Bevezető

A Vodafone elérkezettnek látta az időt, hogy saját márkanéven dobjon piacra készüléket. Persze azt egyből levágták, hogy ezt majd valaki legyártja nekik – a sarki boltos sem kutyul kólát, még akkor sem, ha vegyészből lett az. Találni kellett tehát valakit, aki ilyennel foglalkozik. Kézenfekvő volt megkérdezni az adatkártyák beszállítóját, hogy állnak a kézi készülékekkel.

Mivel nemes önkritikáról tettek tanúbizonyságot, elkezdtek keresgélni egy olyan gyártót, aki hajlandó abba belemenni, hogy ne tegye rá logóját a telefonra. Láttunk már ilyet, az angol Maxxon több modellt konstruált anno ilyen módon, a régi motorosok emlékezhetnek a Pannon kínálatában is előfordult alapmodellre, igaz ez még még a hőskorban történt. Szóval találtak ilyen céget a Huawei képében, aki szíves örömest szaladt neki a feladatnak.

A Huawei – és igen, megpróbáltam utánajárni, mi a helyes kiejtése a névnek, hiszen helyből mindenki „hüvely”-nek csúfolta, de sajnos nem találtam autentikus forrást, így megpróbáljuk betű szerint kiejteni – nem ismeretlen a telekommunikációban jártasak számára, csinálnak ők mindent, ami a telekom szakmában előfordul. Természetesen mindenféle készülékkel is rendelkeznek, de a Vodafone egy új modellt szeretett volna, és rendelt is egyet. A manifesztáció eredménye tesztünk alanya.

Nemzetközi nyomozásom eredményeképpen sikerült a paramétereket megtalálnom, valamint a bejelentést, hogy októbertől kapaszkodjunk, jön a telefon a kereskedelmi forgalomba. Mi most gyorsan leteszteljük, hogy mindenki felkészülhessen a nagy eseményre, igaz arról még nincsen hír, hogy idehaza is kapható lesz-e. A száraz tények egy középkategóriás UMTS clamshell készülékre utalnak, nézzük, hogyan sikerült ezt megvalósítani. A dobozban a V710-en kívül sztereó headset, adatkábel, leírás található, memóriakártya nem. A töltő egyből retrós fílinget ébreszt, hiszen van rajta egy piros állapotjelző LED, célja, hogy zavarjon, ha éjszaka a fejnél lévő konnektorból tölti a júzer a jószágot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!