedig a kettő között van félúton. A marketingszöveg szerint a Super AMOLED Plus vékonyabb és nagyobb fényerővel rendelkezik az elődnél, valamint 18 százalékkal kevesebbet is fogyaszt; ezeknek sajnos nem tudtunk utánanézni.
Az egyetlen negatívum a felbontás: a 800 x 480, azaz WVGA már kezd kimenni a divatból, a felső kategóriában ugyanis szépen lassan a 960 x 640, azaz a qHD veszi át a helyét. Bár véleményem szerint a WVGA felbontás bőven elég egy ekkora panelre, a méretnövekedés miatt a point per inch, azaz a hüvelykenkénti képpontok száma alacsonyabb, mint a 4 hüvelykes Galaxy S-en, amelyen ez az érték 233 ppi, míg az utód csak 218 ppi-vel büszkélkedhet, az iPhone 4 pedig 326 ppi-vel rendelkezik. Érdemes még megemlíteni, hogy a kijelző Gorilla Glass technológiával készült, azaz jobban ellenáll a karcolásoknak és egyéb sérüléseknek, mint egy klasszikus panel.
dr. Kind
