Néha van az úgy, hogy jön valami tesztkészülék, kibontjuk, elkezdjük használni és nem hisszük el, hogy ezt tényleg piacra merték dobni. Persze mindenkinek más a véleménye arról, hogy mi számít egy rakás hulladéknak, minden kütyünek vannak hibái, de idén volt néhány kiemelkedően komoly szintű retek. És persze az is előfordul, hogy csak mi fogunk ki valami selejtet, vagy előszériás izét, de azokról általában tudjuk, hogy még nem végleges a termék, ezért mondjuk nem működik benne a WiFi. De az alábbiakra nincs mentség.
[+]
Az okostelefonos felhozatal legröhejesebb darabja idén az AKAI PHA-3850-es volt. Ami kvázi véletlenül került hozzánk, amíg meg nem jött a kütyü, azt sem tudtam, hogy van AKAI okostelefon. Amit persze nem a japánok gyártanak, hanem Kínából jön, egy cég megvette a névhasználat jogát, emblémáztatja, dobozolja, piacra dobja. 20 ezer forintért adták és azt hazudta magáról, hogy 4.0-s Android van rajta. De már elsőre gyanús volt, 256 MB RAM mellett nem szokott az ICS csak úgy futkosni, ki is derült, hogy egy 2.3-as rendszer van rajta, amit kicsit úgy igazítottak át grafikailag, hogy 4.0-nak tűnjön, ráadásul az összes tesztprogramban is ezt hazudja magáról. Aztán az is kiderült, hogy egy olyan MTK chip van benne, ami nem tud 3G-t. Okostelefon, maximum EDGE csatlakozással, atyaég. Nincs rajta 3,5 mm-es jack csatlakozó, a fényképezőgép pedig olyan képeket készít, hogy azok impresszionista festményként inkább megállnák a helyüket. Nincs mit ragozni, egy igazi hulladék, ami ráadásul a felhasználó arcába is hazudik.
[+]
Szintén emlékezetes darab volt a spam levél alapján rendelt autós tartó. Premium Car Dock, muhaha. Jó sokat kellett rá várni, mire megjött. Ahhoz képest, hogy mit tud és milyen minőségben, gyakorlatilag legális rablásnak is felfogható az árusítása. Egy ormótlan, a legprosztóbb műanyagokból összelapátolt, ostoba kialakítású, szinte minden autóban használhatatlan zavaró tényező, ahol egy méteres USB kábelt adnak a töltéshez egy olyan dokkoló mellé, amelyiknek a tetején nem működnek a gombok, a hangminősége pedig csapnivaló. Nem kellett fukarkodnunk a dehonesztáló jelzőkkel a cikkben.
Bocha idén kiképezte magát okosórákból, minden ilyen szerkentyűre rátenyerelt, ezért örömmel kezdte el használni az olasz I'm Watch nevű izét is, amiről ő azt mondta, hogy ekkora logikátlan baromságot évek óta nem kellett kipróbálnia. Ráadásul ő alapos, felvette a kapcsolatot a hivatalos supporttal is, de bár ne tette volna, mert gyakorlatilag kiderült, hogy nem hogy az újságírók fejére, hanem az összes ügyfélre nagy ívben tesznek a cégnél. És még ő lett kioktatva, hogy mit képzel, amikor megírta, hogy ennél azért többre számított. Az egész koncepció teljesen hibás, a telefon netkapcsolatát kell Bluetoothon megosztani az órával, hogy aztán egy kötelezően használt felhő szolgáltatáson keresztül átmenjenek az adatok a cuccra, ezt vajon hogyan képzelték? Hogy még volt pofájuk ehhez több mint 100 lepedős árat passzintani, az tényleg csak hab a nem létező tortán.
[+]
A fentieknél azért kevésbé szörnyű, de árához képest éppen elég tragikus az a tablet, amit Ferzon Wide BT néven kaptunk meg, s kábé pont ugyanolyan hozzáállással kezdtük el használni, mint akármi mást. Rögtön fejbekólintja az embert az iszonyatosan gyenge kijelző és az a Boxchip processzor, ami több – kínai cuccokkal foglalkozó forrásunk szerint is – a helyi ipar legalja. Bele is szaggat a 10 inches gép szinte minden tevékenységbe, még a böngészés is idegörlő. Az egészre feltette a koronát, hogy az oldalsó gombok random dolgokat csináltak, csak pont azt nem, amire számítottam. Mentségére szolgáljon, hogy nem egy drága cucc, de még így sem éri meg.
