Külsőre mások

Mamakedvencével megosztoztunk a két Simply telefonon, gondoltuk, hogy majd egymás ellen feszítjük véleményünket, ám a VS1 és a VS2 ugyanazt váltotta ki mindkettőnkből.

Bog: Miután mamakedvence már előre aggódott, hogy a gömbölyűbbik Simply kerül lapát kezei közé, ezért ezt tartottam magamnál. A piskóta gyakran eszembe jutott, vettem is egy zacskóval a közértben hazafelé, annyira befészkelte magát az agyamba. (Nutellával remek.) A szögletességet nélkülöző, szürke színű telefon inkább a nőiesebb kivitel a két Simply közül, ezért ezt ajánljuk nagymamáknak. Az Alcatel régi One Touch modelljeire emlékeztet a VS1, úgy fest, hogy a franciáknál ez a forma szinoním a lowend telefonnal. A méret nem kicsi, de ahhoz tökéletes, hogy bárkinek a tenyerébe könnyedén simuljon bele a Simply. A súly és az arányok szintén teljesen ideálisak, mindennek jutott hely, de nem fogjuk összekeverni a gombokat. Egyrészt azért, mert mindenhol kicsi ábra is segíti a júzert, másrészt pedig azért, mert a billentyűk jó messze és megjegyezhető helyen vannak, bár a nyomáspont nem mindig tökéletes.

Mamakedvence: Szerény személyemnek a VS2 jutott, és mivel megnéztem a másik modellt is, egyértelműen úgy érzem, hogy szerencsére. A kialakítás jóval férfiasabb, mint a kollégánál, így legalább annyira nem néztek hülyének. Szokása ugyanis a környezetemben élőknek, hogy minden egyes találkozáskor elkérik a telefonomat megnézegetni, mert már ismernek. Ezen a héten annyira nem voltam népszerű. Amikor bárki a telefonra kérdezett, egyszerűen csak annyit mondtam, hogy ez az új Simply. Ezután mindenkinek segítettem kinyitni a – gyártó szerint egyértelmű – billentyűzárat, majd megmutattam melyik gomb mire való. Ez sem volt ugyanis egyértelmű.

A két készülék egyébként úgy hasonlít egymásra, mint nagyapó, és nagyanyó. Belülről ugyanolyanok, de kicsit máshogy néznek ki, így mindenki megtalálja a maga kedvencét. A fekete darab a szélén a szürke csíkkal valóban férfias benyomást kelt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!