Bevezető

Egy fedélzeti rendszerről szóló cikk általában elég logikus felépítésű. Szó van benne röviden az autóról, a belső kialakításról, a menürendszerről, az okostelefonos funkciókról, illetve arról, ha van benne bármi egyéb extra. Tehát nem túl bő lére eresztett anyag, de az idei Corolla kapcsán igazából elég lenne pár sor. Hogy ne haragudjatok, 2019-ben úgy piacra dobni egy középkategóriás, legalább 5 millióba kerülő autót, hogy abban nincs sem Apple CarPlay, sem pedig Android Auto, az állati ciki egy olyan japán gyártótól, amely egyébként a hibrid hajtáslánc kapcsán piacvezető és piacformáló, nem mellesleg pedig simán az hozzá a szlogen, hogy “A világelső”.

[+]

Ja, de majd lesz, majd lesz szoftverfrissítés. Ezt mondták legalábbis olvasónknak, aki pont nemrég vételezett egy Corolla Hybridet. Az Egyesült Államok piacán kapható Corollák már tudják az Apple CarPlay-t, itthon viszont Ádám hiába dugja rá a kábelt az iPhone-jára, az ő autója meg sem nyikkan. Ádám volt olyan kedves és felajánlotta, hogy nézzük meg, hogy mit nyújt a Corolla fedélzeti rendszere, már csak azért is, mert elvileg van benne MirrorLink, amit viszont az iPhone nem ismer, de néhány androidos termék viszont igen. Az LG, a HTC, a Samsung és a Sony telefonok általában tudnak ezen keresztül kommunikálni, úgyhogy papíron legalábbis valamivel meg lehet szólítani a Toyota fedélzeti rendszerét a telefonról.

[+]

De ezzel amúgy kicsinykét előrerohantunk, a lényeg az, hogy tesztautónk egy 2019-es Corolla Hybrid, 1,8 literes benzinmotorral, középszintű felszereltséggel, ami mindenképpen magában foglalja a Toyota Touch 2 nevű fedélzeti rendszert, ami egy 7 hüvelykes, a középkonzolba beleállított tabletet jelent egy rakás gombbal. Ádám viszont nem kérte a “tech” csomagban elérhető, a műszerfal középső területén felbukkanó kijelzőt, elég volt neki a kormány mögött jobbra csúsztatott kisebb ablak, ami talán nem olyan menő, mint egy színes-szagos és digitális megoldás, de a legfontosabb információk itt is látszanak. Mondjuk nem biztos, hogy érteni is fogjuk, mutatom:

Ez egyébként a vezetést segítő technológiák rövidítésekkel tűzdelt felsorolása, a táblafelismeréssel kombinált adaptív tempomat plusz sávtartás a maximum, amit ki lehet belőle facsarni, de ennél többet más sem nagyon kínál. Ez már az a kombó, amivel le lehet tolni egy seggel egy Budapest-Berlin távolságot anélkül, hogy nagyon nyúzottan szállna ki a végén az ember, a rövid próbánk alatt pedig kiderült, hogy a sávot még abban az esetben is egész ügyesen érzékeli, ha a felfestés amúgy meglehetősen kopottas.

Touch 2

A középső kijelző 7 hüvelykjén terpeszkedő rendszer neve Touch 2. Nem tudom, hogy milyen lehetett a Touch 1 (ha ilyen egyáltalán “one”), de túlzottan nem erőltették meg magukat a Toyotánál. Az mindenképpen örvendetes, hogy a klíma vezérlését nem gyömöszölték bele az érintéses felületbe, erre megvannak a klasszikus gombok. Kettő darab USB-A csatlakozót fogunk találni a vezető körül, az egyik a középkonzol aljában van, ezen át megy adatkommunikáció is, a másik a könyöklőben bújik meg, ez viszont csak tölteni tud 2,1 Amperrel.

[+]

A kijelző körül nyolc gombot és két potmétert találunk, ezekből párat meg lehetett volna spórolni. Ádám autójában nem volt navigáció, ezért a “Map” feliratú gomb funkció nélkül maradt, az is furcsa volt, hogy a jobb oldali potméter kizárólag a rádiófrekvenciák közötti hangolásra volt használható — más rendszereknél ezzel lehet közlekedni a menüpontok között is, itt viszont az érintésre várt a felület. A “Home” néven futó kezdőképernyő nem túl fantáziadús, három részre van osztva, a hibrid hajtás állapota, a csatlakoztatott telefon és az éppen játszott médiafájl látszik rajta (illetőleg a nagy ablakban lehetne a navigáció is), ezekre rábökve nyilván a megjelenített funkció almenüibe csöppenünk.

[+]

Ha a “Menu” gombra tehénkedünk, akkor sem fognak burjánzani a funkciók, öt darab négyzet bukkan fel, zenelejátszó, telefonos dolgok, alkalmazások (erről később), a rejtélyes nevű “info”, ami igazából a hibrid hajtás vizualizációja, illetve a beállítások, ahol túl sok extra nincs, a központi zár működését és a világítással kapcsolatos apróságokat lehet babrálni. A telefon alapesetben Bluetooth kapcsolaton át kommunikál a rendszerrel, elvileg a kormányon van hangvezérlésre motiváló gombocskánk is, de ez magyar nyelven süsü.

[+]

Miután láthatóan nem egy túl összetett történet a Touch 2 funkcionalitása, ezért a menürendszerben is eléggé nehéz eltévedni, nagyjából egy szintet lehet még bentebb ugrani, ezért a felületről mindenhonnan hiányzik a “vissza” gomb, a Toyotánál úgy gondolták, hogy ehelyett egyszerűbb újra megnyomni a “Home”, illetőleg a “Menu” billentyűket. A rendszer sebességére nem lehet panasz, mondjuk ezt a grafikát (amihez vannak extra színsémák) és funkcionalitást egy belépő szintű tablet is röhögve futtatja.

Okostelefonos kapcsolat

Mint minden új autóban, a Corollában is van beépített SIM. Ez viszont kizárólag a segélyhívásokra használható, a fedélzeti rendszerhez itthon nem lehet adatkommunikációs ügymenetre bevetni, noha erre fel van készítve a platform, mivel találhatunk a beállításokban WiFi hotspot funkciót, de ez Ádám autójában sem működött. De annyira nem, hogy be lehet ugyan kapcsolni, ám még hálózatot sem mutat, nem hogy azon adott esetben adatforgalom történne.

[+]

Miután nincs Android Auto és Apple CarPlay sem, ezért az alkalmazások fül alatt egyetlen lehetőség árválkodik, a MirrorLink. Ez ugyanis alapból benne van a Corollában, más kérdés, hogy meglehetősen leszűkíti azon telefonok körét, amelyek a Bluetooth-on túlmenően tudnak valamiféle kapcsolatot létrehozni a rendszerrel. A MirrorLink szabványt alapvetően a Samsung, a Sony, a HTC és az LG telefonok szokták támogatni (ezek között sem minden modell), zsinóros összeköttetést igényel és nekünk kell a mobilunkat alkalmazásokkal felvértezni ahhoz, hogy valami azért történjen.

[+]

A MirrorLinket támogató gyártók általában csinálnak egy autós felületet a készülékeikhez, a próbaként használt Galaxy S10+-hoz is le lehet tölteni ezt. Ezután az autóhoz csatlakoztatott telefon automatikusan lekapcsolja a kijelzőt és a fedélzeti rendszeren jelenik meg egy butított menü, a Samsungnál alapesetben nem nagyon kapunk semmi extrát azon túl, amit Bluetooth kapcsolaton át is képes megoldani, de nem kell csüggedni, mert meglepően sok olyan app van, amit hozzá lehet adni a rendszerhez. Oké, ezeknek egy része tökre nem működik, de akad Spotify és egyéb zenei streaming, időjárás, webrádió, parkolós és benzinkutas szoftver, illetve navigációs megoldás is, mi a Sygicet próbáltuk ki, ami simán megjelent a funkciók között, második nekifutásra már működött is. Elsőre azért nem, mert a telefon feldobott egy ablakot, amit le kellett volna okézni, de mivel a MirrorLink kapcsolat miatt a készülék kijelzője sötét volt, ezért ezt nem lehetett látni, csak a szétkapcsolás, majd a telefonon történő újraindítás után. De aztán ment, navigált, a Sygic offline térképadatbázist használ, úgyhogy még mindezek előtt a hazai adatbázist is le kellett tölteni.

[+]

De tény, hogy van a MirrorLinkben fantázia, mert a tempóval nem volt gond és igazából ha már egyszer összerakja az ember, akkor korrektül üzemel, csak az alkalmazáskínálat szűkös, valamint a kompatibilis okostelefonok listája karcsú. Azaz a Toyota Corolla jelen állapotában a Bluetooth-on túlmutató kommunikációs lehetőségekből alapból kizár egy csomó júzert, az összes Apple, Huawei, vagy mondjuk Xiaomi készülékkel rendelkező vásárlót. Nem azt mondom, hogy egy alapfelszereltségű autóban már benne kell lennie minden életképes csatlakozási formának, de egy középszintre extrázott, 8-10 milliós, 2019-es modellből a CarPlay és az Android Auto kihagyása konkrétan ciki, még akkor is, ha persze a gyár azt ígéri, hogy egy szoftverfrissítés után ezek meglesznek. Mivel a beépített SIM-en adatforgalom nincsen, ezért tartok tőle, hogy ez a frissítés majd márkaszervizben történhet csak, ami szintén kissé oldschool módszer, az A-osztályos Mercedes ezt megoldja OTA-n keresztül.

[+]

Összességében persze mondhatjuk azt, hogy ha a Touch 2-ben benne lesznek az elvárható kommunikációs protokollok, akkor igazából funkcionálisan nincs elmaradva a konkurenciától, de azért pont egy olyan autógyártótól, amely ennyire kifinomultan adja elő hosszú-hosszú évek óta a hibrid hajtást, amely ennyire híres az ergonómiáról és a megbízhatóságról ennél ötször többet vártunk volna. A menü grafikája szegényes, a funkcionalitás mondjuk elégséges, a kezelhetőség egyszerű, de lehetett volna méginkább kézenfekvőbb, a műszerfali kis kijelzőn megjelenő rövidítések értelmezését pedig nem a sofőr+kézikönyv kombóra kellene bízni, hanem egyértelműen megjeleníteni. Érdekes, hogy pont a japán autóknál szoktuk tapasztalni, hogy ez az infotainment vonal mintha nem menne igazán, aztán persze lehet, hogy csak altatnak és pár év múlva olyat villantanak, hogy mindenki csak ámul, de ettől még jelenleg a vadonatúj Corolla fedélzeti rendszerének funkcionalitása, csatlakozási opciói és megjelenése nem méltó a Toyota általános megítéléséhez.

Frissítés: A Touch 2 rendszerhez 2020 elején érkezett egy szoftverfrissítés, amelynek köszönhetően a rendszer már támogatja az Android Autót és az Apple CarPlayt is. Az új rendszert kizárólag márkaszervizben lehet telepíteni.

Bog

Ádámnak pedig nagyon köszönjük, hogy szakított arra időt, hogy végigvizslassuk a rendszert és menjünk pár kört az autóval.