Valahol ott szakadt meg a CES blog fonala, hogy a kanyontúráknak vége, és talán a jó időnek is, ám magyar szemszögből nem árt az utóbbit fenntartásokkal kezelni, mert bár a szakadó eső 15 fokban nem kellemes, a szitáló 18-ban teljesen elviselhető a kaliforniai télben.

A London Bridge Lake Havasu Cityben [+]

Arizonát Lake Havasu City felől hagytuk el, és speciel nem bántuk a felhőszakadást, mert a városka mindössze az Egyesült Királyságból odaimportált London hidat tudja felmutatni turistaattrakcióként, és hiába a sok pálmafa vagy a passzoló angolos időjárás, valljuk be: egy teljesen feleslegesen szétszedett, idehordott és újra összerakott hír nem üti meg a Grand Canyon után az ember ingerküszöbét.

Egy kis eső, és azonnal kiszínezi magát a kopár, sivatagi táj [+]

Az eső áztatta sivatag viszont igen, mert ritka a kopár, kietlen, száraz és az év nagy részében forró környéken a kiadós eső, amit a homokba települt növények friss, zöld hajtások és virágok szőnyegével hálálnak meg - ilyenkor pár napra az egysíkú tájból színes kavalkád lesz.

Kibelezett hajó a Salton Sea egykori partján, Bombay Beachen [+]

A napi végcél Palm Springs volt, ám előtte beugrottunk a mérgező és kiszáradófélben lévő Salton Sea partján elterülő Bombay Beachre.

Ide már nem jár a postás [+]

A helyszín a GTA V-ből és Trevor Phillips sivatagi rezidenciájáról lehet sokaknak ismerős, és tényleg: 137 vagonos vasutakat megelőzve a semmi közepén egyszer csak akad egy szakadt, lepattant porfészek, amit még mindig pár százan laknak jobb-rosszabb állapotú viskókban és lakókocsikban, de azért életnek ezt, Kalifornia más vidékeivel összevetve nehéz nevezni.

Azért van még Bombay Beachnek lakossága, és elég lazán tekergetnek szakadó eső után a tócsák között [+]

Büdös, sáros, szeméttel és épületek maradványaival teli a Salton Sea partja, a tó pedig a nevéhez híven borzasztóan sós, de mi nem mertünk belekóstolni. A parton lévő, kibelezett csónak jól mutatja, egykor meddig tartott a víztükör, ma már fél kilométert is be kell sétálni, hogy vizet érjen az ember lába.

Egyre messzebb a Salton Sea víztükre Bombay Beach egykor felkapott partjától [+]

Azért láthatóan élvezik a helyiek az ittlétet, hát még a közeli Coachella, Indian Wells, Palm Desert vagy Palm Springs lakosai, ugyanis a Mt. San Jacinto hegy lábánál a sivatagba egy olyan pálmafás paradicsomot rittyentettek, hogy a csepergő esőben is elismerően csettintettünk. Szállásunk mondjuk nem emelkedett ki, és elnapoltuk a tárcsás felvonós túrát későbbre.

Hyundai Tucsonunk az Anza-Borrego sivatagban [+]

Másnap San Diegót vettük célba, és mivel eső után úgy tett a nap, mintha ott bujkálna a felhők mögött, a méltatlanul ismeretlen Anza-Borrego Desert State Park jelentette út közbeni megállónkat. A természeti övezet javarészt sivatagos, de vannak a természetvédelmi területnek zöld szigetei és kanyargós, hegyi útjai is.

Az Anza-Borrego sivatag a Fonts Point kilátópontról ezúttal ritka, saras arcát mutatta [+]

Mi Bog tavalyi ötletét követve a Fonts Point kilátópontra csapattuk ki Hyundai Tucsonunkkal, ami jól bírta az eső áztatta sivatagi utat, ami néha Afrikai tájra emlékeztetett. Fonts Point kilátópontja alatt a homok viszont végtelen sártengerré változott - újfent ritka arcát mutatta a sivatag.

Az állítólag világhírű, helyi chicken pot pie valóban ízletes volt [+]

Amiből, tovább haladva egyszer csak aztán zöldellő, alpesi táj lett kicsit felemelkedve, és a Lake Cuyamaca Restaurantban olyan chicken pot pie-t és almás, illetve erdei gyümölcsös pitét ettünk, hogy tíz ujjunkat megnyaltuk.

Az almás és erdei gyümölcsös pite is remek volt [+]

Aztán az óceánt céloztuk meg, és mivel San Diego a sivatagnál csapadékosabb, ki is járt ebből nekünk újfent, úgyhogy a mexikói Tijuanával szemben elfekvő városban a kellemest összekötöttük a hasznossal: kinéztük a helyi outletbe bevásárolni.

A USS Midway Museum San Diego kikötőjének közepén van, és a felhőkarcolók között is tekintélyt parancsoló a mérete [+]

A Las Americas Premium Outlets annyira a határon van, hogy konkrétan a szélén fut keresztül a sokat vitatott, fegyverekkel őrzött, illegális bevándorlókat Mexikóban tartó fal, és egy rossz kanyar az autópályán, és az ember egyszer csak a a túloldalon van, Tijuana pedig nem éppen a közbiztonságáról híres.

A USS Midway elsősorban természetesen egy hajó, úgyhogy van kormánya is [+]

Kettőt aludtunk San Diegóban, de egy esős nap jutott igazán csak a mindig pörgő városra, amit a USS Midway visszavonultatott és a belváros szélén leparkoltatott anyahajó-múzeumban kezdtünk meg. A múzeumot úgy kell érteni, hogy a 305 méter hosszú és 73 méter magas, 1945 és 1992 között szolgáló anyahajó konkrétan tetőtől talpig körbejárható, és minden szeglete, gépolaj szaga és motorhangja autentikus.

Tucatnyi, visszavonultatott vadászgép várt minket odafönt [+]

A USS Midway (CV-41) börtönrésze legalább annyira izgalmas, mint mondjuk a hajómotor gigantikus, izzasztóan meleg szekciója mélyen a hajótestben, vagy a magasan kiemelkedő island, vagyis az irányírótorony számos szűk, klausztrofóbiás folyosója.

Egy vadászgép szűk pilótafülkéjében gyereknek érzi magát a felnőtt is [+]

A hajóhíd, tucatnyi vadászgép és helikopter, szimulátorok, fegyverek és mi egyebek mind megcsodálhatók - aki nem érdeklődik a történelem iránt, annak is megéri a repülőgéphordozó anyahajót meglátogatnia.

Az island tulajdonképpen egy légi irányítótorony az anyahajón [+]

Meg úgy egyébként San Diegót is - Barcelonához tudnám hasonlítani, a mediterrán hangulatú nagyvárosban mindig pezseg az élet, és mivel amatőr ligában én is próbálkozom kézműves sörfőzéssel, a lehető legjobb helyen jártam. A Modern Times főzde és kávéüzem kemény egy percre volt nem túl igényes szállásunktól, úgyhogy a kóstolók mellett Emilie-től egy körtúrát is kértem. Errefelé egyébként legalább annyi hölgy kiveszi a részét a sörfőzés, a csapolás vagy a nagytakarítás folyamatából, mint férfiú.

A Modern Times laza, stílusos és minőségi söröket, kávékat állít elő helyben, a kocsmarész mögött [+]

Egy cetli tele tippel volt még a jutalmunk, és a Gaslamp Districtben, vagyis a Gázlámpa Negyedben sem volt gond friss Brut IPA-kat vagy éppen tequila hordóban érlelt imperial stoutokat találni, csupa zenés, pörgős helyen, remek ételekkel, mert San Diego gasztróban is ott van. Végre elengedtük magunkat, egy másnaposságot bevállalva, két nap maradt ugyanis Amerikából, majd másfél haza, szóval ilyenkor belefér egy kis lazítás.