A számítógépekhez hasonlóan az egyre erősödő mobiltelefonoknál is valós az igény, miszerint a teljesítményt mérni kell. Ez nem annyira hangsúlyos a nagyjából fix, illetve éves cserélési ciklusú vassal operáló platformokon (mint például a Windows Phone 7 vagy az iOS), annál fontosabb viszont az Android esetében. A Google által karbantartott platform jelenlegi helyzete ugyanis hasonlít a PC-platform elmúlt időszakára, mely szerint a sebességbeli hiányosságokat a szoftver újragondolása helyett egyre erősebb hardverrel próbálják pótolni. Valamelyest beigazolódni látszik a módszer, nagyjából egy-másfél éve már simán lehet a mindennapokban jól használható androidos telefont venni, ehhez viszont az 1 GHz órajelű, gyakran többmagos processzorok megjelenése kellett. A rengeteg eltérő hardver miatt pedig tényleg fontos a szintetikus tesztek megléte, hiszen a specifikációs táblázatok gyakran nem nyújtanak elég támaszt a vas erejének belövéséhez. Arról nem is beszélve, hogy az eltérő megoldások és technológiák közötti tájékozódást is segíti, ha az ember ebből a szempontból is összehasonlítja a chipseteket és a rájuk épülő készülékeket.

És itt jön képbe a Quadrant Standard Edition, amely a mai napig az egyik legkedveltebb benchmark-progi azok közül, amit az Android Marketen keresztül érhetünk el. A szoftver sokáig mérvadónak számított (az egymagos processzorral szerelt gépek esetében nagyjából ma is annak tekinthető), ám a fejlesztők lassan reagáltak a piac változásaira. Körülbelül egy éve, az LG Optimus 2X megjelenése óta ugyanis rohamosan terjednek a kétmagos processzorok, melyeket egyszerűen nem vett figyelembe a program. Ennek következtében az ilyen gépek gyakran rosszabb eredményt értek el, mint az azonos órajelű egymagos társaik, így a Quadrant Standard Edition szép lassan hitelét vesztette a felsőbb kategóriában. Emiatt mi is elhanyagoltuk a tesztet, melynek helyét a benchmarkok jelenlegi királya, az AnTuTu vette át a folyamatosan fejlődő Smartbench 2011 és 2012, valamint a megbízható eredményt szállító Linpack for Android mellett.

Úgy tűnik, korai volt a temetés, a Quadrant feltámadni látszik poraiból. A minap megjelent a 2.0-s verzió, melyben rengeteg optimalizálást eszközöltek, valamit a támogatott lapkakészletek palettája is jócskán bővült. Így elvileg már a két-, illetve négymagos processzorok esetében is reális képet kaphatunk, valamint immár Ice Cream Sandwich alatt is valós az eredmény. Ezek mellett egy komoly hibát is orvosoltak, amely a PowerVR SGX 540 grafikus gyorsítók kezelésére irányult. Az említett GPU-val szerelt telefonokon ugyanis irreálisan alacsony volt az FPS-szám, azaz a másodpercenként kirajzolt képkockák száma.

Nem is kellett több, mi is kipróbáltuk az új verziót. Kapásból négy nagyágyút vetettünk be, ügyelve arra, hogy a készülékek eltérő lapkakészletre épüljenek. Kiválasztottunk egy Exynos 4210 alapú gépet (Samsung Galaxy Note), egy NVIDIA Tegra 2 250-re épülő tabletet (Acer Iconia Tab A100), egy Qualcomm MSM8260-t használó tabletet (Vodafone Smart Tab 10) és egy Texas Instruments OMAP4460-nal szerelt telefont (Samsung Galaxy Nexus). A masinákban alkalmazott grafikus gyorsító is eltér, a Note egy MALI-400 GPU-val operál, az Iconia Tab A100 GeForce ULP-t használ, a Smart Tab 10-be egy Adreno 220 került, a Nexus pedig az említett mumussal, a PowerVR SGX540-nel van szerelve. Az alábbi táblázatban látható eredmények százalékos eloszlása nagyjából megfelel a többi benchmarkban tapasztalhatóakkal, így egyelőre bizakodóak vagyunk a Quadrant Standarddal kapcsolatban (bár a PowerVR SGX540 és az Adreno 220 grafikára vonatkozó pontszámai gyanúsan alacsonyak).

Apropó eredmények! Ezen a téren három említésre méltó változás is van. A program immár sokkal részletesebb pontszámokkal bombázza a felhasználót, az AnTuTu-hoz hasonlóan az összpontszám mellett a számítási teljesítményt, a memóriakezelést, az I/O műveleteket és a 2D, illetve 3D grafika sebességét is láthatjuk a felületen. Az eredmények egy új algoritmusra épülnek, így az eddigi (nem mellesleg óriási méretű) netes adatbázis elavulttá vált. Ennek megfelelően az összehasonlító ablakban jelenleg csak kevés készüléket találunk; az idő előrehaladtával remélhetőleg vissza fog állni az előző helyzet. Az összpontszám egyébként nagyon egyszerű módon kerül megállapításra, a részpontok összegét öttel kell leosztani, ennyi ugyanis a résztesztek száma.  Annyira viszont nem szerencsés, hogy így az egyes résztesztek ugyanakkora súllyal szerepelnek, mi jobban örültünk volna egy súlyozott algoritmusnak. Ezek mellett úgy tűnik, hogy a szoftverre eddig jellemző véletlen-faktort is sikerült kiküszöbölni, immár nem kell tízszer futtatni, hogy normális eredményt kapjunk, az újrafuttatások során egyelőre nagyon apró a különbség, amely betudható a háttérben tevékenykedő rendszerfolyamatok aktuális terhelésének.

A Quadrant Standard Edition tehát megkapja az újabb esélyt, az elkövetkezendő egy-két hónapban mindenképpen szerepelni fog a cikkekben használt benchmarkok között. Ez az időszak remélhetőleg elég lesz arra, hogy a netes adatbázis a megfelelő méretűre duzzadjon, amikor is kiderül majd, hogy mennyire valósak a szoftver által mutatott eredmények. Az alkalmazás egyébként mindenki számára ingyenesen elérhető, letölteni a Marketen, vagy ezen a linken keresztül lehet.

dr. Kind