Bevezető

Elkezdődött. A Google nevével fémjelzett Android rendszer elkezdte magából kitermelni azokat az okostelefonokat, amelyek funkcionalitásukban mindent tudnak, amit az Open Handset Alliance meghatároz, mégis olcsóak. Ez úgy értendő, hogy ezek a készülékek nem drágábbak egy középkategóriás, zárt operációs rendszerrel bíró Nokiánál, Samsungnál, vagy LG-nél, mégis okostelefonok, csak éppen nem Nokia, Samsung, esetleg LG felirat díszeleg rajtuk, hanem...

...leginkább semmilyen. Illetve valamelyik szolgáltató szitázza rá a logóját, így aztán az átlagjúzernek nem kell olyan neveket megtanulnia, mint a Huawei, esetleg a ZTE, netán General Mobile. Vodafone 845, kész, slussz, ezt mindenki képes megjegyezni, holott persze nem a Vodafone marketing osztályának munkatársai szerelik össze túlórában a cég székházának alagsorában ezeket a gépeket, van rendes gyártójuk, csak éppen kevésbé ismert. Esetünkben ez a Huawei, amely valóban kevéssé ismert, de csak azért, mert a cég az öreg kontinensen nem a saját neve alatt akar hosszú esztendők során imidzset kialakítani. Mert különben a Huawei nem éppen egy aprócska cég, nem a garázsban szüttyögnek két tubus Technolcol Rapiddal, hanem Kína egyik legnagyobb vállalatáról van szó.

Mondjuk alapból akkorák, hogy a Cisco komolyan szenved a hálózati eszközök piacán miattuk, véletlenül ők építették a hazai Vodafone 3G hálózatát, miután a cég lecserélte a Nokia-Siemens Networks-öt erre a bandára. Nyilván leginkább árban tudnak lemenni olyan mélyre, ahol európai cég nem tud már versenyezni, de technológiai szempontból is pariban vannak. A Huawei pedig régóta gyárt végfelhasználói eszközöket is, itthon több operátor is forgalmaz olyan HSDPA modemeket, amelyek szintén Kínából származnak.

Huawei telefonnal is találkozhatott már a nagyérdemű, az olcsóbb szolgáltatói készülékek mellett ők gyártják a T-Mobile számára a Pulse és a Pulse Mini fantázianevű eszközöket, mostani tesztalanyunk pedig a GSM Takácstól került szerkesztőségünk boncasztalára, a Vodafone kínálatában érhető el. Nézzünk egy árat is hozzá: tisztelt olvasók, ez most éppen csak egy kicsivel több feltöltőkártyával, mint 30 ezer kemény magyar valuta. Ez pedig erősen a best buy kategóriába tartozhat, de érdemes megnézni, hogy ennyi pénzből milyen androidos gépet lehet építeni.

Külső

A doboz elég kis kompakt, felül fotó, oldalt néhány hangzatos felirat (erős, ultrakompakt okostelefon), ennyi. Kibontás után töltővel kombinált USB kábel és sztereó füles bukkan elő, ennél többre egyébként sem számítottam. Memóriakártyát tehát nekünk kell majd beszereznünk, bár manapság ez nem egy túl jelentős tétel.

Maga a telefon tényleg nem túl nagy, kicsit szélesebbnek tűnik, mint egy átlagos készülék, nem is mondanám különösebben szépnek, de rondának sem. Ez csak úgy van, kellett egy kijelző, pár gomb, ahogy esett, úgy puffant, nulla egyediség van benne, pedig lehetett volna okosítani. Mondjuk érdemes lenne kiemelni a QVGA kijelző alatti négy gomb közé szoruló miniatűr touchpadet, ami egy optikai érintőfelület, ezt simogatva is tudunk navigálni, ráadásul be is nyomható.

A kijelző mellesleg TFT, rezisztív technológiával működik, úgyhogy érdemes néhol körömmel dolgozni (szövegbevitel), napfényben nem túl izmos. Az alsó négy gomb közül a két szélső a híváskezelést hivatott elősegíteni, a bal belső billentyűre írt menu felirat egyértelmű, a párján pedig házikó és visszakanyarodó nyíl látható, ezt sem kell nagyon magyarázni. Bal felől sima a készülék oldala, ezzel átellenben viszont ott van a hangerőt szabályozó kezelőszerv. Felül a bekapcsoláshoz szükséges gombot találja meg a tapogató ujj, alul pedig microUSB és 3,5 mm-es jack csatlakozó ücsörög.

A hátlap nagyon egyszerű, a szolgáltatói feliraton kívül csak a kamerát és némi rácsozatot találhatunk itt, innen jön ki a hang. Itt már tényleg elfogyott a formatervezői lendület (ha volt egyáltalán), ennyire alapszintű hátsó borítást nagyon rég láttam. A felhasznált anyagok minősége megfelel az árnak, mindent fekete plasztik burkol, a tapintási érzet alapvetően nem rossz, de nagyon érezni, hogy műanyagot fogdosunk. A burkolat lepattintása után férünk hozzá oldalt a memóriakártyához. Ez nagyon szenvedős művelet, tipikusan az az eset, amikor a körmünk előbb törik, mint a műanyag. (Viszont legalább visszanő, a plasztikra ez kevéssé jellemző.)

Vas, menü

Ennyi pénzért nem várhatunk el Snapdragon processzort. A készülékben 528 Mhz-es ketyegő, Qualcomm MSM7200A CPU dolgozik, ami nem egy sebességbajnok és nem is éppen egy friss fejlesztés eredménye. Ehhez 128MB RAM és fél gigányi ROM tartozik, az Android 2.1 viszont egész kellemesen eldöcög rajta. Persze nem várhatunk csodát, néhol szaggat a görgetés, lassabban nyílnak meg a menüpontok, mint egy akármilyen HTC-n, de a helyzet nem vészes, sőt, az összes hasonló árú, de zárt rendszeres telefont azért leveri (Samsung TouchWiz és társai).

A rendszerbe nemigen nyúlt bele a Huawei és a Vodafone, de azért van pár apróság, ami jól jöhet. Egyrészt a magyar nyelv mindenképpen üdvözlendő, mostanában végre egyre több androidos gép beszél magyarul. A widgetek között van néhány emócionális widget, életemben nem hallottam még ilyen hülye kifejezést, de itt van a rádiónak, a jegyzeteknek, vagy éppen az időjárásnak minialkalmazása. A főképernyő 5x3 oldalas, témázható (háttékkép és widget kombó), oldalra és fel-le lehet csúsztatni akár a képernyő, akár a középső optikai touchpad segítségével. Ha megnyomjuk az utóbbi kezelőszervet, akkor egymás mellé rendeződnek kicsiben a képernyők és így is navigálhatunk közöttük.

Az ikonos menü nem mutat meglepetéseket, nincs semmi extra alkalmazásunk, egyedül a rádió érdemel figyelmet, mivel ez nincs minden androidos gépben. Az ember a rajzok átnézésekor örömmel nyugtázza a Facebook és Twitter klienseket, a dokumentumnézegetőt, a jegyzeteket, a YouTube ikonját – megvan tehát minden, amit az Android kapcsán elvárhatunk.

Alapfunkciók

Az első problémám a telefonkönyvvel adódott. A készülék ugyanis többszöri próbálkozás után sem észlelte, hogy a SIM kártyámon jelentős mennyiségű név található, ezért csak néztem az üres névjegyzéket és vakartam a fejem. Ez sajnos a jelek szerint típushiba, a kártya kiszedése és újra behelyezése elvileg segít, nálam ez nem jött össze. Sebaj, a Google és a Facebook fiókommal szinkronizáltam a telefonkönyvet, így már meg is oldódott a gond, csak pár ember duplán került bele, de ha az enyém lenne a telefon, úgyis kigyomlálnám. A görgetés eléggé döcög, illetve random mennyiségű sort néha csak úgy átugrik, a keresésnél feldobott virtuális mobilos gombsor nem kapcsolható más formátumúra.

Az üzenetkezelés funkcionálisan hozza az elvártakat: SMS, MMS és e-mail is akad, csatolmányokkal, hitelesítéssel, ez jól hangzik. A szövegbeviteli felületekkel viszont a magam részéről erősen küzdöttem, ugyanis kétféle virtuális billentyűzetünk van. A TouchPal nevű cucc egész jó, ha ugyanis a klaviatúrán végighúzzuk az ujjunkat, akkor vált QWERTY és mobilos kiosztás között. Álló helyzetben ne is próbálkozzunk az előbbivel, mert beledöglünk, mire eltaláljuk a megfelelő betűket, fekvő módban viszont viszonylag normális használható a teljes kiosztás is. Van álló módban egy fél-QWERTY is, ezt elég nehéz megszokni. Ékezetes betűket az adott karaktert hosszan nyomva tudunk előszedni.

Jókora szenvedés volt, mire sikerült elfordulásra bírnom a gombsort (meg egyáltalán a képeket és a menüt), eleinte ugyanis nem reagált a készülék. Felhúztam magam, dühből megráztam a cuccot, erre magához tért, azóta jól működik, bár a forgatásra várni kell egy-két másodpercet. Néha feleslegesen várunk, olyankor rázogatni kell kicsit, ami elég amatőr dolog, jobban mondva gáz.

A naptár a Google fiókkal szinkronban dolgozik, van jegyzetfüzet, több időpontot kezelő vekker, Documents To Go, ami read-only gyárilag, a számológép tudományos funkciókra is képes. Természetesen nem hiányzik a Google Maps sem, mivel a telefonban van GPS vevő. Egyéb navigációs alkalmazások az Android Market segítségével szerezhetőek be.

Multimédia

A hátlapra odahányt kamera három megapixeles, autofókusz és vaku nincs hozzá. A beállítások elég egyszerűek, a felbontás, a minőség, színeffektus és fehéregyensúly állítható, a zárhangot pedig ki lehet kapcsolni. A képek később készülnek el, mint ahogyan azt látjuk és halljuk, ezért nem érdemes elmozdítani a készüléket még egy kis ideig az exponálás után. Videózásnál kiválasztható, hogy milyen hosszú felvételek készülhessenek, ezt nem értem, hogy minek, de a QVGA felbontású kisfilmek esetén egyébként sem kell komoly eredményekre számítani.

A fent eltehénkedő fotókon jól látszik az autofókusz hiánya, a zajszűrés elég esélytelen, a színek túlszaturáltak, de igazából nem is vártam sokkal többet a kis Huawei géptől. Kamera kipipálva, Open Handset Allience örül, a júzer pedig elégedett lesz, ha nem ezzel óhajtja végigfotózni a családi esküvőt, nyaralást, ilyesmit.

Zenei oldalon sokkal jobb a helyzet. Albumborítós zenelejátszónk van, ami természetesen fut a háttérben. Equalizer nincs. A mellékelt füles elég kis harmatos, egy iPod fülest dugtam rá ezután, azzal kritikán aluli volt a teljesítmény, de aztán rákötöttem egy 2.1-es hangfalrendszert, amit rendesen meghajtott. Kihangosítva inkább csak cincog a cucc, a hátlapra vésett hangszóró nem sokat mutat, asztalra téve pláne. Van viszont kiváló FM-rádió, automatikus állomáskereséssel, csak az a baj, hogy az RDS hiányzik belőle. Viszont fél perc alatt talált vagy 15 adót. Egy rövid videón (8 perc) szemléltetném az eddigieket:

Játékok értelemszerűen nincsenek, irány az Android Market ingyenes része, bár erre a kijelzőfelbontásra kicsit kevesebb alkalmazás van, mint egyébként.

Adatátvitel, összegzés

WLAN, HSDPA van, utóbbi 3,6 Mbps sebességet nyújt. A wifi is a régi szabványt használja, így 4,5 Mbps fölé ezzel sem fogunk menni, de a készüléken való netezéshez ez mind bőven elég. A beépített böngésző viszonylag jónak mondható, működik fekvő állapotban is, a flash tartalmakkal azonban nem boldogul, de lehet, hogy ez a nem túl erős vas meg is feküdne. Közösségi szolgáltatások is integrálva vannak, Facebook és Twitter kliens is akad a masinában, ezek megbízhetóan üzemelnek.

Számítógéphez dugva több dolog is történik. Egyrészt a telefon tölt, ez normális. Másrészt rögtön látható lesz a benne ülő memóriakártya külső meghajtóként, de nem ez a csodálatos, hanem hogy a telefon belső tárhelyén van egy olyan partíció, ami optikai meghajtóként viselkedik, s egyből el is indul egy telepítő, amely a lenti lehetőségeket kínálja fel. Magyarán egy pár kattintás és máris működik modemként a Huawei készülék, ez mindenképpen érdemel egy jókora vállonveregetést, még akkor is, ha OSX alatt egyébként meg sem nyikkan a cucc.

A hátlap alatti telep névleges kapacitása 1200 mAh. Ez papíron jó, a gyakorlatban két napig üzemel egy töltéssel a készülék, aminél én személy szerint többet vártam, ismerve a viszonylag öregecske processzort, illetve a kijelző alacsony felbontását.

Összegzés. Nehéz a Vodafone 845-re jókat mondani, mert a régi hardver, a nem túl acélos kijelző, a tragikus kamera és a szoftveres marhaságok (néha nem forduló képernyő, rettenetes SIM-kezelés) nem festenek jó fényt a készülékről. Közben viszont funkcionálisan mindent tud, amit egy androidos géptől elvárhatunk, a PC-vel való összekapcsolódás megoldása példaértékű, de leginkább az lebegjen a szemünk előtt, hogy mindössze 30 lepedőt kérnek érte. Ennyiért okostelefont nemigen kapni újonnan, a Nokia 5230 is drágább picit (és elvileg kevésbé okos). Ezen az áron trendi és divatos érintős modellek vannak, zárt rendszerrel, néha idegesítő menüvel. Önmagában nézve tehát a Vodafone 845 nem egy kiemelkedő darab. Az okostelefonok piacán viszont best buy, legalábbis addig, amíg meg nem jön a Alcatel OT-980, esetleg az Acer E110, netán valami General Mobile termék, vagy netán valamelyik nagy gyártó nem dönt úgy, hogy beszáll az árversenybe. Úgyhogy az ár ismeretében a Huawei által gyártott Vodafone 845 megérdemel egy plecsnit tőlünk, ami alapvetően még így is csak egy Tetszik lett volna, de a PC-s szoftver felhúzta egy gyenge Ajánlott minősítésre.

Vodafone 845

Bog

A Vodafone 845 a GSM Takács jóvoltából került hozzánk. Köszönjük.
A készülék megvásárolható a budapesti Árkádban található Vodafone üzletben (Budapest, Örs vezér tere).

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Vodafone 845 by Huawei

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	100 x 55 x 13 milliméter
	Tömeg	110 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,8 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel
	Kijelző típusa	Rezisztív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	128 MB RAM / 512 MB ROM
	Memória bővíthetősége	microSDHC (32GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 3,6 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma és rezgéses
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.1
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	Marketről
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Facebook, Tiwdroid, YouTube
	Multimédia
	Fő kamera	3 megapixeles, fixfókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (QVGA)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1200 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	280 óra
	Beszélgetési idő	3 óra
	Egyebek
	giroszenzor, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, optikai trackpad