Hirdetés

Hirdetés

CES blog: Egy szál pólóban a karácsonyfa alatt

Amerikai látogatásunk első teljes napján nem kedvezett az időjárás, az utóbbi napokban azonban duplán kárpótolt minket a legendás kaliforniai napsütés.

Hirdetés

Végtelenbe nyúló nyugodtsággal készültem életem első amerikai útjára: utazós blogjaink rendszeres olvasói minden bizonnyal sejtik, hogy Bog szervezési stratégiája, alapos felkészültsége, továbbá a környékkel kapcsolatos sokéves tapasztalata mellett aligha kellett megerőltetnem magam a CES 2020 előtti és utáni időszakra időzített körtúránk szervezésében, úgyhogy én csak kitöltöttem a kitöltenivalót, elutaltam az elutalnivalót, bepakoltam egy bőröndnyi cuccot, és persze lelkesedve vártam az indulás pillanatát.


[+]

Az első amerikás élmény nyilván mindenkinek másmilyen, de én elvárásokon felül szerencsésnek éreztem magam, amikor a San Francisco-i repülőtér megközelítése előtt észak-déli irányban nézhettem végig az egész várost madártávlatból, mindezt makulátlanul tiszta időben, a kaliforniai napsütést már a repülőn kiélvezve – ha csak ez a néhány percnyi bámészkodás maradt volna meg az egész városból, már akkor is azt mondtam volna, megérte, de persze a java csak ezután jött.

Hajnalban kezdtük a napot, de még a kaliforniai naplemente előtt léptünk ki a terminálra
Hajnalban kezdtük a napot, de még a kaliforniai naplemente előtt léptünk ki a terminálra [+]

Olvasni, hallani és látni szinte mindent lehet az USA-ról, de átélni teljesen más tészta, nekem az első néhány perc maga volt a nettó csodálkozás. Bőrönddel felszerelkezve, hullafáradtan kiléptem a terminál kapuján, az első körülnézés pedig elég volt egy első körös döbbenetre: pálmafák látványa decemberben, ízelítő egy nagyon színes és érdekes járműparkból, meg persze a szokásosnál jóval nagyobb méretek kötik le a figyelmem, de ekkorra már kezdem is érezni azt, amit ilyentájt, szabadtéren ritkán: melegem van, meg kell szabadulni a kabáttól.


[+]

Bőven naplemente után értünk reptér melletti szállásunkra, több mint 24 óra talpalás után azonban mégis bennem volt, hogy még csinálni kéne valamit. A városba persze már nem mentünk be, az akklimatizációs hamburgervacsoránk viszont pont elég volt aznapra, sokkal többre már senkinek lett volna fizikai ereje. Az első, teljes amerikai napom egyedül telt, ekkor Bog és AliceWake ugyanis a Napa Valley bortúrán vettek részt, amire én végül nem jelentkeztem, inkább a San Francisco-i légkörbe szerettem volna kicsit beleszippantani.


A Mate 20 Pro ilyen fényviszonyok közt nem jeleskedik, feltűnő a kromatikus aberráció [+]

Több nap tapasztalat után ki merem jelenteni: borongós, esős időben, egy karácsony és szilveszter közti vasárnapon semmit nem mutat magából ez az egyébként gyönyörű város. A BART néven fémjelzett elővárosi vonatként és belvárosi metróként definiálható, zajos és mocskos kocsijain igen drágán utazva jutottam be a centrumba, viszont hiába az ezt követő 30 000 lépéses túra, egyáltalán nem volt idilli az összkép. A kínai negyed tipikus forgatagának helyén zárt boltrácsok halmaza és kihaltság várt, a belvárosban pedig csupán néhány esernyős turista keresett menekülőutat az eső elől (ezt jellemzően a Westfield plázában, vagy valamelyik gyorsétteremben lehetett megtalálni). A legismertebb nevezetességnek számító villamoson alig lézengett egy-két utas, a szintén legendás domborzati viszonyokból pedig alig látszott valami: a köd elvette a lényeget, a komplexitást. Egyedül a kikötő és a mellette lévő, zárt vásárcsarnok adott sajátosan jó hangulatot.


[+]

Másnapra mintha kicserélték volna a várost: késő tavaszi, számomra már egy szál pólóval értelmezhető időjárás várt intenzív napsütéssel, szélcsenddel. A szürkeséget a legdurvább HDR-AMOLED képet megidéző színek váltották fel, a boltok kinyitottak, mindenhol megjelent a helyiek és turisták különféle arányú keveréke, általánosan jó hangulat vette át a főszerepet. AliceWake-kel ketten vágtunk neki a napnak, miután a csodavillamoshoz értelmezhetetlen hosszúságú sor állt, hagyományos villamosra pattantunk, és nem a dombon át, hanem azt megkerülve közelítettük meg a Ferry Plazát, hogy onnan átsétálhassunk a legnagyobb forgatagot ígérő 39-es mólóig.


[+]

Leírni, elmondani, de még videón átadni sem lehet azt az élményt, ami itt következett. San Francisco tényleg egy olyan, már-már meglepően idilli város képét mutatja, ahol a fergeteges hangulatú vízparton öröm végigsétálni, vagy akár felpattanni egy bringára vagy egy elektromos rollerre és hallgatni az öböl hangjait, miközben néhány méterrel arrébb minden további nélkül megfér egymás mellett hat sávnyi autó, a közkedvelt és jól szervezett a villamos- és trolihálózat egy része, és persze minden tele van csábítónál csábítóbb táplálkozási és szórakozási lehetőségekkel.


[+]

A kikötőben a legszürreálisabb perceket töltöttük egy körülbelül 30 méteres karácsonyfa alatt, ami mellett mindenki könnyű öltözetben, szinte izzadva vonult el, itt decemberben is láthatóan fogy a hűtött üdítő és a fagyi.


[+]

A napsütéses órák minden másodpercét kihasználva baktattunk végig a nevezetességeken, jellemzően gyalog, majd a nap végén ettünk egyet a belváros közepén, egy, az 50-es évek Amerikája szerint berendezett, látszólag jó étteremben, ahova csak AliceWake nyomására voltam hajlandó belépni: erősen dolgoznak bennem a naiv turistákra építő, magyaros goulash-éttermekkel kapcsolatos sztereotípiáim (tisztelet a kivételnek, de sajnos a legtöbb ilyen központi helyet fővárosunkban még ellenségeimnek sem merném ajánlani), mobilnetem pedig még nem volt a felhasználók véleményeinek átnézésére. Kockáztattunk, és ettünk egy jót, korrekt áron.


Samsung Galaxy Note10-zel készült [+]

Három nap alatt eljutottunk a legfőbb nevezetességekhez, mint a Union Square, a Painted Ladies, a Coit Tower, a Ferry Plaza, a Lombard Street és a Washington Square, az i-re a pontot azonban a szilveszteri naplemente tette fel: a Golden Gate melletti dombról feledhetetlen emlékképeket viszek haza. A várossal kapcsolatos egyetlen nagy tanulság az volt, hogy ha valaki szeretne bejutni az Alcatraz szigetén fekvő egykori börtönkomplexum látogatóközpontjába, annak nem elég 1-2 hetet előre gondolkodnia: még budapesten, december elején kerestünk opciót a jegyvásárlásra, már nem volt, és senki ne alapozzon arra, hogy némi sorállással élőben majd azonnali lehetőséghez jut: december 30-án január 6-a volt az első időpont, ahova egy-két jegyet még tudtak volna adni.


[+]

A kifejezetten európai stílusú San Francisco persze ugyanúgy nem hibátlan, mint ahogy egyetlen város sem. Sokszor kifejezetten zavaró, hogy a vendéglátóipar személyzete közül nem csak a helyiek, de még az angol nyelvet natívan beszélők is szinte teljes egészében eltűntek, az érdekes akcentusú, sokszor alapvető szavakat is nehezen értő emberekkel társalogni elég furcsa sokk volt, amire egyáltalán nem számítottam. Aki nehezen viseli a marihuána szagát, szintén komfortzónán kívül eshet a várossal: amerre mi jártunk, gyakorlatilag miden sarkon lehetett érezni a megtűrt növény frissen égő szagát, hiszen kevesebb idő készen betekerve megvenni, mint ahogy valaki elszámol 5-ig, és látszólag az utcai fogyasztás is napszaktól függetlenül benne van a mindennapi rutinban. A város általános tisztasága sokszor hagy kívánnivalót maga után, és bizony a komoly mentális zavarral rendelkező hangoskodók is részei a tágabban vett belvárosnak, aligha látszik törekvés a hatóság felől ennek enyhítésére. Szállásfoglaláskor érdemes utánanézni a környéknek, ha gyanúsan olcsót találunk a központban, érdemes átnézni a Google utcaképet, esetleg rákeresni a városrészre, ahol van, nehogy kellemetlen meglepetés érjen minket.

Tipikus amerikai reggelinkből nem maradhatott ki a DIY-waffel
Tipikus amerikai reggelinkből nem maradhatott ki a DIY-waffel [+]

Az általunk választott, a városból teljesen kieső, reptér melletti hotel egyébként kedvező áron nyújtott tiszta szobát, kiadós reggelit és ingyenes, 30 percenként közlekedő reptéri buszos transzfert, ez szerintem abszolút reális alternatíva lehet turistaként is. A BART méregdrága szolgáltatása helyett sokszor jobb egy Uber/Lyft kocsiba beleülni, ha többen ülünk bele, már valószínűleg nem is lesz jelentősen drágább, mint a vonat 10 dollár/fős szintje, viszont a komfort és a biztonságérzet egyértelműen mellette fog szólni.

Szilveszter esti hangulatfotó a Union Square szélén
Szilveszter esti hangulatfotó a Union Square szélén (OnePlus 7T Pro, zoomkamera) [+]

San Francisco csodálatos város, amit 3 nap alatt szerintem sikerült korrektül bejárni: ha valaki hozzánk hasonlóan körtúrában gondolkodik, szerencsés időjárással és jó szervezéssel elegendő lehet rá ennyi idő, de persze plusz 1-2 napot gond nélkül meg lehetett volna tölteni programokkal, és akkor még mindig csak a felszínt kapargatjuk. Rengeteg érdekes hely várt még ránk, így a terveknek megfelelően távoztunk, viszont első amerikai benyomásnak igen jó volt San Francisco, ahova a túránk legvégén még egy villanásnyi időre visszatérünk.

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés