Fotós képességek

Egyszerű az Xperia 5 hátlapi kamerareceptje: végy három 12 megapixeles szenzort, és tégy hozzá három különböző látószögű optikát. A főegység a csúcsmobilos átlagnál kisebb, 1/2,6”-es lapkát vet be dual pixel autofókusszal, f/1,6-os rekeszértékű lencsével (26 mm) és optikai képstabilizálással. A zoomegység 52 mm-es, szintén hardveres stabilizálással (f/2,4-es blende, 1/3,4”, autofókusz), míg az ultraszéles 16 milliméteres és fixfókuszos (f/2,4, 1/3,4”), szupermakró mód nélkül. Akad LED villanó és fehéregyensúly mérésért felelős infraszenzor. A hátlapi rendszer a normál és a zoomkamerával együtt kellően részletes portrékat hoz össze, ám sok helyen egyáltalán nem jó az éles és életlen részek elkülönítése (egy példa). Nem sokkal jobb ugyanebben a szelfiportré a 8 megapixeles előlapi egységgel (másik példa), ellenben a részletesség és a fehéregyensúly a helyén.

[+]

A mai napig kincs az oldalt megbújó, kétlépcsős exponáló gomb, amit lenyomva gyorsan indul a szoftver, azonnal élesít, viszont a többelemes képfeldolgozás miatt néha várni kell a képkészítés befejezéséig. Főleg este, amikor külön ilyen mód ki/bekapcsolása nélkül a rendszer akár 1-2 másodpercig exponál, rövid záridejű képeket bemozdulás nélkül összegyúrva. Van kézi mód, épp csak kevesebb az opció egy P30 Próval összevetve: nincsenek extrém magas ISO értékek, nem érhető el DNG RAW mentés (a Manual Camerával igen) és nem babrálható vele a többi optika. Amiért azért furcsa, mert a CinemaPro kézi videószoftverrel meg igen. A lencseváltás automata módban pofonegyszerű, plusz akad mindenféle effekt, lassított felvétel és panorámakép.

[+]

A nappali képminőség jó, összességében a csúcskategória átlagába kvalifikálva az Xperia 5-öt. Jófajta a dinamika, viszont az automatika hajlamos túlexponálni, főleg a makrók esetében, amelyek az érintőfókuszt is megköszönik. A részletesség rendben, bár észrevettem, hogy épp a főkamera képeinek a közepe életlenebb a széleinél – mindez fordítva van a versenyképes ultraszéles modul esetében. Ott kromatikus aberráció üti fel néha a fejét, plusz a lencsék között, de néha egymás után kattintva is előfordul kisebb eltérés fehéregyensúlyban. Abszolút korrektek a 2x-es zoomfotók, csak nem látnak olyan messzire, mint a 3-5x-ös riválisok. A négy alsó makró igen jó minőségű, azt viszont nekem kell hozzátennem, hogy néha tucatnyi próbálkozásból jött össze egy igazán jó, aláhúzva, hogy messze egy iPhone Pro kamerákon áthidaló kiegyensúlyozottsága.

A magától bekapcsoló, 1-2 másodperces esti móddal a főkamera korrekt részletességet és világosságot teremt naplemente után, ám a zajmentesítés így is rengeteg finom részlettől megszabadul. Tetézi a csúcskategóriás hátrányt a sárgás-vöröses színegyensúly, ami éppenséggel hű Budapest utcai világításához. Ám az automatika dolga éppen az volna, ami a szemünké: megtalálja azt, amit este mi fehérnek/szürkének látunk, és ahhoz igazodjon. A zoomkamerát az Xperia 5 este ritkán veti be, a digitálisan nagyított példák pedig nincsenek a 48 megapixeles ellenlábasok szintjén (ott ugye a szenzor is nagyobb). Az ultraszéles kamera viszont a műfajon belül vállalhatóan szerepel: egész sok részlet marad középen. Koromsötétben a P30 Pro ellen (katt) a Sonynak mindenesetre nincs esélye (katt), pedig a Huaweinek is a japánok szállítanak lapkát.

Az általam feldolgozott DNG RAW képek jól demonstrálják, mennyit tudna még a Sony algoritmusa fejlődni, hogy felnőjön kitűnő szenzorainak minőségéhez: sikerült jóval több részletet előcsalni és az esti fehéregyensúlyt rendbe tenni. Túlontúl persze nem akarom kritizálni a fotós összképet, mert alapvetően nem rossz. Épp csak arra várok továbbra is, hogy a Sony egyszer betegye a létező legjobb Sony lapkákat egy telefonba (lásd mondjuk a Mate 30 Pro felhozatalát), és összerakja a képfeldolgozást egy Pixel szintjén (amely szintén Sony szenzorokat vet be).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!