Ritka eset, hogy egyből lecsapok valami Apple izére, általában ezeket Bocha pajtásra hagyom, most viszont a Starking egy Apple TV-vel lepett meg minket, s mivel a kolléga épp házon kívül tartózkodott, ezért gyorsan le is nyúltam a szerkentyűt, régóta fenem rá ugyanis a fogam. Az otthoni szórakoztatóközpont felépítése ugyanis nálam már egész jól alakul, legalábbis ha abból indulok ki, hogy a tévé adott, az 5.1-es hangrendszer szintén és van egy filléres médialejátszó is a szettben, ami rá van kötve egy routerre.
Nyilván az Apple TV kapcsán számomra az volt a legnagyobb kérdés, hogy miképpen lehet beleilleszteni a meglévő rendszerbe, illetőleg ki tudja-e váltani a médialejátszót. Egyáltalán: vajon megér-e közel 34 ezer forintot az egész kütyü, vagy ez is egy sztereotípiát erősítő, túlmisztifikált sznobcucc? Erre ma már tudom a választ, de nem egyszavas, hanem nézőpont kérdése. Az biztos, hogy a médialejátszót nálam nem váltja ki, s ez valószínűleg másoknál is így lesz. Ugyanakkor az is biztos, hogy az Apple TV a legegyszerűbb megoldás arra, ha a családban van MacBook, iPod és iPad, s az ezekben tárolt médiát a tévén szeretnénk viszontlátni.
A fehér, meglehetősen négyzetes dobozban üldögél a készülék, ami nagyjából akkora mint két cigisdoboz egymás mellett, tehát kicsi. Mozgó alkatrész nincs rajta, egy fekete, diszkrét kis szelence, egyetlen apró lámpácskával az elején, amiért nálam máris járt a jópont, lévén most is úgy néz ki a tévém alatti polc, mint egy instant karácsonyfa, piros és kék ledek özöne világít, ami manuálisan tudok fokozni még néhány apróság bekapcsolásával. Az Apple TV hátsó fele sokkal érdekesebb, itt ugyanis HDMI és optikai hangkimenet, valamint Ethernet csatlakozó található, illetve persze itt jön be a táp is. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a HDMI kimenet alatti USB jelzés arra utal, hogy ide számos okosságot dugdosunk, ki kell ábrándítsam az olvasókat: a microUSB csatlakozónak csak szervizelési kérdéseknél van szerepe. Persze a korábbi Apple TV modelleket is meg lehetett úgy haxolni, hogy billentyűzet, vagy külső vinyó rámenjen és az működjön is, de a gyártó ezt hivatalosan nem támogatja. A távirányítón nincs sok gomb, egy kerek, öt irányú tárcsa és alatta két kör alakú billentyű alkotja az egészet.
Telepíteni nemigen kell. Az ember összedugja a tévével, bekapcsolja, beállítja a használni kívánt netet (mivel a cuccban van Wi-Fi is), készen is vagyunk. Az mondják mások, hogy az Apple TV menürendszere csúf, szerintem viszont inkább célszerű, elképesztően könnyen kezelhető és baromi gyors. A főképernyőn három nagy ikon van: filmek, számítógép, beállítás. Ezek alatt netes szolgáltatásokat találunk, mint a Vimeo, a YouTube, vagy éppen a FlickR, de van itt MobileMe is. Ezeket viszonylag könnyű használni, ha eltekintünk attól, hogy macerás szöveget bevinni a távirányító segítségével.
Az Apple TV alapvetően nem csak egy doboz, hanem egy szolgáltatás is. A filmek között egy hatalmas online adatbázisba jutunk, ahol kereshetünk össze-vissza, magyar szinkronos filmeket viszont nemigen fogunk találni, összesen kettő ilyen van, egy Toy Story 3, illetve még egy Disney rajzfilm, ha bottal vernek, akkor sem emlékszem a nevére. A kiválasztott filmet streaming formában megtekinthetjük, 720p felbontásban, 5.1-es hanggal jönnek le ezek. Van néhány fullHD film is, az Apple azt mondja, hogy ezekhez nem árt legalább 8 megabites netkapcsolat, ugyanakkor érdekes módon nem sokkal nagyobbak méretre, mint a 720p-s társak, ami azt jelenti, hogy erősebben tömöríti ezeket a cég. Egy frissebb film öt euró, egy régebbi kicsit olcsóbb, de még a Reszkessetek betörők is négy pénzt kóstált.
Ez szerintem sok.
Lehet mindenféle módon keresni, a trailerek természetesen ingyenesek, de lássuk be, hogy hazánkban senki sem fog 1000-2000 forintokat fizetni angol nyelvű filmek megnézéséért. Ha lennének legalább feliratos alkotások, akkor esetleg az ember megfontolja a dolgot, de jobb napokon a mozi is ilyen áron van, DVD-t kölcsönözni pedig sokkal olcsóbb. Tudom, nem ilyen szofisztikált és hi-tech dolog, mint Apple TV-vel menőzni otthon, s persze, nyilván el tudom képzelni, hogy szerencsésebb országokban ez aprópénz és baromi kényelmes a kanapéról válogatni egy online tékában.
A másik opció, a Home Sharing. Ez azt teszi lehetővé, hogy egy olyan géppel kössük össze vezeték nélkül a kütyüt, amin van iTunes, legyen az Mac, illetve PC. Ehhez csak ugyanazon a WLAN-on kell lógniuk. Ha sikerült, akkor zenéket, képeket, videókat, podcastokat streamelhetünk át a tévére, elvileg itt már 1080p-ben is mehet a történet, de ez inkább Ethernet kábelen tud stabilan megvalósulni. Ez tök jó - de nem tudunk ám mindenféle mkv és avi fájlokat csak úgy átlőni a tévére, merthogy az iTunes csak azokat listázza, amiket megvettünk, vagy mi készítettünk. Mellesleg kezelés szempontjából baromi átgondolt a felület, a tévén keresztül látjuk az iTunes Library tartalmát, mindenféle módon keresgélhetünk ebben is, könnyű a használat.
Az Apple TV képes az AirPlay funkcióra is, ez teszi lehetővé, hogy iPodról és iPadről kiküldjük a tartalmat a tévére. Ez pont fordítva működik, mint a fenti rendszer: a hordozható kütyün kell beállítani, hogy AirPlay használatával szeretnénk lejátszani videót és zenét, s oda vezérli ki a hálózaton át a lejátszást a motyó, amit az Apple TV szépen lekezel. Ha iPhone 4S, illetőleg legalább második generációs iPad van a birtokunkban, akkor a működik a mirror mód is, azaz a kijelző képét a tévén látjuk viszont, ami elég frankó például játékok, vagy böngészés esetén. Kár, hogy iPod Touch esetén csak haxolás után érhető el ez a funkció. Az Apple azt ígéri, hogy az új OSX-ben benne lesz az a lehetőség, amivel a Mac gépek képét is átlőhetjük a tévére. És onnantól ugyebár megoldódik az a para is, hogy milyen tartalmakat lehet beleszórni az iTunes mappába, mert egyszerűen lejátszom máshogy az adott filmet, hiszen nem ezt, hanem a képernyőt küldöm ki a tévére.
Namostan. Az a helyzet, hogy ez mind szép és jó, csakhogy létezik egy talán nem ennyire designos, nem ennyire trendi és nem ennyire szirupos technológia minderre, amit DLNA-nak hívunk, és ami működik mindenféle telefon, tablet és rengeteg tévé között úgy, hogy azokban beépítve megvan ez a modul. Hogy továbbmenjek: Windows rendszerre és OSX alá is van DLNA kliens, azaz minden gond nélkül meg tudjuk csinálni ezt az ide-oda streaming dolgot Apple TV nélkül is. Tény, hogy talán kell vele vesződni egy sort, hogy kábelezget és routert is paraméterez adott esetben az ember, és persze ehhez sem árt, ha a TV, vagy a médialejátszó ismeri a technológiát, de adott esetben kissé olcsóbb megoldás. Igaz, online videotékánk tutira nem lesz, akinek erre van szüksége, természetesen nem fog csalódni az Apple TV-ben, pláne, ha az angol nyelvű filmeket keresi egyébként is.
Összességében tehát a magam részéről úgy ítélem meg, hogy az Apple TV egy frankó termék, amire a nagy magyar rögvalóságban nincs igazán szüksége még annak sem, aki egyébként Apple termékekkel veszi magát körül, hacsak nem feltétlenül vágyik arra, hogy legyen még valami otthon, amin van egy alma, illetőleg ha egyébként is eredeti, szinkron nélküli filmekre vadászik, s ezekért hajlandó fizetni is. Minden egyébre létezik sokkal olcsóbb, univerzálisabb, de talán kissé bonyolultabban kezelhető alternetíva, amik azért szintén nem igényelnek atomfizikusi végzettséget. Ha az OSX-be bekerül a képernyő tévére való, vezeték nélküli továbbításának lehetősége, akkor Mac tulajdonosok számára hirtelen lesz értelme a motyónak, addig újabb iPad és iPhone 4S kapcsán látom azt, hogy a dolog többet tud, mint egy DLNA-s médialejátszó.
