Hirdetés

CES blog: Villamossal San Francisco legendás utcáin

Jó volt Los Angelest újév napján elhagyni, és San Simeont közbeiktatva a kaliforniai 1-es úton tovahaladni, Zsolt ugyanakkor már jó előre jelezte, hogy őt bizony elsősorban és nagyon is San Francisco érdekli, hogy mennyire ideköltözne stb. Ha pedig az ember első inputja a félszigetre épült városkáról az alábbi, nem nehéz a kollégával egyet érteni.

San Francisco Twin Peaks felől
San Francisco Twin Peaks felől [+]

A fenti panoráma a Twin Peaksről készül, persze ez nem az a Twin Peaks, mindenesetre kifejezetten barátságos érzés, hogy jól látni a város határait, szemben Los Angeles zavarba ejtő végtelenségével. Az sem rossz persze, ha az ember második inputját a Golden Gate híd adja. Onnan aztán rálátni a városra, amely egyébként egészen baráti, 884 ezres lélekszámmal rendelkezik. Ám kellően amerikaivá válik a szám, ha a metro- és mikropolitán régiókat hozzávesszük – így az egybenőtt régió már közel kilencmillió lakost számlál (CSA).

Késő délután már kellett a vastag polár és a sapka, de a napfény legalább még besegített
Késő délután már kellett a vastag polár és a sapka, de a napfény legalább még besegített [+]

A legjobb rálátást a Golden Gate-re Friscót elhagyva, a szembe lévő dombról lehet kapni – itt egykor ágyúk látták el a város és az öböl védelmét, ma a Battery Spencer leginkább vadul kattintgató és szelfiző turistákkal van tele. A 2737 méter hosszú hidat 1933-ban kezdték építeni és 1937-ben adták át, és mint mindig, sokkal lélegzetelállítóbb élőben ránézni, mint képeslapról. Amerikában eleve minden nagy, de van valami monumentális, mégis kecses és légies ebben a hídban, ami tökéletesen beleillik a városképbe.

A Golden Gate Bridge este a legszebb
A Golden Gate Bridge este a legszebb [+]

Érdemes megvárni a naplementét, mert a híd megvilágítása, a százával áthaladó járművek fénye és mindezek vízfelszíni visszatükröződése maradandó látványt nyújt – még akkor is, ha a 8 fokos szélben egyáltalán nem gondoltuk úgy, hogy milyen tavaszias az időjárás a kaliforniai télben. Szállásunkra negyed óra alatt elértünk, és a Geary Parkway Motel tökéletesen hozta elvárásainkat – újabb klasszikus amerikai motel, minden praktikus jóval fölszerelve, remek környéken.

Megforgatják a cable cart a villamos Powell Street-i végállomásánál
Megforgatják a cable cart a villamos Powell Street-i végállomásánál [+]

Errefelé egyébként nincs vészes forgalom vagy túlzott esti nyüzsgés, ellenben ott van szemben a közért és az italbolt (természetesen papírzacskóba csomagolva a portékát), tucatnyi (elsősorban ázsiai) étterem, de a háztömb mögötti, önkiszolgáló mosodát is meglátogattuk, ami újabb amerikai sajátosság, amit ki kellett próbálnunk. Csak úgy szórtuk a mosógépbe a negyeddollárosokat, hogy bő egy órával és némi szárítással később egy rakat friss ruhával térjünk vissza. Az estéből gyorsan reggel lett – oda se figyeltük, és máris a város egyik nevezetességén, az előttünk visszafordított cable caron, vagyis acélsodronnyal húzott villamoson ültünk.

Már egy ideig, mert a turisták nagy örömére a roppant meredek emelkedőket és lejtőket állva, a szerelvényből kilógva és kapaszkodva is le lehet tudni. Ezek a járművek pedig rázkódnak, mintha a föld rengene, és táskát cipelni, fotózni-videózni, valamint biztonságosan kapaszkodni egy időben önmagában adrenalinpumpáló kaland, de mindenképpen megéri.

Hosszú lejtő aztán emelkedő: tipikus San Francisco-i látkép
Hosszú lejtő aztán emelkedő: tipikus San Francisco-i látkép [+]

Fisherman’s Wharf kikötője, a Musée Mécanique antik árkád játék múzeuma, Lombard Street cikk-cakkos kanyarjai a lejtőn, Russian Hill lépcsőzetes utcái, Chinatown teljesen más világa, a Financial District felhőkarcolói – rövid sétával San Francisco annyi arcát mutatja, hogy az ember beleszédül, persze pozitív értelemben. Míg Los Angelesben minden utcasarkon akad egy négysávos út, a jóval kisebb SF emberibb léptékű, és a helyiek érezhetően jól megvannak itt.

A San Francisco City Hall
A San Francisco City Hall [+]

Oké, a Civic Centertől és a lenyűgöző San Francisco City Halltól (városháza) csak kettőt kell fordulni Tenderloinba, és máris kiderül: errefelé is bőven vannak szociális különbségek, utcán bandázó és/vagy élő embertársak, de egyébként a kevésbé jól sikerült életbe megőrült illetőkből is egész sok akadt. Nincs metropolisz árnyoldal nélkül, ám San Franciscóban mindig biztonságban éreztük magunkat – és igen jó hangulatban. Ha a menőbb negyedekben egy dupla fürdőszobás ingatlan nem kerülne jó állapotban egymillió dollárba, ide is költöznénk.


A San Francisco City Hall kupolája, alulnézetből [+]

A festett asszonyok már a 19. század második felében megérkezek, ám nem színes hajú hölgyekről, hanem viktoriánus és edvardiánus stílusú épületekről van szó – Amerikában több tízezer ilyen ház épült, San Franciscónak pedig van egy pár évtizede újrafestett, híres épületegyüttese Painted Ladies néven, amiben az a jó, hogy az apró házacskák fölé emelkednek a távoli Financial District hatalmas felhőkarcolói, a csúcsos Transamerica Pyramid összetéveszthetetlen formáját beleértve.

A felhőkarcolónegyed közvetlenül a kínai mellett van
A felhőkarcolónegyed közvetlenül a kínai mellett van [+]

Amilyen kevés idő jutott a városra, annál többet sikerült látni, és pár zsúfoltabb utcát leszámítva turistaözönnel sem találkoztunk. A helyi BKK járatain lötyögve pedig rálátást kaptuk a jobb-rosszabb sorsú negyedek lakosságára, és általában optimizmust láttunk az arcokon.

Viszlát, San Francisco!
Viszlát, San Francisco! [+]

Végül a mi arcunk lett a főszereplő, lévén abba pumpáltuk a motel közelében lévő Thai Time Restaurant hal-, illetve csirkeételeit – remek ár/érték arányon. Kellett is a táp, másnap ismét az utazás az úr – ezúttal a 2000 méteren fekvő, havas hegycsúcsokkal körbevett Lake Tahoe irányába.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

  • CES blog: Üdv, Nevada!

    A sivatagos Las Vegasba San Franciscóból Kalifornia hegyein és Lake Tahoe-n keresztül vezet az út, klasszikus amerikai motelekkel és „unalmas napokon” is kellő látnivalóval.

  • CES blog: Túladagoltuk a kanyontúrát

    Az Upper Antelope Canyon szűk, vöröslő folyosóival, a Grand Canyon South Rim pedig végtelen méreteivel nyűgözött le bennünket, és a hatalmas Horseshoe Bend is befigyelt - Arizona mintha a Jóisten sziklás terepasztala volna.

Előzmények

  • CES blog: Ülj be, fiam, 1-es!

    Kalifornia legendás óceánparti útján haladva belefutottunk egy roppant takaros városkába, egy tipikus amerikai motelbe, karattyoló elefántfókákba és egy legendás hídba.

  • CES blog: La La Land

    Szűk másfél nap jutott Los Angelesre – mit lehet megnézni ennyi idő alatt egy 15 milliós metropoliszban? Hollywoodot, az óvárost, LA-t naplementekor és Santa Monica Beachet.

  • CES Blog: Varsó - Los Angeles második (harmadik) nekifutásra

    A LOT megint nem bírt magával: londoni gépük is lerobbant, úgyhogy ugrott az American Airlines csatlakozás. Szerencsére a British Airways Boeing 787-esét elértük, és a lengyel télből csak pálmafás 20 fokba jutottunk.

  • CES Blog: Este már Los Angelesben alszunk - na persze!

    A propelleres Bombardier gép rendben fel- és leszállt, aztán a Dreamliner megadta magát – rögtönzött este Los Angeles helyett Varsóban, ahova úgyis el akartam menni.

Hirdetés