Hirdetés

Fototrend blog: Trükkök portré készítéséhez

A portré, vagyis arckép egy személyt ábrázoló alkotás, blogtémánk esetében mobilfotó. Leginkább a felsőtest jelenik meg rajta, arccal a fókuszban, ami persze nem jelenti, hogy egy szabadban hintázó gyermekről, vagy a Golden Gate híddal mögöttem ne készülhetne egész alakos kép, kitolva a műfaji határokat. A festészet és fotóművészet mindenesetre kijelölt pár megfontolandó csapást, és vannak más praktikák is egy portré feldobására. Arcát a bejegyzéshez Alicewake, egy-egy kép erejéig Szentkuti11 és jómagam adtuk, a rögzítést pedig Huawei Mate 20 Pro vállalta.

Rögtönzött, egész alakos kép a Golden Gate hídnál, szikrázó napfényben
[+]

Minden képet komponálással érdemes kezdeni, azaz alanyunk és a fotómasina pozíciójának beállításával. Lejjebbi példánk háttere szerkesztőségünk fotós szekciója, Alice pedig egy székre csücsült, nálam sokkal jobban kihúzva magát. Téglalap alakú fotónál szokás aranymetszésbe, azaz egy középpontból kicsit eltérő részre komponálni a téma leghangsúlyosabb részét, ami a portrék esetében általában a szempár, esetleg maga az arc, a műfaj persze megtűri a szimmetriát is. A jófajta fények is fontosak: legyenek mesterségesek vagy természetesek, szórtak vagy élesek, ezek adják az árnyékokkal együtt a képnek a karaktert.


[+]

A főfény a telefontól balra, Alice szemmagasságától kissé feljebb került, míg derítőfényként jobbról egy gyengébb lámpa pislákolt, mindkettő tompán. Ezzel az éles árnyékokat elkerültük, plusz a szemen is megcsillannak fényeink egy semleges, avagy lapos fotóért, ilyenek a tablóképek. Ennek szöges ellentéte, amikor a főfény ledominálja a témát, és az arc másik fele szinte teljesen sötétben marad. Ez térbeliséget, a vonásoknak nagyobb hangsúlyt ad, csak nem mindig elegáns az eredmény.


[+]

A Rembrandt-technikával, háromszög alakban viszont átszűrődik némi fény az arc sötétebb felére, és a szem is kap némi csillogást, ami előnyösebb a teljesen sötétben maradó arcfélnél. A haj kaphat továbbá hátulról egy kis díszítőfényt, és ha minden a helyén, csak kattintani kell egy szép sorozatot, aztán válogatni, esetleg vágni. Érdemes a testtartás és a nézésirány szempontjából előrefelé több teret hagyni, mint a hát felőli oldalon, persze ez se kötelező.


[+]

Nem mindig lehet persze a fényekkel kísérletezni, és ritkán van az ember farzsebében három lámpa, két derítőlap és 10 m2 fehér papír. Ezek hiányában, főleg odakint érdemes egységes tónusú hátteret keresni – színben olyat, ami például Alice szőke haját jobban kihangsúlyozza. Kifejezetten szűkre vágtam a fenti példát, azt az érzést keltve, hogy a kabát kellemes melegséggel öleli körbe alanyunkat. Érzelmeket, hangulatot, történetet bátran lehet adni minden portrénak, egy fejhallgató is feldobhatja a képet.


[+]

Ha nem akad egységes háttér, gyógyír a mai mobilok portrémódja, amely igyekszik a nemkívánatos elemeket az előtértől szeparálni, a komolyabb fotógépekhez hasonló elmosással, így kiemelve a főszereplőt. Ezen persze még reszelnek a mobilgyártók, mindenesetre szépen fejlődik a dolog, amikor pedig lehet, érdemes zoomkamerával portrét lőni, mert a normál, szélesebb látószögű optikával, közelebb lépve aránytalanul hangsúlyosabb lehet az arc egy-egy vonása, lásd az ide kattintva elérhető példát.


[+]

A profik 50-85 milliméter közötti optikákat használnak, és ennek nagyjából megfelelnek a 2/3x-os zoomkamerás mobilok – az itt közölt képek is rendre így készültek, bár a Golden Gate-es példa éppen ultraszéles látószöggel, a teret jobban kihangsúlyozva. Szentkuti kolléga teljes mértékben közvetett, szórt fényben állt, míg Alice-t a kabátban feljebb némi felhőkön átszűrődő napfény világította meg.


[+]

Sokan egyébként kerülik a teli napfényes képeket, és bizony Alice itt picit hunyorog a sárga égitest ereje alatt. A napfényes képek viszont intenzívebb színeket és kontrasztokat, illetve élettel tellibb eredményeket adhatnak. Az Akadémia graffitis fala pedig kellő karaktert, vagányságot, szemben egy semleges, fehér háttérrel. Helyzete válogathatja, mikor érdemes a hátteret elmosni vagy élesen hagyni. Kattintás előtt mindenesetre fontos az élőképen ellenőrizni, hogy megvan-e a fókusz az arcon, természetesek-e a színtónusok és a téma nincs-e túlexponálva, melyeken, ha lehet, érdemes korrigálni. Persze van, amikor éppen a túlexponálás hatásos, és ellenfényben is szabad próbálkozni.


[+]

Alice-t bal válla fölül világította meg a lefelé kullogó nap, határozottabb karaktert adva arcvonásainak és hajának, míg balról az utca közvetett fénye nyújtott elég világosságot, hogy zavaró árnyékok ne maradjanak. Nem minta ne lehetne akár a faágak, akár bármi más árnyékával a témát színesíteni, csakhogy nem mindig lehet kint, illetve nappal kattintani. A meleg fényű, gyengébb szobaizzók alatt máris jobban szenved egy mobilkamera, de nincs veszve minden, sőt!


[+]

Bátran lehet tárgyat, virágot, kütyüt, kisállatot vagy jelen esetben laptopot alanyunk kezébe adni egy kis cselekmény kreálásához: Alice dolgozik. És akkor ott vannak az alternatív fényforrások: feldobja a képet a kolleginát munka közben megvilágító monitor, bár megsúgom: igazából egy telefon LED fénye felel a ponyvaregényes effektért.


[+]

Végezetül és természetesen ott a szelfikamera, előtte is lehet pózolni, és persze trükközni, sok apró ötlet színesítheti a portrékat, nem kell mindjárt profi gépért szaladni, ha tisztában vagyunk telefonunk képességeivel és korlátjaival.

Előzmények